|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.12. 21:55 - |
 Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 *Párja mellett Ő is talajt fogott és csendben hallgatta Kedvesét.*
- Jó - *bólintott.* - Akkor nézzük meg. |
 Csendbüszkeség ledobbant a bejárat elé.
Csillagfürthöz fordult, és halkan, fojtott hangon beszélni kezdett:
- Szerintem a hálónk maradványaiban, a néhányunkat még összekötő varzsban történt valami szörnyű....Tudom, hogy Machos kísérletezett itt valami elmondhatatlan borzalommal. Most meg kell tudnom Vele történt-e itt valami. Ha baj van, segítenem kell. |
 Nint maga elé parancsolta, és minden rezzenésre figyelve elindult, igencsak feszülten.
|
Csodálkozva nézte, ahogy at átjáró megnyílik előttük. Először nem igazán hitte, hogy valóban igaza lesz...
Ninre pillantott, aki szájtátva bámult rá, és az átjáróra.
-Nos, akkor ha ilyen szerencsésen rátaláltunk, akkor ne vesztegessük az időt...-mondta, majd lassan belépett a keskeny átjáróba. Szárnyait igencsak össze kellett húznia, ha nem akart beszorulni. |
A repedés felé fordult. Mágiájával tisztán láthatta, és gyanakvás fogta el! Közelebb lépdelt hozzá, és halkan így beszélt a ménhez és a csikóhoz:
- Az erisziek.....mivel ez a hely volt első otthonuk és menedékük, később erődjük a Sötétség idején.....igen különleges térmágiákat rejtettek ide.....Átjárókat, rejtett bejáratokat, alagutakat, egész csarnokokat! Talán.....talánnnn - mormolta halkan, és a következő pillanatban ráfújt a résre.
Az megremegett, és a következő pillanatban egy keskeny, hosszú átjáró nyílt meg előttük!
Elképedve lépett hátra.
- Magam sem hittem, hogy a tengerig is vezet egy! Habár......ez logikus. Így tudhattak olyan gyorsan az itteni lények elköltözni. |
Szemöldökráncolva lépegetett ide-oda.
-A tenger hangját hallom...magam sem tudom, hogyan, de azt hiszem, ha megtalálom, hogy hol hallom a legerősebben, és a legtisztábban, megtalálhatjuk a továbbvezető utat.-felelte meggyőződve Rinának.
Majd hirtelen megállt. Kezdett elviselhetetlenné válni a hang, mikor megállt nem messze a kancától, és a tömör fal felé fordította fejét. Vagy mégsem volt olyan tömör?... Az egyik rész, egy repedés, valahogy nem illett oda...
-Nézd!-mondta a kancának, maga sem tudta miért, de halkan. Majd fejével a repedésre bökött. |
- Mit csinálsz? - kérdezte értetlenül, óvatosan. |
Collidert nem zavarta, hogy itt kötöttek ki. Számára nem létezett az 'eltévedni' szó...ő mindenhonnan megtalált a kiutat.
Körülfürkészte a környéket. Összerezzent, ahogy fülét valami furcsa, búgás-morajlás-szerű hang ütötte meg. Csak percekkel később ébredt rá, hogy a tenger hangját hallja...de nem, az nem lehet! Hiszen az nagyon messze van innen...a bejárathoz lépett.
Meglepve tapasztalta, ahogy a moraj halkulni kezd. Azonban mikor visszafordulva tett pár lépést, újra erősödött, mint valami hideg-meleg játék.
Csak ki kellett találnia, hogy a zúgás hol a legerősebb. Ott lesz a továbbvezető út. |
Rina megállt a fáktól lazán övezett nagy barlangbejárat előtt.
Körülnézett. Igazából nem ide akart jönni. Segítséget sem remélhetett, legföljebb a barlangrendszer legmélyén lévő lényektől, de odáig nem akart lemenni.
'Vajon merre vezet ki a környékről az út?' töprengett.
 Nin Rina körül téblábolt. Egyfelől szerette volna felfedezni a sötét mélységet, másfelől rettentően félt tőle! Így csak álldogált vagy sétálgatott, és nézelődött.
|
*Követte az unikornist.* |
 Ő is elmosolyodott, és belépett a sötétbe.
Szinte azonnal megérezte!
Egy idegen, hatalmas elme súrolta az övét!! Összerezzent, hátraugrott, ide-oda kapkodva a fejét kereste a lényt, aki "hozzászólt", de nem látott senkit. Bátortalanul ő is mágiájához nyúlt, és megpróbált kapcsolatot teremteni. Az irdatlan varázsú idegen újra rámennydörgött, de Tethys kitartot, és megértette mit akar!
- Az alagutakba! Oda kell menni! - kiáltotta, és a sötétbe vágtatott. |
*Tethysre mosolygott és befejezte a kanca mondatát.*
- ... mindent bele. |
 Előrefordult, és ment tovább, aztán hirtelen elfordult egy járatba, és már a cseppkőbarlangba is értek! |
 -Már várom!-mondta mosolyogva.Mikor látta ,hogy Alexander így nézi kicsit elpirult amitől még jobban vilgítani kezdett. |
- Valóban, az, de majd nézd meg a cseppkőbarlangot! Odatartunk épp - mosolygott a kancára. Hihetetlen látvány volt a ragyogó Tinny! Alexander csodálkozott is rajta. |
Bólintott.Világítani kezdett a szőre.5 méteres körzetben mindent megvilágított.Közben nézelődött.Kiskorában imádta a szűk járatokat.
-Szép!-mondta.Neki nagyon tetszett a hely bár maga sem tudta ,hogy miért. |
| - Akkor, ha gondolod, világíts nyugodtan! Elég sötét lesz befelé az út. Én ismerem ígyis-úgyis, de azért nehogy eless! - mondta, és lassan, nyugodtan, elindult befelé. |
| -Nem de tudok világítani!A fény az elemem!-mondta. |
Alexander fékezett, és kicsit kifújta magát.
A bejárat sötéten ásított előtte.
- Látsz Te a sötétben? - kérdezte Tinnyt. |
Megállt a bejáratnál. Kicsit ideges volt!
'Vajon mit fognak szólni hozzám? Egyáltalán megtalálom őket?'
Zenitre pillantott.
- Hát akkor.... |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. 
*Párja mellett Ő is talajt fogott és csendben hallgatta Kedvesét.*
Csendbüszkeség ledobbant a bejárat elé.
Nint maga elé parancsolta, és minden rezzenésre figyelve elindult, igencsak feszülten.
Nin Rina körül téblábolt. Egyfelől szerette volna felfedezni a sötét mélységet, másfelől rettentően félt tőle! Így csak álldogált vagy sétálgatott, és nézelődött.
Ő is elmosolyodott, és belépett a sötétbe.
Előrefordult, és ment tovább, aztán hirtelen elfordult egy járatba, és már a cseppkőbarlangba is értek! 
-Már várom!-mondta mosolyogva.Mikor látta ,hogy Alexander így nézi kicsit elpirult amitől még jobban vilgítani kezdett.