|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.19. 21:21 - |
 *Üstökös kedvenc helyén időzött: a korallzátonynál.
Mindig ide jött, ha magányra vágyott, vagy ha valamin komolyabban el akart gondolkodni.
Most egyszerűen csak egyedül akart maradni.
A korallzátony körül repkedett és élvezte a tenger közepe felől jövő hatalmas légáramlatokat.* |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
- Kössz az infót. - *válaszolt nyersen Üstökös.
*Mivel látta, hogy Alcar ezzel befejezte a vele való beszélgetést, úgy döntött, tovább áll, amíg jól van dolga.*
- Örülök, hogy találkoztunk ! - *mondta a pegazusnak, majd szárnyaival nagyot csapott és elkezdett visszafelé repülni a partra.
~Jól van, akkor megkeresem Steelt.~-gondolta magában és irányt váltott. Eddig a sziklák felé tartott, most azonban a már jól ismert barlangrendszer felé vette az irányt.* |
 - Csak egy? - hüledezett.
Összeráncolta a homlokát és ezzel egyetlen pillanatra megmutatkozott egy egészen más Alcar, aki az igazi lehetett. De aztán a maszk újra a helyére került és ő újra gúnnyos, maró hangon szólalt meg:
- Hogy én milyen vagyok, arról neked fogalmad sincs. Képzeld magad a helyembe és talán megkapargathatod az én viharom felszínét! - mondta egy fura metaforával.
- És én a helyedben......nos.....valószínűleg az fejemmel játszom, mikor ezt elárulom, de azt hiszem benned bízik a legtöbb eriszi, szóval akkora titok nem lehet előtted: Steel kölke megszületett. Ő is a Sötét Úrnak köszönheti a létét és megdöbbentően érdekes kicsi, szóval én a helyedben megkeresném Steelt, hogy összeismerkedhet-e a két gyerek. Máris van bennük valami közös, talán megértenék egymást.....Mindenesetre az itteni dolgokat nem is olyan nehéz a magunkfajtának megszokni. Mármint a Sötétből jötteknek....Csak egy szabály lényeges: ne bízz senkiben! Csak azokban, akik rászolgáltak..... - adta meg végül furcsa viselkedésének magyarázatát.
Azzal levette tekintetét Üstökösről és az alattuk újra víz alá kerülő korallzátonyt kezdte vizslatni. Valószínűleg a következő pontot kereshette, ahol kitombolhatta magát. |
*Üstökös összeszűkítette szemeit, és úgy nézett Alcarra.*
- Egyenlőre csak 1 barátja van. - *felelte könnyedén Üstökös.*
- Még meg kell szoknia ezt a környezetet és az itteni dolgokat. Mellesleg egyáltalán nem olyan, mint Te, vagy amilyen a Sötétség Ura volt. |
| - Na ja. Na, és hány barátja van???? Mint normális kiscsikó bizonyára sok kis barátja van.... - mondta nem minden gúny nélkül. |
- Hát igen, eléggé megváltozott - *vallotta be Üstökös.*
- Látod, hogy most épp nincs velem. Még szerencsére nem kutat meg hasonlók. Egyenlőre olyan, mint egy átlagos kiscsikó. Vagyis már nem is annyia kicsi. Gyorsan nőnek... |
- Teljesen mindegy. - mondta hidegen.
- Az már csupán a múlt.....
- Bár.... - sötéten villant meg a szeme és démonian elmosolyodott.
- Ha jól sejtem, Neked is megváltozott az életed.....Az Örökös...Veled van még? Vagy már a gyökereit kutatja????? |
- Sötétből Világosba. Szép ki ellentét. - *mondta Üstökös mosolyogva.*
- Hát ne haragudj, ha ilyen rosszat tettem veled. Egyáltalán nem volt szándékos.... |
| - Démon voltam. A Sötét az otthonom volt. Az enyém és a klánomé. Mikor az Úr meghalt, az ereje átkozottá tett a népem szemében, mert a véred megfertőzött. Nem szerettem az Uralkodót, de a fény lényeinél még ő is jobb volt: csak egy csatát várt el tőlünk és miénk a béke...Ő ezt mondta. A fény lényei mást se tettek, mint gyilkoltak minket, hát mmentünk....És vesztettünk...Bár azt hiszem én vagyok a legnagyobb vesztes... |
*Üstökös örömmel kapott Alcar szaván.*
- Mért, korábban a Sötét oldalon álltál ? Vagy hogy érted, hogy a Sötétségben ? |
| - Na ja. A legtöbb kitaszított Erisnél talál otthonra....Hála a kis balesetnek, nem maradhattam a Sötétségben. Elűztek.... |
- Hát ez fantasztikus. Van egy majdnem tökéletes hasonmásom. Ha ez nem velem történne meg, akkor el sem hinném.
- Az imént elmondottakkal megkíméltél egy újabb kérdéstől, ami az lett volna, hogy miért nézünk ki majdnem ugyanúgy.
*Üstökös elmorfondírozott a nemrég hallott szavakon.*
- Erős maradt benned a Sötét...
- Ha nem tévedek, te is eriszi vagy, nemde ? |
- A Sötétség Birodalmából. Ahol hála egy sor fura mágiának és annak, hogy a Sötét Úr pusztulásakor rossz helyen voltam, valamint hogy a megsérültedkor rámfröccsent a véred, létrejöttem. Emlékeztem a külsdődre....Hm....Úgy látszik erős maradt bennem a Sötét, ha nem tökéletes másolatod lettem.....- mondta újfent szárazon, miközben a pegunit méregette. |
*Üstökös mitagadás, meglepődött a gyors akción.
~Igazán megszokhatnám már ezeket~*
- Igen Én vagyok. Én is örülök.
*Rengeteg kérdés fogalmazódott meg magában. Először csak egyet kérdezett.*
- Valójában honnan is ismersz ? |
Végül észrevette a másik lényt, de úgy, hogy fel sem nézett.
'A víztükröt nem lehet becsapni'
Hihetetlen sebességgel felcsapott a levegőbe, de egy vízoszloppal körbevette magát. Gyönyörű látvány lehetett!
Aztán az oszlop lezuhant körüle, ő pedig szemügyre vehette...saját magát peguniként.
- Aha, Te vagy. Végre találkoztunk... - mondta szárazon. |
*Üstökös felfigyelt a víz alatt suhanó lényre. Aztán látott egy hatalmas vízsugarat, végül meglátta a lényt, aki valójában egy pegazus volt.
De nem akármilyen ! Pont ugyanúgy nézett ki, mint Ő maga ! Üstökös kis híjján belezuhant a vízbe. A szárnyai egymásba gabalyodtak, de végül sikerült a helyükre parancsolnia Őket.
Folytatta a repülést az égen. Föntről alaposan szemügyre vette a pegazust. Minden stimmelt, vagyis teljesen ugyanúgy nézett ki az a lenti lény, mint Ő, csak neki van szarva, a másiknak meg nincs.
Így merengve repült körbe-körbe.* |
Alcar a víz alatt zúgott a korallzátony felé.
Szerette azt a játszóteret. Ma egy kisebb, holt rész szétverését tervezte. Egyfelől, mert veszélyes volt, másfelől, mert szüksége volt edzésre és lehiggadásra.
'Mindjárt itt az apály...'
Az utolsó pár pillanatban kirobbant a vízből és repülve tette meg az utolsó métereket.
És egy bomba pusztítását végezte a kicsinygáton, ami épp szárazra került!
Víz ömlött szembe vele, de ő élvezte!
Könnyedén a felszínre úszott a hirtelen víztömeg alól és felnevetett.
És fel sem tűnt neki a magasban repülő peguni. |
*Üstökös kedvenc helyén időzött: a korallzátonynál.
Mindig ide jött, ha magányra vágyott, vagy ha valamin komolyabban el akart gondolkodni.
Most egyszerűen csak egyedül akart maradni.
A korallzátony körül repkedett és élvezte a tenger közepe felől jövő hatalmas légáramlatokat.* |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös kedvenc helyén időzött: a korallzátonynál.
- Csak egy? - hüledezett.