|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
 - Én nem hiszem, hogy kellene. Ezek az eszközök ma már lényegtelenek. Azért őrizzük meg őket, hogy nehogy valami rossz kézbekerüljenek. De annyira nam vagyunk kíváncsiak rájuk.
Kicsit hallgatott.
- Nézd meg ezt! - intett a sárkánynak, és a holmik kusza szövevényén át egy letakart dologhoz vezette. Lehúzta a leplet az elsőre oltárnak tűnő valamiről.
Díszesen faragott szélű és oldalú, sima tetejű szikla volt, de a legbeszédesebb egy arc volt, az oltár elején. Sikoltó emberféle volt, de fájdalmasan összeszorult szemei túl nagy rést hagytak az arcán, és fülei is inkább faunra vallottak....Calundren viszont nem ezért mutatta meg. Hanem a tágra nyílt szájba tett hatalmas, vörös kő miatt.
- Lehelj rá tüzet! |
*"Hümm"ögött egy sort és közben szemügyre vette a tárgyakat.*
- Nincs mit tenni, nem tudok sötét lény módjára gondolkodni... |
- Ártalmatlan. Azért mertünk bepakolni mindent, amit a romeltakarításkor találtunk - itt egy irdatlan, elroncsolódott fém szoborcsoporta bökött.
- Fogalmunk sincs ez például mire lehetett jó. Ahol találtuk, az azt mutatja eszköz volt, s nem dísz. De ez is rejtély - itt egy fém háló felé intett, ami össze-vissza tekeredve hevert egy sarokban. |
*Pactenanto besétált a hatalmas bejárati ajtón. Ügyelt, hogy farka semmiben se tegyen kárt.*
- Mit tudtok erről a toronyról? |
- Nos, ezt legközelebb megoldhatjuk, de ebbe a toronyba csak innen lehet bejutni. Sajnálom.
Végül csak felértek a lépcső tetejére, ami egy kétszárnyú ajtóban vagy még inkább kapuban végződött, arannyal futtattva, ékkövekkel kirakva.
Könnyedén belökte.
- Csak utánad! |
*Pactenanto elmosolyodott.*
- Még sosem lépcsőztem ennyit - *mondta őszintén.*
- Annyit mondhatok, hogy repülve kényelmesebb. |
Könnyedén biccentett, és elindult előre.
Hamarosan beléptek az irdatlan kapun a kastélyba, és végigmentek a gigantikus előcsarnokon, majd földszinti termek és csarnokok során, hogy fellépkedjenek egy hatalmas csigalépcsőn.
- Ez a központi lépcső. Az átlagos eriszi építményeknél rendezettebb ez a hely...de azért könnyű eltévedni. Ez az egyetlen lépcső, ami minden emeletre elvisz.
De Calundren már a harmadik emeleten lelépett oldalra, végigmentek egy karzaton, és egy újabb lépcsősorhoz értek.
- Irány a legteteje - sóhajtotta száraz mosollyal. |
*Miközben a semmibe bámult, "igen"t bólintott.*
- Lássuk - *mondta halkan.* |
Megfigyelőn nézte a fölé magasodó lény szemeit.
Pillantása épp olyan közönyös maradt, mint eddig, de hangja mintha sejtetett volna némi részvétet, mikor megszólalt:
- Szerintem nem szükséges odamennünk. Nem akarod inkább a tornyot megnézni? |
*Elszörnyedt a hallottaktól.
Legszívesebben felbömbölt volna, lecsörtetett volna a pincébe és megsemmisítette volna az összes ilyen célra kifejlesztett eszközt!
Ezek helyett csak néhány füstoszlop tört elő az orrából.* |
Elfintorodott.
- A Sötétség sárkányokhoz használt eszközei vannak odalent. Nem ajánlom a megtekintésüket..... |
- Mert? Mi van a pincében? - *kérdezte gyorsan.
Amiket ezelőtt mondott Cal azokat is érdekesnek találta, de ez mindennél fontosabbnak tűnt.*
- Láthatnám? |
Vállatvont.
- Az egyik toronyba került be egy csomó holmi, amit az építkezés során a romok közt találtunk. Némelyik elég érdekes. A másik a Régi Torony. Azt találtuk viszonylag épen, mikor elkezdtük itt a felújítást. Mondhatni, az eredeti. Sajátos, hogy van egy ablaka, amin csak éjjel lehet kilátni. És nagyon különös dolgokat lehet látni benne.....Mert fekete és vastag az üvege. Alig lehet észrevenni a falban. Szerintük a hajdani Nagyúr használta valamire. De meghagytuk, mivel nem találtuk ártalmasnak.
Apró villanás futott át a szemén.
- A kastély pincéjében pedig olyasmi van, ami legföljebb Neked és a fajtádnak mond valamit.... - a mondat folytatása elúszott a levegőben. |
*Kíváncsian hallgatta Calundrent, de tekintetét le nem vette volna a díszes falról.*
- Igen - *válaszolta.
Kis idő elteltével szólalt csak meg újra.*
- Vannak hasonló dolgok még itt? |
- Igen - mondta, és érezte, ahogy mindketten elcsendesülnek a monumentális alkotás láttán érzett tisztelettől.
- A Sötétség érdekes hely...Nem feltétlen rejt gonoszt....Kár, hogy sokan összekeverik. És igazán kevesen ismerik.......
Felpillantott a falat áhítattal nézegető sárkányra.
- Te is érzed, ugye? |
*Csodálkozva nézte a falat.*
- Rendkívüli... - *mondta halkan.*
- Jó lenne tudni a szerepét. Majd megpróbálok kicsit utána járni, hátha valaki hallott róla akármit. |
Könnyedén bólintott, és elindult a fal mentén.
A kapu nem sokkal mögöttük maradt, a városra eső kilátás meg eléjük tárult, mikor megállt, és felmutatott arra a falra, amit nagyon régen két peguni nézegetett lelkesen.
- Sosem tudtunk rájönni, hogy pusztán díszítés-e a célja, vagy ábrázol-e valamit, esetleg egy történetet. Azt hiszem nincs is köztünk olyan ma már, aki kutatná. Elfogadtuk így. Szép.....Bár sokaknak rémítő. |
- Persze! Feltéve, ha megmutatod... |
Bólintott.
A Kastély külső fala felé intett fejével.
- Az Örökös idején lett felújítva, vagyis....igazából újra felépítve. Rendkívüli néhol. Megnézed? |
- Igen. - *válaszolta Cal kérdésére.*
- Részemről semmi akadálya, hogy itt maradjunk. - *mondta.* |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
- Én nem hiszem, hogy kellene. Ezek az eszközök ma már lényegtelenek. Azért őrizzük meg őket, hogy nehogy valami rossz kézbekerüljenek. De annyira nam vagyunk kíváncsiak rájuk. 