|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 21:03 - |
 *Lilina zihálva lefékezett a völgy bejáratán túl, és miközben kicsit kifújta magát, alaposan szemügyre vette az Utolsó Reményt. A táj nem változott, amióta utoljára itt járt, csupán annyi volt a különbség, hogy most teljesen egyedül volt itt... Még Perselus és a három kanca is elhagyta a völgyet. Ezenkívül volt pár kidőlt fa, amik eltakarításra vártak. Lilina egyre könnyebben kezelte új képességeit: egy aprót villant csupán homlokköve, és a Föld azonnal engedelmeskedett neki: a talaj gyengéden körülölelte és magába nyelte a korhadt rönköket.*
-Hmm...kezdetnek végülis nem rossz. -*állapította meg, az eredménnyel elégedetten.*
-Na jó, nézzük, mit kell még itt helyrerakni, mielőtt elkezdeném a védőmágiákat... |
[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 -Észak felé van egy nagy völgy-féle valami. utána még egy kisebb domb, majd még egy nagyon mély völgy, benne folyóval. utána a felhők tekerásában, kicsit nyugatra van a csúcs. |
 Elmosolyodott.
- Neeem, köszönöm nem! Ha megmondod merre menjek, én már megoldom! |
| -Lehet.-mondta, és ezzel felröppent a hegyek fölé. nemsokára azonban vissza is jött. -Látom. Azonban nem túl könnyű innen megközelíteni. Esetleg ha gondolod, felviszlek. |
Bólintott.
- Dehogynem! Csak eddig az a felfelé vezető út mindig megvolt! Onnan könnyebb volt a legmagasabb csúcsra jutni. De úgy tűnik az sem volt örök.
Sóhajtott.
- Nos, akkor keressünk másikat! - mosolyodott el végül, és vágtázni kezdett a párkányon.
- Te fennről nem lehet, hgy könnyebben találnád meg a Mount Everestet? |
| -Nem te mondtad, hogy itt a hegyek hol eltűnnek, hol megjelennek? |
- Oh - kissé szégyenlősen lehajtotta a fejét.
- Nem találom a felfelé vezető utat! Mindig jobbra volt eleddig, és jól láthatóan, szélesen kanyarodott felfelé.....De most nem találom! |
| -Mi az? Mit nézegetsz?-érdeklődött Melani |
| Elindult, de lassan ment, és gyakran megállt, ide-oda nézegetve. |
| Elindult, de lassan ment, és gyakran megállt, ide-oda nézegetve. |
| -Részemről rendben!-mosolygott Melani. |
- Óh - csodálkozott el.
A kanca olyan közvetlenül kérdezte a további utat, hogy Andulonban sem maradtak kétségek a további közös utazás felől.
- Nos, a Mount Everest mindig a legmagasabb csúcs. Gyönyörű a kilátás! Ne nézzük meg? |
| -Szerinted merre menjünk tovább?-tette fel a kérdést Melani. |
Elhagyták a Völgyet, ami annak rendje és módja szerint bezárult mögöttük.
Andulon itt megállt, és Melanira nézett. Igazából azt akarta kérdezni, hogy "most hogyan tovább", de ezt udvariatlannak tartotta, így eltöprengett mit is mondjon. |
| -Persze, menjünk csak! |
- Menedéknek. De én még senkivel sem találkoztam, aki itt akart volna élni, és nem is szabad - hagyta helyben, és már indult is kifelé.
- Nem gond, ha nem maradunk? Sosem szerettem itt.... |
| -Szép! |
Átügetett a rövis, sötét alagúton, és megállt a zöld füvön. Kötötte csend volt, néhány gyümölcsfa lombja zizegett a szellőben halkan, a sziklafalban barlangok ásítottak, középen meg egy tükörsima felszínű tó.
Tökéletes.....és kihalt.
- Minden rendben - felelte nyugodtan a semminek.
- Csak emiatt jöttem. Egyébként mit szólsz hozzá? |
| Melani egy kicsit elgondolkozott a válaszon, majd kissé határpzatlanul így szólt: -igen-és el is indult Andulon után |
| - Bejössz, - kérdezte Melanit, a bejáratban állva. |
 Bólintott.Mintha nem történt volna semmi, Ködláng mellett lépdelt az utat nézve, de most közelebb húzódva hozzá. |
[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lilina zihálva lefékezett a völgy bejáratán túl, és miközben kicsit kifújta magát, alaposan szemügyre vette az Utolsó Reményt. A táj nem változott, amióta utoljára itt járt, csupán annyi volt a különbség, hogy most teljesen egyedül volt itt... Még Perselus és a három kanca is elhagyta a völgyet. Ezenkívül volt pár kidőlt fa, amik eltakarításra vártak. Lilina egyre könnyebben kezelte új képességeit: egy aprót villant csupán homlokköve, és a Föld azonnal engedelmeskedett neki: a talaj gyengéden körülölelte és magába nyelte a korhadt rönköket.*
-Észak felé van egy nagy völgy-féle valami. utána még egy kisebb domb, majd még egy nagyon mély völgy, benne folyóval. utána a felhők tekerásában, kicsit nyugatra van a csúcs.
Elmosolyodott.
Bólintott.Mintha nem történt volna semmi, Ködláng mellett lépdelt az utat nézve, de most közelebb húzódva hozzá.