|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.26. 14:09 - |
* Ari felmászott a sziklaszírt tetejére és felnézett az égre könnyes szemekkel * < vajon mit rontottam el? > |
[290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 - Elég érdekesen repülsz ! - *jegyezte meg Pallas.*
- Engem nem zavar, nyugodtan repülhetsz úgy is. |
 Zeiron tagadhatatlanul furán repült: mintha a szárnyai csak díszek lettek volna!
A sziklaszirt legszéléről épp csak eltolta magát, mint mikor az ember kényelmesen beleereszkedik a vízbe.
Aztán csak lebegett és a szárnyaival csak nagyokat és kényelmeseket csapott. Valahogy nem tűnt úgy, mintha a szárnyaival tartaná fenn magát, inkább mintha úszott volna...
Végül észbe kapott és gyorsan ugyanúgy kezdett repülni, mint más lények. |
*Pallas is széttárta szárnyait.*
- Gyere, repüljünk egymás mellett. Egyenlőre csak úgy céltalanul...
*Azzal elrúgta magát a talajtól és felemelkedett a levegőbe.* |
- Oh, nagyon is!
Széttárta aranyszegélyű szárnyait és a kancára nézett.
- Mész előre? Vagy csak úgy repkedünk? |
- Igen, szép hely, friss levegővel. Tagadhatatlan, hogy egy egészséges hely ez.
- Lenne kedved itt repülni egy kicsit ? |
Zeiron szótlanul meredt a csodálatos tájra.
- Ez valóban gyönyörű szép. - mondta végül megilletődve.
- Nem hittem volna, hogy vannak szebb helyek, mint ahonnan én jövök, de ez felveszi vele a versenyt.
Egy pillanatra elkomolyodott, mert eszébe jutott a régi helye, de végül megrázta a fejét.
A múlt régen mögötte maradt, és ostoba az, aki csak visszafelé néz az úton... |
*Erre Pallas még jobban elpirult.
Néhány percmúlva felértek a sziklaszirt tetejére.
A hűvös szél kellemesen fújt, a látvány pedig gyönyörű volt.* |
- Csupán őszinte voltam. - mondta komolyan.
|
*Pallas elpirult. Visszafordult és folytatta az utat felfelé.*
- Ne mondjon ilyeneket, mert még a végén zavarba jövök ! |
- Én pedig Zeiron vagyok. - hajtotta meg magát.
- Engedje megjegyeznem, hogy nagyon találó ez a gyönyörű név. A "keresztanyja" büszke lehet! - mosolyodott el. |
*Miközben felfelé mentek, gyikőjük sem szólalt meg. Aztán végül Pallas törte meg a csendet.*
- Szent Ég ! Még be se mutatkoztam.
*Egy pillanatra megállt és fejét hátrafordította.*
- A nevem Pallas. |
| - Lekötelez. - mondta és a peguni után lépett. |
- Rendben. Akkor viszont ha gondolja, szívesen körbevezetném itt nálunk. Csak úgy nagyjából. Akkor viszont kezdjük itt, és menjünk fel ennek a sziklaszirtnek a tetejére.
*Azzal megfordult és elindult arra, amerről jött.* |
- Nos, mivel egyáltalán nem ismerek itt semmit és senkit, azt hiszem teljesen mindegy merre is megyek. Az Ön úticélja is tökéletsen megfelel, hisz mindegy merre megyek, fogalmam sincs milyen útra lépek! - mondta mosolyogva.
|
| - Ugyan, egyáltalán nem zavarna ! És merre szeretne menni ? Fel a sziklákra ? |
- Oh, értem. Alkalmatlankodnék, ha Önnel tartanék? Ön az első lény, akivel itt találkozom, és kissé már magányosan éreztem magam!
- De igazán nem szeretném zavarni! |
| - Én csak áthaladóban voltam a sziklák fölött, amikor találkoztam egy kedves pegazussal. Vele voltam egy ideig itt, aztán elváltunk, és most lefelé igyekszem a sziklákról. |
- Csupán nemrég érkeztem, így szeretném minél jobban megismerni ezeket a területeket, ez az okom, ami miatt például erre kóborlok.
- A másik okom, hogy igazán nem szeretnél elkényelmesedni és ellustulni, szükségem van tehát a megfelelő edzésre.
- És kegyed? Ha meg nem sértem, hogyan vetődött ide ily egyedül? |
- Én is pont így gondoltam. Vagyis nem számítottam senkire, de nyugodjon meg, egyáltalán nem ijesztett meg.
- És egyáltalán nem áll az utamban.
- Ön mijáratban van erre, ahol a madár se jár ? |
- Elnézését kérem, ha megijesztettem volna! Nem hittem volna, hogy errefelé bárkivel is találkozhatom.
Gyorsan félrehúzódott az útból.
- Természetesen nem szeretnék az útjába állni. |
[290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Elég érdekesen repülsz ! - *jegyezte meg Pallas.*
Zeiron tagadhatatlanul furán repült: mintha a szárnyai csak díszek lettek volna!