|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 13:00 - |
 Diadém úgy gondolta, jót tenne neki a hegyilevegő, így eltúrázott a hegyekbe.Hosszú volt az út odáig, és meg is kellett mászni, de megérte, mert a látvány ami elterült előtte leírhatatlan volt.Ezt is gondolta magában:"Ezért érdemes fáradozni!"
Ott időzött egy darabig aztán visszafordult. |
[414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 - Nekünk nem is...De Neki....
A fejével a folyó fölé intett...
 A víz felett suhant, majd felhúzta magát a két másik peguni mellé, és végigmérte őket.
- Üdv, Ulmo!
Bólintott egyet és a szarvából hatalmas tűzcsóva vágott a kapura. Az pedig kitárult! És egy hosszú, óriási folyosóra nyílt.
Draugherit előrerepült. |
 *Triopo nem értette Ulmo furcsa viselkedését.
Egy ideig még csendben lebegett, aztán gondolt egyet és elkezdett lassan a kapu felé repülni.
~Talán... Végülis lehet...~
Megállt közvetlen a kapu előtt. Aztán lendületett vett és nekirepült a kapunak.
Az visszaütötte egy nagy pukkanás kíséretében.
Triopo megrázta magát.*
- Hát ez nem jött össze... |
| -Akit hívtam. - mondta távolian kongó hangon. |
| - Mér' ne jutnánk be? ha mi nem, akkor ki más? |
| - Ezen mi be nem jutunk.....Mi nem..... - mondta és hangja, pillantása távolivá vált. |
| - Azt a mindenit! - *ámuldozott, amikor megpillantotta a különlegesen kinéző kaput.* |
- Nem Tőled kérdeztem. - mndta szárazon, majd hirtelen biccentett és intett a szárnyával. A folyó alattuk hihetetlen erővel kivágott a falra, és több helyen is lemorzsolta róla a kiálló köveket! És több helyen is mágia izzott fel, majd lassan egy kisebb, de azért akár sárkányoknak is elegendő méretű kapu körvonalai rajzolódtak ki a varázs szálaiból.
- Értem..... |
| - Hát ezt nekem honnan kellene tudnom? - *kérdezett vissza, amikor Ő is odaért a falhoz.* |
-Azt hiszem nemsokára megtudjuk. - mondta komoran, és előremeredt.
A sziklaszirt alatt folyt az a folyó, ami szólította.
- Meg kell nyitnunk a falat? - kérdezett hirtelen a semmitől.
Előrelendült, és lebegni kezdett a szikla csúcsa alatti tömör, összerepedezett, szabdalt fallal szemben. |
| - Hát igen, az elég borzalmasan néz ki. Elképzelhető, hogy a Sötétséghez tartozik... - *morfondírozott hangosan. Közben persze Ulmo mellett repült a levegőben.* |
Kis ideig hallgatott. A Víz egyelőre csak annyit tudott elárulni neki, hogy Sötétség van előttük.
De ahogy tovább figyelt, utasított és koncentrált, egy folyó hangja kitűnt a többi közül.
- Arra. - intett fejével egy sötét szirt felé. |
| - Nah és merre irányít minket a víz? Mit mondanak? Vagy mit tudsz kiovasni a rezdüléseiből? - *kérdezte kíváncsian.* |
-Rendben. Akkor mi. - bólintott.
- És igen. Nekem a Víz nem csupán az elemem, hanem a lelkem legmélye. Mindig érzem a rezdüléseit. |
- Mi... - *javította ki Ulmot.*
- Mi meg fogjuk találni. - *folytatta.*
- Így már értem, csak mindig elfelejtem, hogy neked a vizekkel történt dolgok olyanok, mint a nyitott könyv. |
- Ha a Víz ezt mondta, akkor az úgyis van. A Vizet nem lehet becsapni! És én meg is fogom találni a Sötétséget..... |
*Meggyorsította szárnycsapásait, így tudta tartani Ulmo tempóját.*
- Biztosan? Én nem látok egyetlen olyan rovarvackot sem és semmi erre mutató nyomot... |
Újra észak felé fordult és vad izgalom járta át a lelkét! Itt-ott kisebb patakok, tócsák gyűltek össze a sziklás lejtőkön, sőt, néhol szurdokokban már folyók rohantak, és ezek a vizek mind-mind azt dalolták a lelkének, hogy a Sötétség ezen a vidéken tanyázik. Belefeszítette a hegyekről lefelé zúgó szélbe a szárnyát, és engedte magát tovasodorni északnak.
- Erre vannak! - kiáltott a másik pegunira, észrevéve, de nem felvéve annak komorabb hangulatát. |
- Rendben.
*Nagyon roszul érezte magát. Utálta, ha egy lény megmentésére szorul. Utált bárki adósa lenni.* |
| - Most egy csapat vagyunk. Vigyázunk a másikra. Rendben? |
| - Jól. Hála Neked. Kössz, hogy visszajöttél értem. |
[414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém úgy gondolta, jót tenne neki a hegyilevegő, így eltúrázott a hegyekbe.Hosszú volt az út odáig, és meg is kellett mászni, de megérte, mert a látvány ami elterült előtte leírhatatlan volt.Ezt is gondolta magában:"Ezért érdemes fáradozni!"
- Nekünk nem is...De Neki....
A víz felett suhant, majd felhúzta magát a két másik peguni mellé, és végigmérte őket.
*Triopo nem értette Ulmo furcsa viselkedését.