|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 13:48 - |
 Sziasztok!!!
Én Javanna vagyok!!! |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 -Biztos nem!Ez a mi birodalmunk!Ők nem bírnák a mágiát, ráadásul, ezek űrutazóknak vannak fenntartva. |
Kicsit hunyorognia kellett a reklámok erős színei miatt, de hamar megszokta őket.
-Itt laktak valaha emberek?-kérdezte, látva a magas szállodákat és a szebbnél szebb éttermeket. |
| Itt már nem árultak semmit- éttermek és szállodák voltak-csak a modern reklám táblák színei zavarhatta meg a régi épületek harmóniáját.... |
Bólintott, és könnyű léptekkel utána ügetett. |
| -Nos, úgy látszik!Gyere, menjünk tovább ezen az úton.-mutatott bal kéz felőli irányba, és elindult. |
Mosolygott, majd hosszan kifújta a levegőt, majd megtörölte izzadt homlokát.
Miután összeszedte megát, még egyszer hátranézett. Sehol senki fenyegető. Majd visszafordult, és ekkor vette csak észre, hogy az utca végére értek.
-Ez lenne a város vége?-kérdezte Göncölt. |
| -Ahha.....jó menet volt!-lihegte mostmár, még mindig itt-ott megugrva hangja a nevetéstől. |
Egy pillanatig kicsit furcsán nézett a hahotázó Göncölre, de aztán őt is elfogta a nevetés!
-Huh...hát ez...ez izgi volt...-nyögte ki végül. |
| Amikor megálltak,könyögött egy köszönömöt, aztán elöntötte a nevetés.Lélek szakadva hahotázott a kalandon, szinte megfulladt.... |
Undorodva nézte a lény viselkedését, majd mikor a futásra került a sor, és az idegen majdnem újra elérte Göncölt, már nem bírta tovább: szarvával egyszerűen beledöfött a lény kinyúló karjába!
Az feljajdult, de ez nem csak sima döfés volt: Rose dühe által egy csepp bénító méreg is került belé.
Az idegen összeesett, és gyűlölettől izzó tekintettel nézett a tovarohanó párosra-de már nem tudott utánuk futni.
Rose elfordult, és már csak előre nézett, míg meg nem álltak az utca végében. Kifulladva rázta meg magát. |
Bólintott, és hangtalanul ment tovább.
Egyszer cak valaki a hátára rakta a kezét és mosolygott rá.Megijedt az illetőtől, majd lassan hátra fordult.Az volt, akitől félt!Noha csak teremti avilágokat, néha megpihen egyes helyeken, tehát jól tudta, mit jelent ez a kézemelés egyes népeknél:így fejezik ki azt, ha valami vagy valaki kell nekik, s mostantól ők birtokolják.
Elkomorodott arccal, egyszerűen kicsúszott az illető keze alól, ám az hirtlen ismét rajta pihent.A lény csak kedvesen mosolygott "tulajdonára".
Kezdet mérges lenni.Kedves arccal fordult oda a lényhez, majd csillagport fújt rá, amitől nem látott, hirtelen odakapott, hogy letörölje a varázst, de ez olyan volt, mint a homok.
Göncöl vágtába ugrott!-Futááás!-kiáltotta Rose-nak, s elszáguldottak.Az emberszerzet felbőszülve futott utánuk-négy kéz lábon!Hiába, pont az ilyen esetekre fejlődtek, ezért hamar rá lelt zsákmányára.Most csak pár méter választotta őket egymástól.Szegény Göncöl, zihálva vágtatott tova, Rose-zal az oldalán. |
-Nos igen...-hagyta rá.-Az elkerülhetetlen volt...szerencse, hogy már vége van.-mondta, és kicsit jobb kedvre derült. |
Bólintott.
-Én tőlem távol áll a háború!Nem örülök neki, de nem, ha nincs más választás, támogatom!Például a Nagy csatát! |
Megrázta csillogó fejét, és gyorsan elfordult a fegyverek elől.
-Semmi gond, csak...szóval én nem igazán szívlelem a csatával, háborúval kapcsolatos dolgokat.-bökött az egyik nagy kardra. |
| -Mi a baj?-kérdezt Rosetól. |
Megnyugodva lépkedett Göncöl mellett, és most inkább jobbra tekintgetett.
Aztán kicsit megtorpant, mert hirtelen olyan bódé mellé értek, ahol kardok, páncélok, és további, harchoz kellő dolgok sorakoztak.
Rose gyűlölte a háborúkat. |
| -Jó ötlet!-és tovább haladt. |
Göncölt hallva gyorsan hátrébb lépett.
-Köszönöm! Ezt nem is gondoltam volna...-mondta, és fürkészve nézte az eladót, aki szemlátomást most egy másik vevővel volt elfoglalva.
-Menjünk tovább!-indítványozta, és még hátrébb lépett. |
| -Vigyázz, jóból is megárt a sok!-mosolygott rá.-De szerintem ne szagold oly nagyon, hátha, az illata miatt feszik a lények és minden szippantásért fizetni kell!Az idegenektől kitellik.... |
Rose-nak is megakadt a tekintete a furcsa 'gyógyszeren'. Bólintott, de nem vonta kétségbe a különös anyag erejét.
Amellett egy főzet is volt, amiből édes illatú füst szivárgott. Belekerült Rose tüdejébe, és nemhogy fulladozott volna tőle, inkább kitisztult az egész lénye. |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sziasztok!!!
-Biztos nem!Ez a mi birodalmunk!Ők nem bírnák a mágiát, ráadásul, ezek űrutazóknak vannak fenntartva.