|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.16. 16:34 - |
* Eweryn a fák közt vadul vágtat. Úgy tűnik, mint ha valahonnan menekülne. Szlalomozik a fák közt, majd felnéz az égre. Az égen megpillant egy repülő valamit, amit már nem lehetett megállapítani, hogy micsoda. Eweryn gúnyosan nyerített, majd elkezdett megintcsak vadul vágtatni. Kis idő múlva megállt, hogy kifújja magát. * - Megadom magam! - Mondta végül. |
[350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 - Ugyan....Szerintem legföljebb két hét! |
- Soká érünk oda ? - *kérdezte egy fél órás ügetés után Niobé.* |
'Hosszú út lesz...' |
- Rendben.
*Azzal elkezdett ügetni.* |
Megcsóválta a fejét, de mosolygott.
- Akkor menjünk! |
- Még szép ! - *cágta rá.*
- Hogy ne szeretnék ? Egy ilyen helyet vétek ismeretlenül hagyni. - *válaszolta bujkáló mosollyal.* |
| - Óh igen! És a mai napig érdekes hely. Még mindig velem akarsz jönni? |
- Értem.
- Sok érdekes dolog történt akkor már ott... - *tűnődött Niobé.* |
| - Nos....hol is kezdjem.....Először is, illik rá a név: nagyon kevesen képesek ellenállni a hatásnak, ami mindig érezehtő: ránehezedik az elmédre a félelem. Nem tudod miért, csak félsz. Van, akibe teljesen belemászik ez az érzés és tönkreteszi a lelkét. Ott minden tele van kóbor lelkekkel, akik megszállhatnak, ha túlságosan legyengülsz....Valaha hatalmas erejű lények uralták, míg eljött egy, aki hatalmasabbá lett a többinél is...A hatalma túl nagy lett, a Gonoszsága önmaga ellen fordult, és elpusztult. Az ő halála után szétrajzott Hatalom uralja még mindig azt a helyet...Amiatt Sötét...Amiatt okoz még a mai napig is meglepetéseket, ahogy csak úgy működni kezd.....Ott a legvilágosabb helyeken is sötétszürke az ég, és mindenféle bizarr lényeket láthatsz......A legutóbbi Sötét Csata előtt kiderült, hogy volt ott egy Nagyúr, aki egyesülni akart a Sötétségbeli Nagyúrral. Meg kellett állítani. Izabó átkot szórt rá, hogy soha ne törhessen újra a világra. A két nagyúr egyesült ereje nem lett volna legyőzhető......Az volt a szerencse, hogy Izabó ott született, és tudja az ottani varázserőt használni, míg az a gonosz lény csak próbálta megszerezni magának.....Azt hiszem ennyit tudok róla....Az elemed remélhetőleg megvéd. |
*Niobé Glorfindel mellett lépkedett.*
- Az elemem a vihar
- Nem sokat tudok róla. Vagyis mondhatjuk, hogy semmit. - *felelte közönyösen Niobé.* |
| - Jól van. De nem válaszoltál a kérdéseimre. - mondta és feszes, ruganyos léptekkel elindult. |
- Szerintem ezeket útközben is megbeszélhetjük. - *vélekedett.*
- Közben induljunk el. |
Kétkedőn pillantott Niobéra.
- Remélem, hogy a valóság is olyan könnyed lesz, mint ahogy Te most elképzelted! Mi az elemed?
- Mennyit tudsz a Félelemről, ahogy az ottaniak nevezik??? |
- Rendben, te tudod.
- Persze ! Szívesen megnézném közelebbről azt a helyet. Ha nem jön be, legfeljebb kijövök... |
| - Útközben is pihenhetek eleget. Messze vagyunk nagyon....De nekem egy fontosabb kérdésem lenne: biztosan oda akarsz velem jönni? |
- Furcsa egy neve van annak a helynek... - *jegyezte meg csak úgy magának.*
- Felőlem indulhatunk is. - *mondta.*
- Bár... - *kezdte egy kicsit bizonytalanul* - nem kellene még pihenned ? |
| - Oda, ahová valók....Két hely van, ahová ezek a mocskok tartozhatnak....És én most úgy érzem, ezek a Félelmek Országából jöttek...... |
- Jó, rendben. - *egyezett bele Niobé.*
- Mit gondolsz, hova mehettek ? |
Kicsit még feküdt, majd végül felkelt.
- Azt hiszem már bírni fogom.
Nagy levegőt vett.
- Próbáljuk követni őket.....Sajnos.....van egy gyanúm, de remélem nem válik valóra.... |
- Éééééértem.
*Niobé nagyot sóhajtott.* |
[350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Ugyan....Szerintem legföljebb két hét!