|
Témaindító hozzászólás
|
2007.01.25. 17:16 - |
 Dreamcrystal a levegőben vágtatva érkezett erre a fura helyre, amikor majdnem belerohant egy délibáb szerű "álomba"!Bár nem lett volna baja, ha belemegy, de azért kikerülte és leszállt.Megállt és lentről figyelte a furcsa jelenségeket! |
[121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Követte Kaprikót....KI!!!!
Amint beléptek a kapun, zuhanni kezdtek, majd hirtelen szilárdan álltak a fekete semmin...S alattuk egy csillag született épp ragyogva mindenféle színes gázból! |
 *Kapriko furcsa fénnyel a szemében bólintott.*
- Akkor vágjunk bele!
*Kíváncsian lépett be a kapun.* |
Enyhe fintorral, majdhogynem mosolyogva bólintott.
- Várható volt....Hacsak nem a Te álmod, belekerültünk valakiébe! Be kell mennünk..... |
*Kapriko is négy lábbal fékezett, hogy el tudja kerülni az ütközést.
Hiába, nem szokott hozzá ezekhez a gyors történésváltozásokhoz!*
- Nézzük meg!
*Elindült a kapu egyik végéhez. Ám hiába ügetett folyamatosan, a kapu széle egyre messzebbinek tűnt! Mintha visszafelé ügetne, nem is előre. Megállt, és visszafordult Viharszívhez. Meglepődve látta, hogy nem haladt semmit...*
- Hm... érdekes. |
Lendületesen elügetett a füves dombtól, és buzgón fohászkodott, hogy ez ne történjen meg újra.......
Egy jókora lejtő után hirtelen a semmiből egy díszes kapu termett előttük.
- Nohát - mormogta, miután majdnem nekiment a kapunak orral.
- Kíváncsi vagyok megkerülhető-e.... |
*Kapriko figyelmét nem kerülte el Viharszív viselkedése.*
- Részemről mehetünk. - *mondta és úgy tett, mintha nem vett volna semmit észre a történtekből. valójában azért a szeme sarkából figyelemmel kísérte az eseményeket.* |
Gyorsan tollai felé fordította fejét, és kissé zavartan hümmögve felelt:
- Nos, az Álmok birodalmában vagyunk, és mivel ezek nem a vaóság részei, nem eshet bajunk, de....volt már olyan, hogy valaki belekeveredett más álmába, és amíg az álom véget nem ért, nem tudott szabadulni....Képzeld el, mikor rózsaszínűre festenek, arany pöttyökkel, és órákig kell felvonulnod........Képzeld el, mikor egy hatalmas csatában kell résztvenned, ahol minden pillanatban valami hatalmas és színes robban a fejed fölé, és cukorkában gázolsz.....Meglepő a tény, de a gyerekek és csikók álmai a leg....leg....vadabbak - mondta kissé borzongva.
Aztán hirtelen felkapta a fejét.
- Nézd, ott az ellenpélda - intett egy közeledő valami felé.
Aztán Viharszív mérhetetlenül zavarba jött.....Egy ismerős alakot látott.....Egy fehér pegazus kancát, aki csengőn nevetve futott fel a dombra, amiről épp lejöttek, és fenn körbefordult, az eget nézve.
- Menjünk innen - mondta kérlelőn, de elkésett.
Fenn az égen egy nagyon homályos alak tűnt el, akit közelebb érése után sem ismertek fel - és bár Viharszív őszintén örült ennek - de a furcsa alak csatlakozott a kancához, aki boldogan fogócskázni kezdett vele. |
| - Volt már olyanra példa? - *érdeklődött a fehér pegazustól. Nem sokat tudott a helyről és a jelen alkalmat tökéletesnek találta a művelődésre.* |
Bólintott, és mostmár úgy indult el, hogy Kapriko és ő szorosan egymás mellett haladjanak.
- Nos, legyünk óvatosak...Ha ez nem a Te álmod és nem az enyém...akkor érhetnek meglepetések....Kellemetlen meglepetések.... |
*Miután beérte Viharszívet, ismét körbenézett.*
- Ömmm... végülis lehetne... - *azután folytatta, miután meggyőződött Róla, hogy senkit sem lát.* - de nem. |
- Ez...nem az én álmom - nézet körül.
- A Tiéd? - kérdezte Kaprikót. |
*Kapriko csak most nézett körbe a domb tetejéről. Gyönyörű, idilli képet látott maga előtt. Olyan valóságtalan volt... mégis... élvezte!
A tájtól elfordulva Viharszív után nézett és követte a pegazust.* |
Bólintott.
- Értem....Nos, ki tudja? Ez mágikus világ. Én is élek.
Közben lassan elindult le a napos dombról. |
*Viharszívre nézett.*
- Ha a valóságban amúgy sem válhatna valóra, akkor kifejezetten jó, hogy legalább itt valónak tekinthetem. - *magyarázta.* |
Még jobban elcsodálkozott ezeken a szavakon.
- Nem csalódsz?? |
*Megrázta a fejét.*
- Nem, nem zavar. Ha máshol nem, legalább itt valóra válhat... |
Meghökkent.
- Téged...ez nem zavar? - kérdezte óvatosan és értetlenül. |
*Kaprikoban megfagyott a vér, amikor a talajt kihúzták patái alól. Legszívesebben sikitozott volna, ám egyetlen árva hang sem jött ki a torkán.
Mikor talajt fogtak, alig bírt megmaradni remegő lábain. Még sosem zuhant/repült, így ez számára igen érdekes érzés volt.
Összeszedte magát, hogy felfogja Viharszív szavait.
Visszaemlékezett, hogy mit látott, amikor megérkeztek.*
- Értem - *mondta végül és bólintott.* |
- Rendben, bár előbb-utóbb megtörténhet magától is - jegyezte meg óvatosan. Épp jókor.
Hirtelen a felhő eltűnt, vele minden más, és rövid ideig tartó repülés és zuhanás közti érzet után egy hatalmas, napos, hihetetlenül zöld mezőn találták magukat.
Miután Viharszív megtalálta egyensúlyát, bár ő már egyszer-párszor átesett ilyesmin, komolyan nézett az unikornisra.
- Nos, nem szabad meglepődni semmin.....Kapriko, mondanom kell valamit! - kezdte hirtelen, összeszedve magát - Az előbb...Az a magas....Nos, ahogy mondtam, a Vágyálmok vidékére jutottunk.....És ezek a vágyálmok, a Birodalom lényeinek álmai....Úgyhogy akár ismerősöket is láthatsz...furcsa helyzetekben...És találkozhatunk a...sajátjainkkal is....Ahogy az előbb az enyémmel mikor beléptünk ide..... - bökte ki, majd hozzátette a lényeget.
- A Tiédet is láthatjuk....- hajtotta le a fejét zavarában. |
*Kapriko csodálkozva nézett a mélybe, majd Viharszívre.*
- Inkább ne próbáljuk ki, ha lehet... |
[121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Dreamcrystal a levegőben vágtatva érkezett erre a fura helyre, amikor majdnem belerohant egy délibáb szerű "álomba"!Bár nem lett volna baja, ha belemegy, de azért kikerülte és leszállt.Megállt és lentről figyelte a furcsa jelenségeket!
Követte Kaprikót....KI!!!!
*Kapriko furcsa fénnyel a szemében bólintott.*