|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.06. 15:45 - |
 Bemlerose lassú, ám de határozott léptekkel haladt a városban. Az egész város csupa fény volt. Rengeteg angyal volt az utcán. De ismerős unikornis vagy pegazus egy sem volt. Bemlerose tovább haladt, hátha mégis talál valakit. |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Jókedvűen hunyorgott.
-Egy próbát tehetünk!-felelte éppolyan kihívóan, mint Chenoa. |
 Chenoa felkacagott, és Mithlond elé suhant, hogy árnyéka épp a mén száguldó patái előtt táncoljon az utcák kövén. Kihívón lemosolygott.
- Ha engem nem is, de az árnyékom legyőzöd? |
Meglepődve nézett az elrugaszkodó Chenoa után, majd meglepetése ámulatba ment át! Milyen kecses, légies...és gyors! Egy szempillantás alatt ért újra Mithlondhoz, s amikor a kanca sörénye hozzáért, el kellett mosolyodnia.
Amikor újra a magasba emelkedett, a mén vágtatni kezdett alatta! Az utca széles volt, nem zsúfolt, így könnyen felvehette Chenoa tempóját. |
Chenoa nem tudott ellenállni a kísértésnek, amikor kiért a levegőre! Szinte önkéntelenül dobták szárnyai a magasba! Hatalmas, tollakból álló farka kibomlott, és szétterült a levegőben mögötte, aztán kanyarogni kezdett, és a kanca egyszerű vitorlázásban olyan manőverekbe kezdett neki hála, hogy talán még egy tündér vagy sárkány sem vehette volna fele a versenyt! Úgy suhant a fák között, hogy azoknak nem rezzent meg belé a levele!
Chenoa felemelkedett a fák fölé, élvezte a gyönyörű és végtelen eget, a melengető napot......aztán zuhanni kezdett! Egyenest Mithlond felé tartott, de az utolsó pillanatban a szárnyai csak kitárultak és farka alája vágott, így, épp súrolva a mén arcát saját arcával és sörényével, felemelkedett a magasba, alig kanyaridva oldalra, hogy ne lökje fel a fehér lényt. |
Válaszul egyetértően mosolygott, majd elindultak lefelé.
A földszintre érve az a kedves angyal fogadta őket, aki tegnap is - mintha már előre tudta volna, mikor ébrednek fel.
-Remélem, jól aludtatok, és sikerült kipihennetek az előző esti gyűlés fáradalmait.
Mithlond barátságosan bólintott.
-Igen. És köszönünk mindent.-erre az angyal csak kedvesen bólintott, majd tovaröppent.
Mire kiléptek a küszöbön, a nap szinte szikrázóvá vált.
'Milyen gyönyörű...' |
- Benne vagyok! Azt hiszem vannak még rejtélyek itt, amik felfedezésre várnak! |
Csak mosolygott.
-Ahogy gondolod...-mondta, és kinézett az ablakon.
-Mit szólnál, ha lemennénk? Gyönyörű idő van.-ajánlotta fel. Az erős napfényben kicsit hunyorognia kellett. |
Chenoa elnevette magát.
- Hogy elnyerte-e?! Ó, nem is tudod mennyire!! De fogadni mernék, hogy ez fordított helyzetben nem így lenne..... |
-Ó, én korántsem ismerem annyira ezt a helyet, mint kéne!-mosolyodott el.-Ahányszor idejövök, mindig tartogat számomra valami újabb varázslatot.
-Ezért is szeretek annyira itt lenni. És - tette hozzá - örülök, hogy a te tetszésedet is elnyerte. |
- Ó, igen! - nézett vissza csillogó szemekkel Mithlondra.
- Ez a hely olyan....megnyugtató és olyan csodásan biztonságos - keresgélte a szavakat elkalandozó tekintettel.
- Te talán már nem találod varázsosnak, mert ismered? |
Csodálkozva kapta fel fejét a tüsszentésre. Mosolyognia kellett Chenoa helyzetén, majd mikor felállt, és Mithlond meglátta mosolyát, ő is felkelt.
-Úgy látom, jót aludtál!-mosolygott mostmár leplezetlenül. |
Chenoa nagy tüsszentéssel ébredt! A sörénye csiklandozta, ami az orrába lógott! Álmában nevetséges igen pozíciót vett fel, így a sörényzuhatag az arcába lógott. És igen kényelmetlent is sikerült kitalálnia heverésben.....
Lassan legördült az ágyáról, és miközben kiegyenesedett, rácsodálkozott az ablakon beszűrődő arany napfényre, meg a benne táncoló szemcskére.
Minden milyen békés itt! Olyan jót aludt! És magát is nyugodtank érezte....
Állt a szoba közepén, az arcába újra belógó sörénnyel, és elmosolyodott.....Csak úgy magának...... |
-Neked is...-súgta vissza, de úgy sejtette, hogy addigra Chenoa már el is aludt. Neki azonban esze ágában sem volt...valamiért nem tudta lenyugtatni gondolatait ahhoz, hogy aludjon.
Fejét kicsit felemelte, úgy fürkészte a beszűrődő holdfényben a kancát. Kétségkívül, roppant erős és kitartó volt, de ugyanakkor most olyan békés...és...igen...
És gyönyörű is. Nem tagadhatta. |
Követte Mithlond példáját, és hosszú, tollas farkát maga mellé terítve elhevert. Szárnyait magára tekerte, és félig már álomba merülten súgta:
- Áldott álmokat..... |
Mosolygott Chenoa szavaira, majd kissé behúzta maguk mögött az ajtót, hogy eltompítsa valamiképp a kinti zajokat - hiszen folytonos szárnysuhogás hallatszott lentről.
Látva a kanca álmos tekintetét, megszólalt:
-Szerintem holnap ráérünk filozófálni.-mosolygott, és leheveredett az egyik takaros, szalmával kitömött ágyra. Aludni azonban esze ágában sem volt... |
Mithlond után sietett, nem akart magára maradni....
- Különös, hogy épp itt szállhatok meg - sóhajtotta álmosan. |
-Hogyne!-mosolygott megnyugtatóan a mellette lépdelő kancára. Zavartalanul ment tovább, fel a lépcsőn, majd a folyósó második, nyitott ajtaján Mithlond belépett.
Megnyugtató, kellemes illat terjengett a helyiségben. |
- Én idegen vagyok itt.....Biztosan szabad? - kérdezte kissé zavartan és aggódva, ahogy Mithlond melllé ért. |
A fogadó csak pár percnyire volt, így rövidesen már a meleg, bensőséges hangulatú épületben találták magukat. Egy fiatalabbnak tűnő angyal suhant oda hozzájuk mosolyogva, és még mielőtt Mithlond a szálláshelyek felől érdeklődhetett volna, a tünemény balra mutatott, a lépcső felé.
-Ha felmentek, találtok szabad szobát, és élelmet is.-mondta kedvesen, és már ment is tovább.
Mithlond csodálkozva nézett, de azért hátrapillantott Chenoára, hogy jöjjön. |
Csodálkozva és kicsit zavartan követte a mént........ |
[186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Bemlerose lassú, ám de határozott léptekkel haladt a városban. Az egész város csupa fény volt. Rengeteg angyal volt az utcán. De ismerős unikornis vagy pegazus egy sem volt. Bemlerose tovább haladt, hátha mégis talál valakit.
Chenoa felkacagott, és Mithlond elé suhant, hogy árnyéka épp a mén száguldó patái előtt táncoljon az utcák kövén. Kihívón lemosolygott.