|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 13:00 - |
 Diadém úgy gondolta, jót tenne neki a hegyilevegő, így eltúrázott a hegyekbe.Hosszú volt az út odáig, és meg is kellett mászni, de megérte, mert a látvány ami elterült előtte leírhatatlan volt.Ezt is gondolta magában:"Ezért érdemes fáradozni!"
Ott időzött egy darabig aztán visszafordult. |
[414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Párja mellé ügetett.Körülnézet-Áh, madártávlatban szebb volt!Így olyan....földi!-vigyorgott. |
 - Akkor azt hiszem mindketten élvezhetjük az itteni létet! Vagy legalábbis érdekesnek találhatjuk majd - mosolygott nyugodtan.
- Illetve....Te talán csak átutazóban vagy? |
 -Hát mondhatni-mosolyodott el |
Sodortatva magát a széllel, követte szerelmét.
Mikor egy puha havas foltra ledobbant, mélyet szippentott a levegőből, majd körülnézett, közben bevárta Bátort. |
| -De!-egyezett bele, s leröppent a földterületre. |
Hunyorítva nézett a zöld foltra, ahová kedvese mutatott.
-Megnézzük?-kérdezte kíváncsian. |
- Ó én már egész régi lény vagyok - mondta csendesen elrévedve.
- De nem jártam sok vidéken. Kimaradt az életemből.....És Te új lény vagy? Vándorolsz? |
| -Nem zavartál meg semmiben csak épp sétálgattam.Csak ezen a helyen nem jártál még vagy teljesen új vagy?-érdeklődött a kanca után |
- Elessa a nevem - hajtott fejet.
- Bocsáss meg, ha megzavartalak volna. Csak épp errejártam...Idegen vagyok itt... |
-Üdv-mosolygott
-A nevem Astaroth de nyugodtan szólítsd Astarnak!-mondta
-És kegyedben ki tisztelehetek?-kérdezte |
A fekete-fehér furcsa lény hirtelen toppant elé, vagy épp ő a lény elé, a hegyek közti utak kacskaringós, szakadékos mivolta miatt hiba is lett volna találgatni, de tény, hogy Elessa elcsodálkozva fékezett, majd kissé félénken köszönt:
- Üdv! |
Astaroth kipihenve fáradalmait sétálni indult kedvenc helyén.
Beleszippantott a levegőbe.
-Hmmm....a régi emlékek-mondta |
| -Hát igen!De nem csak ez a szép, látnád a tájat, amikor fenyvesek, s azokat is kis csermelyek szabdalják a fehéréget, s a hegyeket!Például ott!-mutatott egy pontra, ahol a hegy lába lankásabb volt, de fenyves fedte. |
Tátott szájjal ámult a csodás látványon. Akármerre nézett, mindehol szikrázó fehér hegyek! Gyönyörű volt.
Kedvesére mosolygott.
-Mostmár tudom, hogy miért szeretik ennyire ezt a helyet! |
| Alagsonyan szálltak, hideg volt odafönn!A kilátás csodálatos volt! |
 Követte párját, hisz még mindig Ő volt az "idegenvezető". |
 -Persze!Oké!-mondta és visszacsókolt.Lassan elindult egy széles úton ami az egész falun átment. |
Hessoryn is végig nézte a képeket, de nem volt oda annyira értük, Őt nem rendítették meg az iylenek, bár nem mondta volna rájuk, hogy csúnyák.
Inkább szerelme mellé lépett és megcsókolta.
-Úgy volt, hogy szétnézünk a faluban! |
| Hamar elértek egy Templom szerű építményhez.Lassan lépkedett körülötte mivel a templom falain szebnél szebb festmények voltak. |
| Követte, hisz szerelme ismerte a környéket, Ő tudja merre kellene menni. |
[414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém úgy gondolta, jót tenne neki a hegyilevegő, így eltúrázott a hegyekbe.Hosszú volt az út odáig, és meg is kellett mászni, de megérte, mert a látvány ami elterült előtte leírhatatlan volt.Ezt is gondolta magában:"Ezért érdemes fáradozni!"
Párja mellé ügetett.Körülnézet-Áh, madártávlatban szebb volt!Így olyan....földi!-vigyorgott.
- Akkor azt hiszem mindketten élvezhetjük az itteni létet! Vagy legalábbis érdekesnek találhatjuk majd - mosolygott nyugodtan.
-Hát mondhatni-mosolyodott el
Követte párját, hisz még mindig Ő volt az "idegenvezető".
-Persze!Oké!-mondta és visszacsókolt.Lassan elindult egy széles úton ami az egész falun átment.