FrissítésSúgó

Leolan	2006.11.04. 21:38 -
	Leolan könnyedén ledobbant a jeges partra, és körülnézett.

[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]

Arwen

Előzmény | 2007.07.23. 19:34 - #34

Eltűnt a mosoly az arcáról, csak a könnyei maradtak. - Nekem is, szerelmem....Nagyon! Mondd, mikor láttad őket?

Csodaszarv

Előzmény | 2007.07.23. 19:23 - #33

- Nekem is, drágám! De már nem számít, végre együtt vagyunk! *Kicsit hallgatott.* - Már csak Tíl és Tin hiányzik - *mondta egészen halkan.*

Arwen

Előzmény | 2007.07.23. 19:16 - #32

- Igen! Igen, jól vagyok - hüppögte, és szorosan Csodaszarvhoz bújt.  Aztán nevetni kezdett, bár még mindig folytak a könnyei. - Úgy hiányoztál! Úgy aggódtam értetek!

Csodaszarv

Előzmény | 2007.07.23. 19:02 - #31

*Nem telt bele néhány percbe és megpillantotta azt az alakot, akit már úgy vágyott látni és akit már úgy féltett! Amint párjához ért, átölelte és úgy érezte, sosem fogja elengedni!* - Jól vagy? Nem esett bajod?

Arwen

Előzmény | 2007.07.23. 18:55 - #30

Mostmár vágtatott. - Csodaszarv! Csodaszarv! - kiabálta szinte sikítva, és észre sem vette, hogy potyognak a könnyei.

Csodaszarv

Előzmény | 2007.07.23. 18:35 - #29

*A hang irányába kapta a fejét és arra haladt tovább.* - Igen, én vagyok az! - *kiáltotta vissza és megszaporázta lépteit.*

Arwen

Előzmény | 2007.07.23. 18:09 - #28

Arwen rövid szünetet akart, ezért a fordokhoz vágtatott. Mohón ivott a jeges vízből, majd az égre emelte pillantását. 'A Valák ereje remélem óvja családomat......' gondolta, aztán hirtelen megrándult. Oldalra kapta a fejét, egy jeges lejtő irányába, és levegőt is alig véve nézett arra. Valami vonzotta arra. Sosem érezte még így magát! Bámulta és bámulta a lejtőt, és nem tudott mozdulni, aztán hirtelen, mint kés a vajba, kiáltás harsant a csendbe: - Arwen! A kanca döbbenten állt, és hirtelen magától indultak meg a lábai.... Az a hang! - Csodaszarv? Csodaszarv! - kiáltotta óvatosan, és lassan elkezdett gyorsulni.

Csodaszarv

Előzmény | 2007.07.23. 13:55 - #27

*Az egész utat végigszáguldotta. Úgy érezte, addig meg sem fog állni, amíg meg nem találja párját. Amint elérte ezt a részt, kicsit lassított és ügetésben folytatta a keresést. Útközben folyton kiáltozott.* - Arwen! *A sok kiabálás miatt kezdett berekedni, de nem vette a kedvét a dolog, haladt tovább és a kiáltozást sem hagyta abba.*

Szerencsecsillag

Előzmény | 2006.11.28. 17:33 - #26

Üstökös után ugrott.

Ustokos

Előzmény | 2006.11.28. 16:23 - #25

- A főhadiszálláson van. Ha sietünk, gyorsan odaérünk. *Elkezdett emelkedni és a főhadiszállás felé fordult.*

Szerencsecsillag

Előzmény | 2006.11.24. 21:50 - #24

- El kell mennem. De nem úgy, hogy nem láttam a fiam!!!!!!! El sem tudod hinni, hogy miket láttam, hogy mit tehet a Sötét!! Nem tudom mi lesz velem....De látni akarom a fiam! Neked ő az egyik......Nekem az egyetlen! Látni akarom, mielőtt elmegyek! HOL VAN?! - mondta csaknem rivallón, Üstökös után repülve.

Ustokos

Előzmény | 2006.11.24. 21:05 - #23

*Üstökös gyanakvóan nézett Szerencsecsillagra.* - Mi ütött beléd? - *kérdezte halkan.* - Meg lehet ezt nyugodtan is beszélni, úgy gondolom... *Elkezdett kifelé repülni, a part felé. Közben tekintetét nem vette le Szerencsecsillagról.*

Szerencsecsillag

Előzmény | 2006.11.24. 20:35 - #22

Összehúzódtak a szemei. - A fiamat akarom. Hol van? Tudni akarom! Most!

Ustokos

Előzmény | 2006.11.24. 20:14 - #21

*Üstökös a levegőbe szökkent, mert nem akart a vízbe borulni.* - Nyugodj meg, Szerencsecsillag. Jövőtváró biztonságban van. - *szólt nyugodt, lágy hangon expárjához.*

Szerencsecsillag

Előzmény | 2006.11.23. 22:56 - #20

Valószínűleg, jó szokása szerint, az űr határáról vágódott le, de mindenesetre akkora légviharral érkezett, és fékezett a víz fölött, hogy Supervágta azonnal belebordult a felboruló jégdarabról a vízbe. Szerencsecsillag Üstökös elé repült és izzó pillantásával a szemeibe mélyedt.   Supervágta már majdnem felküzdötte magát, mikor leesett neki, hogy valami nincs rendben! Szerencsecsillag nem szokott így viselkedni... Azonnal fel akart menni, hogy megnézhesse a kancát, hisz ha megszállta a Sötét nagy baj van, de végül.....valami óvatosságra intette. Elindult a víz alatt a fjord partjaihoz. Onnan még mindig közbeavatkozhat, de nem lesz útban, ha..... Hát épp ez a "ha" tette rendkívül kíváncsivá és óvatossá!   Szerencsecsillag csak nézte, nézte a lényt, aztán, csaknem remegve, valami hihetetlen elfojtással, és túlfeszítettséggel a hangjában, megszólalt: - Hol a fiam? Látni akarom! Hol van a fiam? - suttogta, és leírhatatlan (dühös? zavart? rettegő?) pillantása újra Üstökösre ragyogott, egyre növekvő erővel!

Leolan

Előzmény | 2006.11.22. 20:30 - #19

- Kösz. - mondta tömören. Aztán csak csapkodott és csapkodott a szárnyaival, rá sem nézve a pegunira.

Ustokos

Előzmény | 2006.11.22. 20:19 - #18

*Egy ideig némán figyelte a pegazust.* - Ügyesen megoldottad a feladatot! Elismerésem! - Már jónéhány lényt próbára tettem ezzel. Eddig még senki sem tudta ilyen gyorsan megoldani...

Leolan

Előzmény | 2006.11.16. 22:08 - #17

Leolan elhagyta a fjordokat, és továbbra sem állt meg. Nemsokára valami hatalmas, ragyogó dolog tűnt fel előtte. Újra beesteledett.....a jéghegy pedig gigantikus, földi égitestként égett, izzott, csillámlott a lenyugvó Nap utolsó, összegyűjtött és szerteszétdobott sugarainak hála. Arrafelé vette az irányt.   Kiköpött-köhögött egy adag vizet, amit az alatta megjelent jéglap meglepetése miatt nyelt be. Kirázta vizes sörényét az arcából, és feltápászkodott. Hideg volt így, de Fényvihar első dolga volt megérkeztekor a hideghez szoktatni: minden reggel bedobta a vízbe! Így egyszerre tanult meg repülni és úszni...Repülni, hogy meneküljön, úszni, hogy kijusson...Mellesleg nagyon erős lett! Kezdetben a meleg forrásoknál....később a jég mellett, a nyílt víznél.....kapta a leckéket, amiknek hála eleddig egészen jól boldogult varázs nélkül...De mostmár továbblépni vágyott.....Kiváló bemutató volt ez a kihívás.... Körülnézett, és kicsit elcsüggedt. Jól érezte: anyja elment. Csapkodni kezdett a szárnyaival, hogy hamarabb megszáradjon...

Ustokos

Előzmény | 2006.11.15. 22:09 - #16

*Üstökös elégedetten nézte a gömböt ripityára törő pegazust. A szilánkok mindenfelé szétvágodtak, de már vízként értek földet/vizet/sziklát/havat... Üstökös várt. Végignézte, ahogy az ifjú lény belezuhan a vízbe. Csak utána segített neki. A víz körbefogta Supervágtát és kiemelte egy másik, nem túl nagy jéggé fagyott területre, ami a víz felszínén lebegett.*

Leolan

Előzmény | 2006.11.15. 18:09 - #15

Mintha megfagyott volna a lelke! Csak nézte a két lényt a partról, ahová visszazuttyant nemrég. Már teljesen összezavarodott. 'Az a fiam! De nem szólhatok bele!' őrlődött.     Ordított a dühtől, és újra meg újra nekiment a falnak. Csak úgy zengett-kongott a jég. Semmi eredménye nem volt. Gyorsan csapkodott a szárnyaival, ám így is alig tudta tartani magát a szűk helyen. Ráadásul nagyon fárasztó volt! Figyelni, hogy egyensúlyozzon, ne csapódjon a szárnya a jégnek, mert elveheti a lendületét, kigondolni, hogy mit tegyen.....nagyon fárasztó és gyötrő volt mindez a szabadsághoz, tomboláshoz szokott fiatal csődörnek! Megfájdult vállakkal meredt a falra. 'Gömb......Mit kell csinálni egy gömbbel?' A Víz egészen jól engedelmeskedett neki. De nem volt az eleme. Egyelőre még kérdéses volt, hogy mi is lesz belőle, és ez gyakran rettentően dühítette, mikor varázsolni akart. Kellett volna az ereje! De még tanulni sem tud, ha nem tudja mihez kezdjen magával pontosan!!!! És most a mentora eltűnik! Hogy lesz belőle nagy harcos??? Supervágta újra dühös lett, és nekirontott a falnak. Ütötte-vágta, ahol érte. Aztán lehuppant a jéggömb aljába, és üvöltözni kezdett. Végül nekikeseredett. 'Mégis mit kell tennem?' bámult a fehér falra csüggedten. Nagyon hiányzott a mentora!!!! Behunyta a szemeit, és csendben maradt. Várt. Aztán hirtelen felpattantak a szemei, és egyetlen lendülettel nekiugrott a falnak! Ripityára törte!!!!!! Kizuhant a levegőbe, és csak zúgott lefelé, ernyedt szárnyaival kavarogva. Fogalma sem volt hogy csinálta......Miközben zuhant és zuhant, bámulva a közeledő vizet, féktelen öröm töltötte el, de olyan lassan, mélyről elöntve, hogy kábulat borult az elméjére! Varázsolt! Már tudta miért nem érezte a kirobbanást, miért nem emlékezett rá. Akkora sebességgel jött ki, hogy nem is láthatta! Ennek köszönhette a szabadságát! Nem tudta hogy csinálta. De úgy örült, hogy most vette csak észre: nemsokára a vízbe zuhan. Nem érdekelte. - Juhéééééééééééé! - ordította, és hatalmas csobbanással a kavargó kékségbe vágott. És az magába ölelte. Leolan a vízre meredt, és dühös lett! Örülnie kellett volna annak, hogy Supervágta varázsolt. De mindez annyra veszélyes volt!!!! 'A fiam megtanult volna varázsolni normálisan is!!!' Vadul felnyerített, és felröppent levegőbe. Valóságos kis légvihar  kísérte, ahogy a havas vidék felett száguldott!

[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]