|
Témaindító hozzászólás
|
2007.03.23. 19:04 - |
 Elanor lassan ügetett a vidékre érve. Körülnézett: a Káb-álmok vidéke könnyen átlátható volt, hiszen csak felhőkből állt az egész. Mélyet szippantott: a levegő mintha a tenger illatát idézte volna. Rálépett egy testes felhőre, és a tájat fürkészte. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 -ŐŐ megkérhetlek titeket valamire?Azt szeretném kérdezni ha ráértek megmutatnátok a birodalmat mert már most nem tudom hol vagy-kérdezte |
Felvilágosodott arccal bólintott.
-Mostmár értem.-mosolygott. |
-Ohh elnézést én Sprites vagyok-mondta
-Kicsit régebben vagyok itt a birodalomban de eddig urnóm lakásánál voltam-mondta
Látta Mithlond érdeklödő arcát majd ígyszólt:
-Igen képes vagyok a gondolatolvasásra-kuncogott |
-És benned kit tisztelhetünk meg?-kérdezte.
'Bizonyára nem rég érkezhetett' gondolta. |
-Üdv Mithlond-hajolt meg a lény elött
Utána Enyára nézett:
-És neked is üdv Enya-majd színtén meghajolt |
-Ugyan!-legyintett.-Maradj nyugodtan. Örülök, hogy mégse olyan kihalt ez a hely, mint azt mondják.-mondta.
-Egyébként Mithlond vagyok, ő pedig Enya.-fordult a mostmár kantárjavesztett kanca felé. |
| -Ő megzavartam valamit?Mert akkor elmegyek?-kérdezte |
 Biccentett. |
Már épp belekezdett volna a történetbe, mikor az idegen köszönt.
'Később elmondom' mosolygott Enyára, majd az unikornishoz fordult.
-Üdv! |
Sprites éppen csak sétálgatott mivel nemrég érkezett a birodalomba és kicsit körül nézett.
Hirtelen két lény tünt fel a vidéken.
Sprites örült a társaságnak mert szeret ismerkedni
-Üdvözletem-köszönt mosolyogva |
| -Mondd, te ilyen múltal büszkélkedhetsz?-kérdezte mosolyogva |
Erre ő is felszabadultan mosolyodott el. A nyomasztó érzés tovatűnt, és örült, hogy Enya végre igazán boldog. |
| Amikor befejezte a sírást, nem csak ő, a kantár is megszabadult a rossz emlékektől, s minden nyúzódás eltűnt róla.Ő már nem árthatott Enyának.A kanca feltűzte szarvára, s mosolygva nézte egy darabig.Felállt, s meglóbálta a kantárt szarva körül, majd egy erős lendítés, és a lóeszköz messze szállt.Enya bologan állt és nézte eltávolodni utolsó láncszemét, amely emlékeztette a múltjára. |
Csak nézte Enyát, hirtelen nem tudta, hogy mit csináljon a helyzettel. Valószínű, hogy vigasztalásra nincs szükség, de Mithlond azon merengett, hogy vajon Enya most mit érezhet.
Végül letérdelt mellé, és a kantárra nézett.
'A múltat jelképezheti, talán az előző gazdája...' ugyanis Dorcsy mesélt neki arról, hogy néhány lény még magán viseli múltja emlékeit... |
| Hirtelen megerdtek könnyei ltérdelt a kantár mellé és sírni kezdett.Mintha hiányolná a kantárt, mintha szép emlékei lennének tőle.Igaz, hiányolta is ... most mi lesz?hirtelen út nyílt meg ami nem tartalmazza a múlt emlékeit.Immár semelyiket.De nem csak ezért sírt, hanem az a maradék fájdalom, amelyet a kantár fogott le, és tartalmazott, hirtelen előtört belőle.Ez a sírás megmozsdatta lelkét, hogy tisztán fogadja be a szabadság, és öröm érzését... |
Elmerengve nézte a könnycsepp útját, majd a hatását.
Ez eszébe juttatott egy lényt...a főnixet. |
| Bólintott, s csak a kantárt figyelte.Egy könnycsepp szökött a szemébe, ami lecsöppent a kantárra.At sisteregni kezdett, s a meggyötörtség, az összes nyúzódás eltűnt azon a kis ponton, ahova a könnycsepp ért. |
Összecsuklottak lábai, de gyorsan talpra állt, és Enyát is felsegítette.
Ő is a kantárra nézett, majd vissza Enyára.
-Örök hála.-mosolyodott el bizonytalanul. |
| Kisiedejig sikerült, ám ekkor engedett a legfelső, már rozsdás csat, s a kantár leesett Enyáról!Egy pilanatig döbbenten érezt, hogy az utolsó fájdalma, amit még Koni sem tudott teljesen eltüntetni róla, most hirtelen, önként távozik....Aztán utána kapott.A még erősebb bőrszíjt kapta el, s teljes erőből húzni kezdte, míg Mithlond fel nem ért...Amikor mindketten elegnedték a szíjat, a kantár a porba hullt...Enya döbbenten meredt rá.Új érzés volt neki, hogy arcát nem fedi semmi, és egyszerre hihetetlen... |
Bólintott. Mivel az eleme víz volt, koncentrált, és harmadannyi lett a testsúlya, hogy a lánc biztosan elbírja.
Minden erejével belekapaszkodott a láncba, hiszen az élete függhetett tőle, hogy leesik-e vagy sem. |
[88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Elanor lassan ügetett a vidékre érve. Körülnézett: a Káb-álmok vidéke könnyen átlátható volt, hiszen csak felhőkből állt az egész. Mélyet szippantott: a levegő mintha a tenger illatát idézte volna. Rálépett egy testes felhőre, és a tájat fürkészte.
-ŐŐ megkérhetlek titeket valamire?Azt szeretném kérdezni ha ráértek megmutatnátok a birodalmat mert már most nem tudom hol vagy-kérdezte
Biccentett.