|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.08. 17:39 - |
 Polkoltűz magányosan sétálgatott a sziklatornyok között.Erejét próbálgatta.Szőrét tűzzé változtatta, aztán vissza.Szeretett itt lenni, de nem volt itt senki.A kinti világba nem mert menni, mert nem vették jó néven, ha valaki, aki lángol, a fák között járkál.Úgy vette, hogy nem is érdekli ez a dolog.Pedig szíve mélyén nagyon szeretett volna egy barátot. |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Keeta a lángok fölött röpködött.Tetszett neki ez a vidék.Ledobbantott egy sziklatorony szélére és kémlelte a tájat. |
 Ryord vadul, de boldogan vágtatott a sziklatornyok között.Boldog volt, hogy végre itt lehet.Mozgáshiánya is volt.De nem ezért futkározott.Szétnézett, hogy van-e valaki otthonában.Megállt, mert nem talállt senkit.Nem örült, hogy nem talált senkit, de most jól érezte magát egyedül. |
 Elzász megrántotta vállát majd kisétált a Birodalomból. |
 - Ja - morogta, és felszárnyalva otthagyta a lényt. |
| -Gondolom Erisi vagy!-mondta és hátatfordítva elindult kifelé a Tűz Birodalmából. |
Unottan nézte a lényt, miközben az beszélt. Aztán megrázta sörényét, kicsit igazított szárnyain, és csak akkor felelt:
- Én meg Dralon. |
| -Jó mindegy!Nem érdekes!.......Egyébként Elzász vagyok! |
Ráhagyta a lényre a békülést, és higgadtan válaszolt:
- Mikor én idejöttem, alaposan körülnéztem. Nem volt itt senki. Tehát utánam jöttél. |
| -Jól van!Én nem akartam semmi rosszat csak pihenni, mikor elkezdtél horkolni.De veszekedjünk egy ilyen hülyeségen......egyébként honnan szedted, hogy Én jöttem később? |
- Te jöttél később! Te változtass a pihengetési szokásaidon! - morrantotta, és két kis tűzgolyó robbant elő orrából, épphogy elkerülve a lény mancsát, lávává olvasztva a sziklát egy folton.
Megrázta fejét.
- Érdekel is engem! - horkantotta, és egy nagy lendületet véve felröppent.
- Nem játszom az életemmel, ha egyszer elkerülhetem az őrülteket! Füst van bennem elég!
Valóban: szájából fekete füst robbant elő, egyre csak ömölve, beterítve a fél környéket! |
-Héj!Állj le!Nyugi!Először is a tornyot Te robbantottad fel!Másodszor pedig, csak azért érdekel, mert ha itt akarsz alukálni akkor tedd félre horkolási képességeidet, mert nem lehet tőle pihenni.
Válaszolt minden félelem nélkül. |
Ekkor vette észre a fura lényt. Egy ideig horkantgatva nézte, majd leereszkedett elé, és a megmaradt sziklára dobbant.
- Mit érdekel az téged! - morrantotta ugyanolyan hangon, amilyennek a "héj te"t hallotta.
- Sehova!
Hirtelen összeszűkült a szeme.
- Te tetted tönkre a tornyomat! - dobbantott.
- Mit képzelsz ki vagy te?! |
-Héj Te!-kiáltott utána.Bár nem tudta pontosan miért is.
-Hová mész?-kérdezte végül. |
A levegő szaga hirtelen megváltozott körülötte, mire felpattantak a szemei, és feltámaszkodott.
Nagyot hörrenve látta, ahogy a sziklatorony olvadozik alatta, és dühösen felbömbölt!
Felszárnyalt a magasba, és egyetlen hatalmas tűzoszloppal szétrobbantotta és elporlasztotta a tornyot! Mintha cukorból lett volna, úgy tűnt el a lávába a pár pillanattal előbb tömör szikla!
Dühös volt, amiért kényelmes pihenőhelye elveszett, és le kellett vezesse valamin.
Most viszont horkantott egy nagyot, és keresni kezdett egy kényelmes részt lent. |
Leszállt a földre.Belenézett a lávába.Az a lény még mindig horkolt.
'Valamit kéne tenni, hogy ne horkoljon!De nem akarom Én felébreszteni, és elmenni sem akarok!'-gondolkozott.
Majd eszébe jutott valami.Kék füst tört elő a láváből, amihez a láva szinte hozzá ragadt.Össze vissza szállt a lávás füst.Körbe tekerte a tornyot ahol a lény aludt, aztán az egész lecsorgott a földre.Elzász a levegőbe emelkedett, mert nem akart itt elégni.Nem pont így akarta ezt az egészet, és nem tudta mi sül ki belőle. |
| Dralon hallotta a morranást, de fel sem ébredt, csak még jobban összetekeredett a torony csúcsán. |
| -Na jó!Ilyen horkolás mellett nem lehet gondolkodni!-mondta és felállt. |
| Könnyedén horkolt mély álmában. |
Elzász ebben a pillanatban vette észre a most elalvó lényt.
Elzász nem félt tőle, de úgy gondolta jobb nem zavarni.Egyenlőre Ő is csendesen feküdt.... |
| Lassan, de biztosan mély álomba merült. Nem érdekelte a nem olyan rég érkezett. Mit akarhatna tőle a lény? Mit árthatna neki? |
[314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Polkoltűz magányosan sétálgatott a sziklatornyok között.Erejét próbálgatta.Szőrét tűzzé változtatta, aztán vissza.Szeretett itt lenni, de nem volt itt senki.A kinti világba nem mert menni, mert nem vették jó néven, ha valaki, aki lángol, a fák között járkál.Úgy vette, hogy nem is érdekli ez a dolog.Pedig szíve mélyén nagyon szeretett volna egy barátot.
Keeta a lángok fölött röpködött.Tetszett neki ez a vidék.Ledobbantott egy sziklatorony szélére és kémlelte a tájat.
Ryord vadul, de boldogan vágtatott a sziklatornyok között.Boldog volt, hogy végre itt lehet.Mozgáshiánya is volt.De nem ezért futkározott.Szétnézett, hogy van-e valaki otthonában.Megállt, mert nem talállt senkit.Nem örült, hogy nem talált senkit, de most jól érezte magát egyedül.
Elzász megrántotta vállát majd kisétált a Birodalomból.
- Ja - morogta, és felszárnyalva otthagyta a lényt.