|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 17:19 - |
 Fényvihar a Nagydomb tetején állt.
A csatán merengett.
'Mindnyájunkban mély nyomokat hagyott...Talán (remélem) nem felejtjük el soha....'
Ő, csodával határos módon sérülés nélkül úszta meg. De társai sokáig jártak a fejében. És a csata mozzanatai is.... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Elmosolyodott.
- Köszönöm, de tudom merre van a csapatom, majd ők segítenek újra megtanulni a helyeket!
- Legyetek óvatosak! Béke veletek!
Megfordult, elrúgta magát a talajtól és egyre emelkedő vonalban elsuhant! |
 -Mi is reméljük.
 Homály mellé lépett Koni és azt mondta kedvesen:-Nos köszönjük a felvilágosítást Árnylovag.-majd a többiekhez fordult-Tehát legyünk készenlétben mindenhol!Ha valaki talál egy mágust az azonnal szóljon mindenkinek!-majd megint Árnylovaghoz fordult.-Valamit segíthetünk?Esetleg valaki elvzessen az Erisziekhez vagy körbe vezessen a birodalomban?
|
- A Sötétségben....igen....
- A többi helyen....még csak most kezdődik.....
- Tudod, jól mondtad: több mágus van. És mi csak egyet tudunk megtalálni....talán....A többi......rólu kmit sem tudunk.....Ravaszak, elrejtőztek...Mi azt reméljük azért, mert gyengébbek a megölt mágusnál, és így óvatosak..... |
| Homály felvilágosultan bólintott, majd kicsit csodálkozva megkérdzte:Tehát vége lenne? |
- A többi mágus, mint már mondtam, nincs, nem volt és minden valószínűség szerint nem is les za Sötétségben.
- És, mint már mondtam, csak egynek találtuk nyomát. - sóhajtotta.
- Ha annyira halálos veszedelembe akartok sétálni, akkor azon a bizonyos mérgezett patakon kell elindulni felfelé....
|
| -Hm, de nem csak egy mágus van.Azok vajon hova mentek?-kérdezte magától és a többiektől. |
- A másik helyet nem ismerjük. Annyit tudunk, hogy megmérgezett egy patakot és egy lelket.
- A Sötétségbeli mágus halott. Akkor mégis minek mennétek oda? |
| -Hol az a másik hely?És mégis muszáj odamennünk, a mágusok nem mennek el maguktól.Hidd el mi se akarjuk ezt, de kénytelenek vagyunk rá.-mondta Homály. |
Megrázta a fejét.
- Nem kell és nem is szabad odamenni.
- Én is eriszi lettem, ők pedig értesítettek, hogy volt ott egy mágus, aki oda fészkelte be magát. De mivel ezek a mágusok mindössze annyiban egyek, hogy a Fekete Hatalmat akarják maguknak, nem hinném, hogy több is lenne ott. Ezek egymást is utálják, nemcsal a Fényt. Ha egy már volt a Sötétségben, akkor a többi nem hiszem, hogy ugyanoda ment volna...Ráadásul nem tűntek fel a Sötétségben a mágus megölése után...Ha ott lettek volna, akkor odamentek volna, hogy a kiszabadult hatalmat megszerezzék maguknak. De sokkal valószínűbb, hogy távolabb voltak és vagy nem érzékelték, vagy elkéstek...Hogy úg ymondjam, a hatalom biztonságba lett helyezve előlük. Ráadásul a trón foglalt. Közvetlen támadással semmire sem mennek! Szerintem meg sem próbálják.....Inkább támadások és harc nélkül próbálnak majd meg még több hatalmat megszerezni maguknak.....És még valami amellett szól, hogy felesleges veszély lenne odamenni: az egyetlen nyom, ami gonosz és hatalmas mágusra utalt, nagyon messze jelentkezett a Sötétség Birodalmától. Más nyom nincs.
- Én nem mennék oda a helyetekben. |
 Közben megérkezett Diadém is. |
| -Hát...konkrétan mi se tudjuk.Nemes járt ott, de lehet, hogy azóta megváltoztak a dolgok, tehát lehet, hogy nem ott vannak a mágusok, akik a trónra akarnak lépni.-magyarázta Homály. |
| - Miért akartok odamenni? - kérdezte gyorsan, mikor látta, hogy a lények indulni készülnek. |
-Igen-sóhajtott Homály-de vannak olyan helyek, ahol nem ért el a Sötétség, például a rét közelében lévő Szent-tónál. ...De most nincs idő a beszédre, dolgunk van...de előbb hozok kis erősítést, nem vagyunk sokan, de ez is jobb mint a semmi.-ekkor felkiáltott,majd kisidő múlva mgjelent a párja és a többiek, majd mindenkinek elmondta a történtetét a farkassal és utána indultak a Sötétség Birodalmába:
 -Jaj Homály úgy aggódtam érted, amikor elmentél, de tudtam jó kezekben vagy!- ölelte át a kancát, mire ő is megölelte őt.
 
|
- Szép... - mondta őszinte és mélázó hangon.
- Mikor engem kiválasztottak és beraktak a gömbbe, a külső világok, a Dimenziókon kívüli helyek, mind-mind fenyegető, sötét mágiával voltak fertőzve. Mindig lehetett érezni.....Ez most egész más....Tudom, hogy messzebb veszélyek vannak, de ez most olyan szép, békés, szabad! |
| Homályék szerencséjére a kapu a földön nyílt:-Na Árnylovag, itt volnánk! |
|
 *Lilian, Kíria és Cathy, akik épp ott legeltek, most készségesen a tünde elé ügettek, s Kíria szólásra nyitotta száját:
-Nemrég távozott. Eddig három idegen lény társaságában láttuk, s aztán hirtelen elrohant...
 *Legend kissé elsápadt, de szelíden válaszolt.*
-Értem. Köszönöm, Kíria. -*mondta csöndesen.
-Lilian! -*szólította meg a másik kancát.* -Te gyors vagy, fürge, erős és könnyű léptű. Ha megkérlek rá, elvinnél a Sötétség Birodalmának határáig? -*kérdezte ugyanolyan halkan.
A kanca bólintott, és letérdelt előtte, hogy a tünde könnyebben a hátára ülhessen.*
-Köszönöm. -*bólintott Niphredil miután felült Lilian hátára, majd a másik két kanca felé is biccentett.*
Niphredillie mélyet sóhajtott:
-Rendben, indulhatunk. -*mondta. Azután Lilian felállt, megfordult, és szélsebesen elindult a Sötétség Birodalma felé.* |
|
|
*Lilian, Kíria és Cathy, akik épp ott legeltek, most készségesen a tünde elé ügettek, s Kíria szólásra nyitotta száját:
-Nemrég távozott. Eddig három idegen lény társaságában láttuk, s aztán hirtelen elrohant...
*Legend kissé elsápadt, de szelíden válaszolt.*
-Értem. Köszönöm, Kíria. -*mondta csöndesen.
-Lilian! -*szólította meg a másik kancát.* -Te gyors vagy, fürge, erős és könnyű léptű. Ha megkérlek rá, elvinnél a Sötétség Birodalmának határáig? -*kérdezte ugyanolyan halkan.
A kanca bólintott, és letérdelt előtte, hogy a tünde könnyebben a hátára ülhessen.*
-Köszönöm. -*bólintott Niphredil miután felült Lilian hátára, majd a másik két kanca felé is biccentett.*
Niphredillie mélyet sóhajtott:
-Rendben, indulhatunk. -*mondta. Azután Lilian felállt, megfordult, és szélsebesen elindult a Sötétség Birodalma felé.* |
|
*Niphredillie Lilianna Eleanor finom, puha léptekkel lépett ki a fák közül. Egész lényéből a nyugalom, a bölcsesség és lágy kedvesség áradt.*
-Eledhwen! -*szólalt meg halkan. Hangja lágy volt, végteleül kedves, szelíd és csengő, csöndes és nyugodt, s az évszázados bölcsesség csengett ki belőle.
Éles, figyelmes, átható tekintetét lassan körbehordozta a tisztáson, méltóságteljesen és büszkén, ám ez a pillantás a legcsekélyebb mértékben sem volt gőgös.
Mikor messzire látó szemei megakadtak a három lényen, elmosolyodott, halványan, de kedvesen. Lassan odasétált, és csöndesen szólt.*
-Aiya, mellon! Üdv, barátaim. Mondjátok, hol van Eledhwen? Nagyon vágynék szót váltani vele...
|
| -Minket is hívnak!Nem feledjük jó tanácsod Csillagvihar és te se feledd, míg élsz remény mindig van, csak akarnod kell!-kiáltotta utána, majd ők is elvágtotattak. |
 - Szép történet. - mondta merengőn elmosolyodva.
- Valóban különleges teremtmény vagy. Én legalábbis még nem láttam hasonlót...
- És a történeteteket nem szabadna elfeledni soha! Inkább minél tovább mesélni. Megmutatja mi jelent igazi erőt....
Hirtelen megmerevedett, szemei elkerekedtek, majd arcára fájdalom és kétségbeesés ült ki.
- Mennem kell Nekem is. Az eriszieket csatába szólították! Csak annyit mondtak, hogy "Hova köt a hűség, ha nem ide?" Nem értem, de mennem kell....Remélem Eledhwen reménye nem bukik el és nem háborúba megyünk.....De nem hiszem.... - az utolsó mondatot szinte suttogta.
A két lényre emelte szemeit.
- Hadd adjak egy jótanácsot: menjetek el messzire, egy olyan helyre, amit biztonságosnak láttok és mentsetek meg mindenkit, akit tudtok! És éljetek békében, míg lehet....És meséljétek a történeteteket! Meséljétek, hogy soha senki ne feledhesse el! És kívánom, hogy a csikóitok is olyan kiváló teremtmények legyenek majd, mint ti!.....Hogy legyen Élet.....
Elrúgta magát és pár pillanat múlva már sehol sem látszott az égen. |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fényvihar a Nagydomb tetején állt. 
Elmosolyodott.
-Mi is reméljük.
Homály mellé lépett Koni és azt mondta kedvesen:-Nos köszönjük a felvilágosítást Árnylovag.-majd a többiekhez fordult-Tehát legyünk készenlétben mindenhol!Ha valaki talál egy mágust az azonnal szóljon mindenkinek!-majd megint Árnylovaghoz fordult.-Valamit segíthetünk?Esetleg valaki elvzessen az Erisziekhez vagy körbe vezessen a birodalomban?
Közben megérkezett Diadém is.
-Jaj Homály úgy aggódtam érted, amikor elmentél, de tudtam jó kezekben vagy!- ölelte át a kancát, mire ő is megölelte őt.
*Lilian, Kíria és Cathy, akik épp ott legeltek, most készségesen a tünde elé ügettek, s Kíria szólásra nyitotta száját:
*Legend kissé elsápadt, de szelíden válaszolt.*
- Szép történet. - mondta merengőn elmosolyodva.