|
Témaindító hozzászólás
|
2006.11.10. 23:20 - |
 Gondolkodás nélkül levetette magát a Boldog Vizekhez.
Sok-sok kis tó, a felszínük táncol a ragyogó Fényben, körülöttük dús fű....
- Gyere Fairy! - nevetett.
Itt a legtöbben mindig nevettek.
Belecsobbant két kis tavat összekötő patakocskába, és hagyta magát belefolyni a tavacskák egyikébe. |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
 Felriadt valami neszre félszendergéséből, és észrevette nem messze a magábaroskadt idegent.
- Angel! Itt van...valaki - súgta párjának, majd hirtelen ötlettől vezérelve felkelt, és a pegazus mellé lépett.
- Üdv! Tudok segíteni? |
 Szemei könnyesek voltak.Sosem tudja majd kiheverni a kancát.A vízhez lépett és szomorúan bámulta a víztükröt. |
| Kinyújtózott, kicsit odébb ügetett, hempergett egy hatalmasat, majd Angelhez kocogott, és nagy, elégedett sóhajjal mellé heveredett. |
 Mosolyogva nézte párját, ahogy körülötte játszik, aztán a kérdésre felnevetett.
Nem szólt semmit.Megcsókolta párját, és lefeküdt a földre. |
Nagyot nyerített, és egy ugrással felkapott a levegőbe. Hatalmas sebességgel bekanyarodott egy spirálba, de csak egy ideig emelkedett szédítő tempóban, vadul süvítve, alig látva. Amint elérte azt a magasságot, ahonnan messzebbre is láthatott, fejest ugrott a zöld fű felé, és csak az utolsó pillanatban húzta fel magát, hogy éppencsak súrolva a füvet zúgjon tovább, egy szélvihar lendületével!
Egy hajszálpontos csellel kerülte ki Angelt, és máris előtte és alig fölötte repült a messzeségbe.
De megint visszakanyarodott!
Újra Angel felé szállt, széles mosollyal épp előtte fékezett, hogy az iramtól kavarodó szél összekavarja sörényüket, megcsókolta, majd a magasba szárnyalt megint, de kanyarogni kezdett, egyre szűkülő spirálba kezdett, leereszkedett Angel köré, és egész addig finomította a mozgását, hogy éppen párja körül kavart kisebb hurrikánt, végig épphogy simítva őt!
Csak mikor már az egész világ egy színes kavargás volt csupán, amiben Angel volt a biztos központ (milyen szimbolikus volt!), akkor egyenesítette ki a röptét, és egy rövid egyenes után ledobbant.
Néhány másodpercig kissé remegő lábakkal lihegett, szorosan behunyt szemekkel, majd széles, csibészes vigyorral arcán a hófehér angyal felé fordult.
- Pihenjünk? |
Hátranézett a nevetésre.Elmosolydott.Vidáman felnyerített, még óvatosan ki is bakolt.
"Mit csinálok?!Ja, persze:Mithhez alkalmazkodom. ...Na mindegy, üsse kő...holnapra biztos kifekszem ennyi futás ésrepüléstől" |
Szélesen elmosolyodott, felnyerített, és ő is megiramodott.
'Melyikünk is a vándor?' nevetett magában. |
A távolba nézett.
-Igazad van!Egy tavat se látni!-majd vidáman felágaskodott-Na gyerünk!-és vágtatni kezdett. |
Megrázta sörényét:
- Egyetértek, de én arra gondoltam, hogy szerintem lassan kiérünk a Boldog Vizektől! |
| -Nem tudom!Itt minden egyforma...már, ha szabad ezt modnanom. |
Végül példát vett Angelről, és ő is ivott kicsit.
Aztán körülnézett.
- Vajon hol lehetünk? |
| Elcsodálkozott.Mi lehet ebben nagy nnehézség?De nem szólt csak belekortyolt a vízbe. |
| - No igen, de mégis hogy viselkedjek egy hallal? Mit tegyek, hogy ne sértsem meg, mit vár? Sosem beszélgettem még hallal! - mondta morogva kicsit, és alaposan szemügyre vette a láthatóan tiszta, nyugodt vizet. |
| -Miért, mi volt a gond vele?-nevette.-Hisz nem harap. |
Felnevetett.
- Akkor nem lehet baj! De a világért meg nem zavarnék még egy olyan.....mosolygó ezüsthalat! - berzenkedett.
- Nos, bátorság.... - mondta magának, és a víztükör fölé hajolt. |
| -Mi!-mutatott tükörképükre. |
| - Tényleg szép nagy! Vajon ebben mi lakik? - kérdezte kétkedő hangsúllyal. |
Leszállt.
-Váó!-Nézett végig a tavon.-Nem is gondoltam, hogy ilyen nagy! |
| Angel után kanyarodott. |
| Le-letekintgetett.Elhagyták a dombokat.Lefelé vette az irányt! |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Gondolkodás nélkül levetette magát a Boldog Vizekhez. 
Felriadt valami neszre félszendergéséből, és észrevette nem messze a magábaroskadt idegent.
Szemei könnyesek voltak.Sosem tudja majd kiheverni a kancát.A vízhez lépett és szomorúan bámulta a víztükröt.
Mosolyogva nézte párját, ahogy körülötte játszik, aztán a kérdésre felnevetett.