|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:51 - |
 *Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Kisétált a tóhoz, ami a fenyőerdő mellett helyezkedett el. Megállt a tó partján, lehajtotta fejét, és inni kezdett annak vizéből.* |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
| -Fogalmam sincs!Lehet hogy ezzel várni kéne míg magától rájön! |
- Igazad van. De hogyan? |
Maszat hátranézett Altinájra.
-Ez az!Megy ez mint a karikacsapás.
Aztán Szkártóra nézett.
-Ki kéne deríteni, hogy milyen elemű! |
*Altináj élvezte a repülést. Sosem tudta, hogy valami lehet ilyen jó is.
Továbbra is mozgatta szárnyait és egyre feljebb emelkedett.
Aztán egyszer csak összezárta a szárnyait és elkezdett lefelé zuhanni... Zuhant, zuhant és zuhant lefelé...
Aztán újra kitárta szárnyait és ismételten Maszat hátán állt.*
*Szkártó odaügetett Maszathoz és egy csókot nyomott az arcára.* |
Maszat egy kicsit tovább ügetett, hogy Altináj lemaradjon.
-Ügyes vagy!Megy ez!Még mozgasd a szárnyid és ha le akarsz szállni akkor csak tárd ki és nem mozgasd!De ezt pont én magyarázom neki?
Mondta utólag Szkártónak! |
*Altináj engedelmesen felállt. Ismételten széttárta szárnyait, majd a vezényszóra elkezdte fel le mozgatni őket.
A szél belekapott a szárnyaiba és felemelte őt a levegőbe.
Altináj továbbra is le-fel emelgette a szárnyait*
*Szkártó mosolyogva nézte Maszatot és Altinájt.* |
| Mazsta megállt!
-Jól van!Mitől ijedtél meg!Most ha szólok akkor a szárnyaidat kezd el fel le mozgatni!Oké?
-Maszat elindült de nem túl gyors vágtában!-Most!-szólt Altinájnak! |
*Altináj a vezényszóra felállt Maszat hátán és széttárta szárnyait.
A szél belekapott a szétnyitott szárnyakba, és elkezdte felemelni a kissárkányt Maszat hátáról.
Altináj erre gyorsan összecsukta a szárnyait és visszahuppant "apja" hátára.* |
| -Na jó!Majd ha vágtázok és szólok akkor állj fel és tárd ki a szárnyad!-Maszat újra vágtázni kezdett, de lassabban!-Most!-Szólt Altinájnak! |
*Altináj nagyon élvezte a száguldást a tó körül.*
- Még! - *kiáltott fel.* |
-Játszani akarsz Te kis csibész!-Azzal Maszat gyors vágtába kezdett a tó körül.-Kapaszkodj!-És beugrott a vízbe szembe Szkártóval és megállt!-Te jössz! |
-Játszani akarsz Te kis csibész!-Azzal Maszat gyors vágtába kezdett a tó körül.-Kapaszkodj!-És beugrott a vízbe szembe Szkártóval és megállt!-Te jössz! |
*Altináj megfordult és kiszaladt a vízből. Meg sem állt addig, amíg Maszat hátán nem csücsült.* |
| -Ahogy elnézem szerintem még várhat!-És rámosolygott Szkártóra! |
*Tekintetét nem vette le a kis sárkányról, úgy válaszolt.*
- Nem tudom. Még sosem neveltem sárkányt. |
| Maszat odaállt Szkártó mellé és nézte, hogy Altináj játszadozik.-Mikor kell elkezdeni a sárkányokat tanítgatni?Csak kíváncsiságból kérdezem.Mert nem ártana, ha ő is tudna vigyázni magára majd!De csak majd, nem kell elsietni a dolgokat! |
*Nem telt sok időbe, és elérték a fenyver melletti tavat.*
*Altináj leugrott Szkártó hátáról és beleszaladt a vízbe. ott ugraficánkolt és játszadozott.* |
 - Itt nem maradhatok. És itt aztán nem tudok magamon segíteni, valamint senkit sem hiszem, hogy találok itt, aki ért a gyógyításhoz.
- Szóval az egyetlen lehetőség, ha elmegyek innét. Így, ahogy vagyok és minél gyorsabban. Neked is ezt tanácsolom.
Azzal, bicegve a vállán lévő csúnya és mély szúrás miatt, elindult a fák felé. Ezen a nyílt területen semmi esetre sem tartotta volna jó ötletnek a maradást.
'De még bírom.....Öreg vagyok, de bírom a sérüléseket...' ez kicsit büszkévé tette és segített neki.
'Egyszerre csak kis távolság és csak pár lépés...Nem több...' mondogatta magában.
Visszanézett az őt néző, láthatóan szánakozó kancára.
- Mint már mondtam, jól tennéd, ha mennél. Én pedig jobban bírom a bajt, mint látszik! |
*Ayame végignézett a sebesült csődörön.*
-Súlyosak a sérüléseid. Segítségre lenne szükséged. -*mondta bizonytalanul.*
|
Az orkok borzalmasan összevagdosták, több helyen vágások, marások, zúzódások borították el a testét.
De büszkén állt és lerázta az utolsó ellenfelét a szarváról, amire a sleipnir érkezése előtt szúrta fel az orkot.
- Mondhatjuk. Köszönöm a segítséged. - mondta mély, nyugodt hangján és meghajtotta a fejét. |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
- Itt nem maradhatok. És itt aztán nem tudok magamon segíteni, valamint senkit sem hiszem, hogy találok itt, aki ért a gyógyításhoz.