|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 21:03 - |
 *Lilina zihálva lefékezett a völgy bejáratán túl, és miközben kicsit kifújta magát, alaposan szemügyre vette az Utolsó Reményt. A táj nem változott, amióta utoljára itt járt, csupán annyi volt a különbség, hogy most teljesen egyedül volt itt... Még Perselus és a három kanca is elhagyta a völgyet. Ezenkívül volt pár kidőlt fa, amik eltakarításra vártak. Lilina egyre könnyebben kezelte új képességeit: egy aprót villant csupán homlokköve, és a Föld azonnal engedelmeskedett neki: a talaj gyengéden körülölelte és magába nyelte a korhadt rönköket.*
-Hmm...kezdetnek végülis nem rossz. -*állapította meg, az eredménnyel elégedetten.*
-Na jó, nézzük, mit kell még itt helyrerakni, mielőtt elkezdeném a védőmágiákat... |
[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 - Ha gondolod, felőlem kipróbálhatod, ha nem árt meg.... - értette meg a másik pillantását.
- Neked kell tudni mennyire vagy rá kíváncsi..... |
 - Ó, elnézést - szégyenkezett.
- Akkor majd visszafogom magam. Keresek egyszerű utakat. A földvarázsom lassabban nem segít rajtam........De ugye....nincs semmi baj? Úgy értem nem vagy megsérülve? - kérdezte a pegunit aggódón. |
 -Elég ha lassabban mész, nem kell pihenni. Mostanában ugyanis elég fáradékony vagyok!
|
 Érdeklődve hallgatta a kancabeszámolóját.Beledugta a lábát-de csak az egyiket.Felszisszent, ahogy megérezte a meleget, de nem párolgott el!!!!!!!!A hőség és fény noha marta, de egy idő után megszokta.Kérdően nézett Ezüstcsillagra, vajon bemehet a többi lábával is.
|
Ezüstcsillag körbepillogott, mintha legalábbis nem lettek volna teljesen egyedül, aztán intett Hócsengőnek, és átügetett a völgyön, el a tó mellett, a szembenlévő sziklafal egyik legnagyobb barlangjához. Besietett, és csak némi lépdelés után állt meg. Előtte, ragyogva a sötétben, kicsiny tavacska fénylett, aminek szikrázott a vize, és egy erecske táplálta, a mi a sziklák közt csordogált lefelé.
- Valami mágikus víz. Bárki iszik belőle, felvidítja és megerősíti! Nagyon könnyen kiürül ez a kis tó, ezért nem hirdetjük, hogy rátaláltunk! De csodálatos dolgokra képes még a vize......Például lehet apróbb dolgokat kívánni tőle! - mondta sokat sejtető mosollyal.
Aztán lehajolt, és belekortyolt a vízbe.
- Várj egy picit - mondta a fehér pegazusnak.
A tavacska felfénylett, és hirtelen világosabb lett eddig aranyos színe.
- Dugd bele a lábad! De csak azt! - mondta kacsintva.
Egy sivatag napsütésének melegét kívánta a vízbe..... |
-Akkor had lám!-mosolygott. |
 Sanrin erre már abbahagyta a nevetést, és megrázta a fejét.
- Nem, annyira azért nem nagy.....De lehetnek olyan vidékek, amiket veszély nélkül megnézhetsz, és amik talán érdekesek lehetnek számodra! Én is ismerek jópárat. |
Nem vette zokon Sanrin szórakozottságát.
Ezüstcsillaghoz fordult.-Én már jártam a birodalomban...de csak télen!A sivatagba pedig még akkor sem merészkedtem el...Nem azért, mert nem akartam, hanem, mint vérbeli hólény, meghalnék a nagy melegtől!De, ha úgy értettétek, hogy az Utolsó Remény Völgye akkora terület, hogy még ily forró helyeket is magába foglaljon, szívesen megnézném! |
Valami furcsa szórakozottságba alakult át a döbbenete.
Felnevetett, és megrázta a fejét.
- Tehát nem ismered az élő természetet.....Különös életed lehetett!
- Sanrin! - horkantott szigorúan.
- Ne viselkedj így!
- Hócsengő, sajnálom, ha eddig nem láthattál ilyesmit. Most csodálhatod, amíg kedved tartja! Talán egyszer megnézhetnél más helyeket is...... - mondta kedvesen. |
Nem is figyelve Sanrin kérdését, meredt a zöld fákra, zöld fűre, a virágokra, mindenolyasmire , amit a külvilágban eddig nem láthatott.
-Gyönyörű!-mondta megbabonázva! |
Csodálkozva meredt a fehér kancára.
- Még sosem láttad????
Nevetve ügetett a két pegazushoz.
- Nekem nagyon tetszik itt, akármilyen üres is! Igen, Hócsengő, ilyen a tavasz! |
Meglepődött, hogy a völgy zöld volt... a Havas Hegyek közepén!!!!
-Váó!-mondta meglepve a szépségtől.-És még jól is érzem magam...-képedt el, mivel nagyon ritkán léphetett zöld területre, mivel hőérzékeny, s általában akkor járkál a nagy világban, ha mindent hó fed...s most itt van ez a zöld terület!
-Szóval így néz ki a tavasz?! |
Sanrin megállt a teljesen jellegtelen sziklafal előtt.
- Nos, akkor azt hiszem nincs is mire várni - mosolygott.
Ezüstcsillag utánuk ugrott, ahogy a sziiklafal megnyílt, és Sanrin szinte beszáguldott!
Gyönyörködve fékezett a rövid alagút végén. Még mindig meseszép volt ez a völgy! |
Gyorsan felszökkent egy párkányra, és megállt.
- Pihenhetünk, ha akarod.... |
| -Nem lassítanál egy kicsit?- lihegte Melani |
| - Remek! Akkor gyerünk! - kiáltotta, átszökkenve egy meredély felett, szinte repülve, és már folytatta is az őrült vágtát! |
| -Igen!-mondta Melani. Kicsit halkan, mert nem akart elindítani egy lavinát. |
Andulon felért egy kisebb csúcs tetejére, és megkereste a levegőben kerengő kancát.
Mosolyogva nézett a pegunira, ahogy a szél is tépte különös sörényét.
- Jófelé megyek? - kiáltotta neki vidáman. |
| Melani csodálkozva nézte a lábnyomokat, majd sebesen Andulon után suhant |
- Remek! - nyihogta.
Azzal kilőtt a párkány vége felé, szélsebes, szemmel követhetetlen sebességgel, majd felszökent a függőleges sziklafalra, és azon vágtatott tovább, mint pók a falon!
De különös...izzó nyomokat hagyott maga után pár másodpercig..... |
[223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lilina zihálva lefékezett a völgy bejáratán túl, és miközben kicsit kifújta magát, alaposan szemügyre vette az Utolsó Reményt. A táj nem változott, amióta utoljára itt járt, csupán annyi volt a különbség, hogy most teljesen egyedül volt itt... Még Perselus és a három kanca is elhagyta a völgyet. Ezenkívül volt pár kidőlt fa, amik eltakarításra vártak. Lilina egyre könnyebben kezelte új képességeit: egy aprót villant csupán homlokköve, és a Föld azonnal engedelmeskedett neki: a talaj gyengéden körülölelte és magába nyelte a korhadt rönköket.*
- Ha gondolod, felőlem kipróbálhatod, ha nem árt meg.... - értette meg a másik pillantását.
- Ó, elnézést - szégyenkezett.
-Elég ha lassabban mész, nem kell pihenni. Mostanában ugyanis elég fáradékony vagyok!
Érdeklődve hallgatta a kancabeszámolóját.Beledugta a lábát-de csak az egyiket.Felszisszent, ahogy megérezte a meleget, de nem párolgott el!!!!!!!!A hőség és fény noha marta, de egy idő után megszokta.Kérdően nézett Ezüstcsillagra, vajon bemehet a többi lábával is.
Sanrin erre már abbahagyta a nevetést, és megrázta a fejét.