|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.04. 16:14 - |
| Maszat indult utána!Nagyon jól érezte magát, főleg Szkártó társaságában!-Oké akkor nem adok előnyt!De megfoglak!-Maszat ugrándozott, mint egy kiscsikó, oda-vissza!És azért, mert ilyen kis bolond volt, megbotlott egy kőben és egy nagyon nagyot esett!Nagyon fájt a lába! |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 Kicsit szégyenlősen elmosolyodott, de örült, hogy Ew mindenképp marad.
Talán követelődző volt kicsit, de nem akart erre gondolni! Úgy érezte kicsit megengedhet magának ilyen viselkedést.
- Értem - válaszolta, és biccentett - Akkor Maranna is felderül kicsit......Meg Kryanna is megismerheti végre az apját...... |
 -Tudod, amíg el voltam, egyvalamint nagyon megtanultam: Az osonást. ' Na és hogy a szeretteinket ne haggyuk magukra'- Súgta Kyarának. Majd mikor Kyara az elméjébe beszélt, tájékoztatta, hogy minden rendben. S gondolta, valószínűleg megérkezett a bátyja. |
 Nagyon megijedt apja nyerítésétől!
- Apaaaa! - ugrott rá sértődötten, de nevetve.
- Hogy kerültél ide? Az előbb még a mami mellett voltál! - mondta, és Kyara felé nézett, aki mosolyogva lépkedett feléjük.
Látta, hogy párja arcán árnyék fut át, és ijedten nézett rá, de úgy tűnt Eweryn elnyomja magában a bajt.
'Minden rendben, Eweryn?' kérdezte gondolati úton. |
Ew szarva fájdalmasan villantott egyet. Érezte, hogy a tesója megérkezett.
- Megjött. - Mondta, és Kyarára nézett. Inkább itt marad. |
Ew fáradtan nézett ki az Erdőből a Mezőre. Ott állt a szélén... Nem akaródzott kilépni. Megkerülte a mezőt, éppen ott állt meg, ahol Kyrador játszott. Kyradort egy fűszál kötötte le, ezért nagy szerencséjére észrevétlenül osont oda hozzá. Egy nagyot nyihogott, megilyesztés gyanánt....
~ Csak tudnám, mikor érkezik Khorall... Elméletilegg ma vagy holnap. ~ |
Visítva nevetett, ahogy kiszaladt a fák közül a virágok közé.
Imádta ezt a "most"ot! A szülei vele vannak, végre együtt, és eljöttek ide, ahol úgy szeretett lenni, játszhat (bár hiányzott neki kicsit a többi csikó, főleg Thalion), legelészhet, kalandozhat.
Hátranézett most érkező apjára és anyjára. Ők kicsit fáradtan lépkedtek elő, hiszen már nem voltak erőtől duzzadó csikók, de Kyrador nem is bánta nagyon. A fő, hogy együtt vannak! Ő meg legalább kedvére kutathat itt minden után, nem zavarják!
- Kyrador! Kérlek ne kószálj el! - kiáltott fiának nyugodtan, mert már felismerte az arcán a bajkeverést, és a magas fűben igenis eshetett baja.
- Jó itt..... - nyöszörgött andalogva, miközben nagyot nyújtózott. A mezőn elég erős volt a nap, de kellemes szél járt, megsimítva a kancát, így Kyara valóban, teljesen, igazán, hosszú idő óta először: jól volt. |
 Hirtelen köddé lett. |
 Csak a szél súgott.
-Tévedsz!
Szélrózsa már messze járt... |
-NEKEM TE VOLTÁL AZ IGAZI!!!!!-kiáltott utána kissé dühösen majd elterült a felhőn.Azt hitte ,hogy leugrik és nem nyitja ki a szárnyát.Gondolkozott egy kicsit aztán a felkelt.Odalépett a felhő széléhez és halkan számolni kezdett.
-10 9 8 7 6 5 |
Utána szállt a felhőre.
-Sajánlom, ha összetörem a szíved, de szabadnak kell lennem...-mondta komolyan.Kicsit ott maradt a felhőn, majd leereszkedett.Pár kört repült, végül ismét a felhő közelébe repült.
-Nos, viszlát, mennem kell!Remélem megtalálod az igazit!-és elrepült a szelek szárnán. |
| Igor szomorúan bólintott és felrepült az egyik felhőre lefeküdt. |
Megdöbbent.Mély levegőt vett, és elmosolyodott.
-Nekem meg a szabdságom múlik ezen a dolgon...ha közel vagyok valakihez, lelkem már nem lehet szabad, és ez azéletembe kerül.Remélem megérted!-mondta kedvesen.Meg nem tudta milyen a szerelem szabadsága, de igaza volt!Neki nem szabad tévednie ilyen téren.
Nála az igaz szerelem észrevétlenül köszöntene be, nem úgy, mint a "téveseknél".Csak annyit érezne, hogy mindig az illetővel akar lenni, és nem tágítani mellőle.Ugyanúgy szeretne, mint mások, de valahogy nem tartaná számon, vagyis a tudatában nem lenne ott állandóan....(remélem érthetően magyaráztam el....) |
| -Mert tetszel nekem!-mondta de már látszott a teste. |
Elcsodálkozott a puszin, de most elszántabban eredt utána.Egyszerre a semmiből Igor előtt termett, majd egy kis bátortalan mosollyal, kedves hanggal megkérdezte:
-Ezt miért kaptam? |
| Megjelent a kanca előtt és egy puszit nyomott az orrára.Majd újra láthatatlan lett és a magasba repült. |
| Megállt és várt! |
| Nevetett és hirtelen láthatatlan lett.A levegőbe emlkedett és elkezdett repülni hangtalanul. |
| -Hol vagy, nem látlak!Ja, még mindig a hátam mögött pihegsz?!-provokálta. |
| Felnevetett és a kanca után szállt. |
| -Megvagy!!!-bökte meg és inalt el. |
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kicsit szégyenlősen elmosolyodott, de örült, hogy Ew mindenképp marad.
-Tudod, amíg el voltam, egyvalamint nagyon megtanultam: Az osonást. ' Na és hogy a szeretteinket ne haggyuk magukra'- Súgta Kyarának. Majd mikor Kyara az elméjébe beszélt, tájékoztatta, hogy minden rendben. S gondolta, valószínűleg megérkezett a bátyja. 
Nagyon megijedt apja nyerítésétől!
Hirtelen köddé lett.
Csak a szél súgott.