|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.17. 19:55 - |
 A fennsík szélén álldogált. Végignézett a végtelennek tetsző, kopár tájon és mélyen elmerült elmélkedéseiben. A világról, magáról és úgy általában mindenről. Sok dolgot nemm élt meg, sokmindent hallott már, de filozofálgató személyisége miatt szeretett mindent alaposan átgondolni. Hátha tanul belőle. |
[188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 - Jó szerencsét... - morogta újra a lények után, majd elindult egy másik ösvényen a sziklákon.
Lassan haladt, de megkönnyebbült az egyedüllét miatt. Ez pedig segített legyőzni a fájdalmat, és gyorsaban tudott lépkedni. |
- Köszönjük. Addig nem megyek el a barlangrendszerből, amíg nem érsz oda!
*Elváltoztatta saját és Brünhilde színét is.
Gyors vágtába kezdett és hamarosan már nem is látta Drongunt.* |
- Legyen.....De vigyázz magadra!
Átcsúsztatta a valkűrt a másik pegazus hátára.
- Akkor jó szerencsét! |
- Igen, elbírom.
*Színét visszaváltoztatta, hogy Drongun lássa, hol is van.*
- Akkor viszont szerintem találkozzunk majd a barlangrendszerben. jó? |
| - Elbírod? Lehet, hogy nagytermetű vagy és erős, de csatán túl, és Brünhilde sem kicsi! Ha viszont bírod, és tudsz rajta segíteni, akkor előrevihetnéd! Nekem egyedül nem lesz bajom. |
- Jó, megbeszéltük.
- Ha gondolod, szívesen viszem Brünhildét. Akkor gyorsabban haladnánk... - *próbálkozott.* |
Drongun felröhögött.
- Én nem tudok repülni, és most gyorsan menni sem. A jelenlegi állapotomban a hegyek az egyetlen esély..... |
- Oda menjünk szerintem, ahol biztosan van gyógyító. A barlangrendszer nem jó? Végsősoron mehetünk a mi főhadiszállásunkra is... - *mondta, miközben láthatatlanul kisétált a kijáraton.* |
- El innen! A ousztaságon túl az egyik irányban a hegyek kezdődnek....a másik irány a tengerpartra visz.......De a Hegyekben van egy hely, ahol talán találok segítséget.....Oda kell eljutnom.....Mit nem adnék most az egyik semmítőért!!! De szerinted hová menjünk? Van jobb ötleted? - hörögte, míg kipréselte magát a kijáraton.
Körülnézett, és valóban: a távolban keringett még pár lény az égen, de a tér, amiben a Torony állt, üres volt.
Drongun ügyet sem vetett az égen lévő alakokra, hátatfordított a Toronynak, és elkezdett felkapaszkodni a köveken. |
- Nem képzeled, hogy itt hagynálak Titeket?!
- Veletek megyek. Csak annyit mondj mielőtt elindulnánk, hogy hova megyünk. |
Drongun mancsa égett, mint a tűz, így ébren maradt, és néha-néha a két pegazusra pillantott.
Brünhilde fénye fogyott. De mintha...mintha....Drongun megdöbbent attól, amire rájött, de nem mutatta.
Az órák lassan, lassan vánszorogtak.
Aztán eljött a hajnal. Azonnal felkelt (majdnem felordított a lábába vágó fájdalomtól), és odavánszorgott Despotáékhoz.
- Menni kell. Itt az idő...Hajnal van....Te elmehetsz, ha akarsz....Láthatatlanul és egyedül több esélyed van. - mondta, majd felküszködte a hátára Brünhildét. |
*~Ne add fel Brünhilde. Már a finish-ben vagyunk. Kérlek! Ne menj oda, ahova Én még nem mehetek!~* |
| Végül lefeküdt nem messze a bejárattól és félszendergésbe merült. |
- Reméljük a legjobbakat.
*Most volt először ideje szemügyre vennie magát. Jópár vágás tarkította a testét, de egyik sem volt komolyabb. Szárnyaiból jópár toll hiányzott.
~Majd kinőnek...~* |
A bejárathoz ment és kiszimatolt.
- Mindenütt lények. - morogta.
- Azt hiszem egy mágussal akadtunk össze....Talán.....
Közben mancsát a szemei elé emelte, és alaposan megnézte.
- Reggelre talán néhányan eltűnnek.....Nem sok van, amelyik bírja a fényt.... |
- Én sem...
*Ellépett a víztől és lefeküdt Brünhilde mellé.
~Bár meg tudnálak gyógyítani..~* |
| - Rajta? A szárnya alatt van.....De ha többet tudnék is a sebről, én nem vagyok gyógyító.....Márpedig most csak az segíthet..... |
- Az segítene, ha látnál a penge által okozott sebet? |
- Nem fog felébredni...Még Neked se. - mondta keserűen.
Leengedte a hátáról a pegazust.
- A valkűrt egy nagyon erős sötét lény szúrta meg...nem tudom milyen pengével..Azt sem tudom hol...Reggelig nem mehetünk el innét, addig csak az ő ereje van, ami talán megtartja.....Már ha maradt..... |
*Despota egész úton szorosan követte Drongunt.
A vízhez érve Ő is ivott. Egyik szárnyát belemerítette a vízbe és körézárta tollait, hogy a víz ne szivároghasson ki.
Odasétált Brünhildéhez és megtörölgette vizes tollaival a kanca arcát.* |
[188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A fennsík szélén álldogált. Végignézett a végtelennek tetsző, kopár tájon és mélyen elmerült elmélkedéseiben. A világról, magáról és úgy általában mindenről. Sok dolgot nemm élt meg, sokmindent hallott már, de filozofálgató személyisége miatt szeretett mindent alaposan átgondolni. Hátha tanul belőle. 
- Jó szerencsét... - morogta újra a lények után, majd elindult egy másik ösvényen a sziklákon.