|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.03. 16:42 - |
 Megállt a pusztaság határán, és alaposan körülnézett.
Hatalmas, végeláthatatlan, szürke lapály. Itt-ott fű. Kopárság....
A messzeségben csak sejthetők voltak a roppant sziklák.
- Üdv itt, Ízisz! - mondta végül, miután megtalálta a hangját.
Hiába, ez a táj mindenkire hat valahogy....... |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Mithrandir gyorsan, nagy hévvel felelt:
- Nem! Nem egyedül akarok lenni....Éppen.....
Újra a távolba pillantott.
- A többiek gondolatai a Vadvidékről mesélnek a hálón...Úgy szeretném látni - sóhajtotta vágyakozva. |
 -Semmi gond!-mosolygott Mithre-Megértem, ha egyedül is szeretnél lenni! |
Megrázta a fejét, és sajnálkozón mosolygott Angelre.
- Bocsáss meg! Azt hiszem...megszólított valami... |
| Tudta, hogy párja tekintete a semmibe mered, s gondolta, megpróbálta, hogy lelkük együtt szálljon!De aztán eszébe ötltt, hogy Mith most egy kicsit egyedül akar lenni, ezért halkan ellépett mellőle, s legelni kezdett! |
| Némán nézte a távolt. A lelke pedig szinte megzendült.... |
| -Nem gyerekesek, csak lelkesek!-mondta és követte párja tekintetét. |
Felnevetett, majd ő is ivott és visszafröcskölt egy kis álcázó megcsúszás-megmozdulás után.
- Olyan gyerekesek vagyunk! - nyerítette végül.
Hirtelen a messzeségbe révedt... |
| Bármennyire volt alacsony a víz állás, inni és pancsolni bőven jó volt!Pár kiadós korty után pajkosan fröcskölt pár cseppet Mithre. |
Átkarolta Angelt, és nekivágtak a pusztának.
Kényelmes séta volt, nem is tartott soká, és patáik vízbe csobbantak, igaz, a patak olyan sekély volt, hogy bokáig sem süppedtek bele. |
| -Jól hangzik!-bújt egy időre párjához.-Mutassa az utat, Drága Uram!-hajolt meg mosolyogva. |
Nagyot nyújtózott, és átölelte Angelt.
- Hallottam itt egy patakról....Megkereshetnénk, kis, színes virágok nőnek a partján! |
Szokatlan volt az asszimetrikus táj a Tükrök Dimenziója után.De ez az, amire vágyott!Kettesben lenni Életével....és egy kis pihenés is rá fért! |
| - Nem is rossz....És nagyon-nagyon nyugodt! Igazán kipihenhetjük magunkat! - mondta Angelnek mosolyogva, miután megjöttek. |
Elfojtott egy ásítást. Aztán még egyet. Végül észre sem vette magát és már le is csukódott a szeme.
Elfáradt a versenyben, ráadásul már két napja nem aludt. Most zuhant rá minden fáradtsága, és lassan, észrevétlenül az álmok között találta magát. |
 Mégegyszer ránézett a csillagokra aztán a felhőre hajtotta a fejét. |
A 'kettőnkre' szóra kicsit felkapta fejét, de mivel nem akarta hogy ezt Temora is észrevegye, inkább folytatta:
-Nekem van néhány társam, aki egész jól ért a csillagokhoz.-mondta.-Persze biztosan vannak rajtuk kívül mások is...de én sosem értettem, hogyan képesek kiolvasni a csillagokból a jövőt.
-Talán nem is fogom megérteni, de lehet, hogy nem is kell. Akkor oda a meglepetés.-mosolygott. |
-Talán úgy is van!-mondta.
-Néha jó lenne tudni ,mi vár rám ,rád ,kettönkre vagy másra!-mondta. |
Kicsiut meglepődött ezen a gyors színváltoztatáson, de kezdte úgy érezni, hogy ma már semmin sem lepődne meg.
Ő is kényelmesen ledőlt Temora mellé. A felhő meglepően puha volt.
Együtt nézték, ahogy az égbolt egyre jobban besötétedik. Nem sokkal később előbukkantak a csillagok is.
-Sokat szoktam nézni a csillagokat.-szólalt meg váratlanul.-Néha úgy érzem, hogy valahogy...mintha a jövőm is bennük rejtőzne. |
Amikor mind a ketten felértek a lépcső eltünt és a felhőn nem volt lyuk.
-Köszi!-mondta.Végül eldölt a felhőn.Nagyon puha volt.De mostmár nem volt szörke hanem fehér. |
Csodálkozva pislogott a villám-lépcsőkre.
Végül habozva bár, de ő is elindult felfelé, óvatosan lépkedve a lépcsőkön, ellenben Temorával, aki már fel is ért a felhőkhöz.
Nem sokkal később ő is beérte a kancát, és megnyugodva fújta ki a levegőt. Nemigen bízott a villámokban.
-Ügyes!-mosolyodott el végül. |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Megállt a pusztaság határán, és alaposan körülnézett.
Mithrandir gyorsan, nagy hévvel felelt:
-Semmi gond!-mosolygott Mithre-Megértem, ha egyedül is szeretnél lenni!
Mégegyszer ránézett a csillagokra aztán a felhőre hajtotta a fejét.