|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.15. 20:49 - |
 Xermina önfeledten száguldozott ebben a csodálatos dimenzióban.Igaz, hogy a Végtelenség dimenziójában született és a látomások dimenziójában töltötte le csikókorát, ez volt a kedvence.Imádott itt lenni, de csak egyedül.Szerette a társaságot, de nem itt.Itt végig gondolta egész életét, játszott és mindent megvalósított, felidézte a jó és a rossz emlékeket is.Lelassított, sétálni kezdett.Elment kendvenc felhőalakjához, amelyik úgy nézett ki, mint egy több száz éves tölgy.minden nap változott, mintha élne.Megállt előtte és órákig figyelte... |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 -Gondolom jól esett....-mosolygott. |
 Shy-nak sikerült elfojtania nevetését.
-Bocs... de te is nevettél rajtam, most legalább kvittek vagyunk.-mondta. |
-Ha-ha-ha!Nagyon vicces!
|
-Az egyáltalán nem baj.-mondta Shy, majd elmosolyodott.
-Elem nélkül is, elemmel is ugyanolyan komolykodó lennél!-bökte meg Ashazt, és megint nevetett. |
-Én egy átlag szárnyas farkas vagyok!Nincs elemem.Valami kevés erőm van, de elemem nincs.
Mesélte magáról Ashaz. |
Shy is nevetett.
-Nincs miért bocsánatot kérned!-nyögte ki.-Utóbb már én is csak nevetek rajta.-vallota be.
Sóhajtott egyet. Hiába, azok a régi szép idők... |
Ashaz elnevette magát!
-Bocsánat!De ez felettébb mókás!Nagyon teszik! |
Shy eg pillanatig komolyan fontolgatta, hogy nem mondja el, de végül mégis belekezdett:
-Még a szülővárosomban, amikor kiderült, mi is vagyok, tanítani kezdték ezt a csillagmozgatást meg minden. És...egyik este kicsit kísérletezni akartam.-itt nem bírta ki mosoly nélkül.
-Így hát először csak néhány csillagok akartam létrehozni, de aztán belejöttem, és rengeteg csillag lett az égen...túl sok...mindenki azt hitte, hogy felkelt a nap.
-Mikor rájöttek, hogy én voltam, hú...kaptam érte bőven, azóta nagyon óvatos vagyok az ilyeneknél.-fejezte be, miközben Ashazra nézett. |
| -Mi történt?-kérdezte kíváncsian Ashaz, miközben az eget kémlelte. |
Elmosolyodott.
-Hát, tulajdonképpen az is.-vallotta be.-Bár, azt hozzá kell tennem, hogy az első éveimben jó kis fejmosás kaptam egy kis..öhm...baleset miatt. |
-Tyű!-álmélkodott.
'Mostmár elhiszem!'-gondolta magában.
-Érdekesnek látszik! |
Vállatvont.
-Tulajdonképpen semmi különleges nem jár ezzel, ugyanolyan vagyok, mint a többi farkas, azzal a különbséggel, hogy képes vagyok új csillagokat létrehozni és mozgatni.
-Nézd!-mondta, azzal mancsát az égre szegezte, és legyintett egyet. Az egyik csillagkép, aminek hal alakja volt, átrendeződött egy szív alakká. |
Ashaz fura képet vágott.Nem tudta higgyen-e neki.....úgy gondolta, ha hazudik az kiderül.
-Érdekes lehet farkas istennek lenni! |
Elmosolyodott.
-Nos, igen, mondhatjuk.-rábököt egy gyanúsan magára emlékeztető csillagképre.
-Látod azt ott? Én lennék. Ezt eddig nem akartam mondani, de valójában egy farkas isten vagyok. A csillagoké. Persze nem én vagyok az egyetlen...
Ashazra nézett. Aggódott, hogy hinni fog-e neki. |
Ashaz odasétált hozá, megnyalta arcát és lefeküdt mellé.
-Értesz a csillagokhoz? |
Bólintott. Újra a fa felé fordult, és elmerengve nézte. Mintha suttogást hallott volna.
'Biztos csak a szél tréfálkozik...'bosszankodott.
Körbejárta a fát, aztán felnézett. A szíve kihagyott egy dobbanást.
A fának nem levelei voltak, hanem kis csillagjai...ezek egészen az égig értek, és mintha csillagképek is kialakultak volna.
Puff! Shy hanyatt dobta magát. Nagyon szerette a csillagokat böngészni, mert mindig ráakadt saját magára. |
-Ez is....és még sok más....
|
Értetlenül pislogott.
'Becsaptál!'förmedt gondolatban a szélre, mire mintha nevetést hallott volna.
Megrázta fejét.
-Ez lenne a fa különlegessége?-kérdzte Ashazt, miközben sikerült visszatérnie a valóságba. |
| -Most hova mész?-Kérdezte a nőstényt.-A rét?Azt hiába keresed!Több százan keresik és nem találják!Ezt az érzést mindenki megérzi amikor megérinti a fát... |
Shy csendben hallgatta a szelet. Értett a nyelvén, és egyszer csak egy foszlányt vett ki a szél suttogásából.
-A fa.......a bűvöss erejű fa...érintssd meg Shy...
Csodálkozva pislogott.
'Micsoda? Érintsem meg?' de nem sokáig kételkedett. A szélnek mindig igaza van.
Ígyhát Ashaz után lépkedett, majd habozva megállt a tölgy-felhő előtt. Azután kinyújtotta egyik mancsát felé. Hatalmasat csodálkozott, mikor azt érezte, hogy szilárd, és nem egyszerű köd.
Hirtelen bizsergés futott végig rajta, és egy kép villant be elméjébe: egy köd-rét, itt, a színdimenzióban. Shy igaz, hogy még sosem járt ott, mégis most tudta, merre kell mennie. |
[146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Xermina önfeledten száguldozott ebben a csodálatos dimenzióban.Igaz, hogy a Végtelenség dimenziójában született és a látomások dimenziójában töltötte le csikókorát, ez volt a kedvence.Imádott itt lenni, de csak egyedül.Szerette a társaságot, de nem itt.Itt végig gondolta egész életét, játszott és mindent megvalósított, felidézte a jó és a rossz emlékeket is.Lelassított, sétálni kezdett.Elment kendvenc felhőalakjához, amelyik úgy nézett ki, mint egy több száz éves tölgy.minden nap változott, mintha élne.Megállt előtte és órákig figyelte...
-Gondolom jól esett....-mosolygott.
Shy-nak sikerült elfojtania nevetését.