|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.18. 14:37 - |
 *Mithrandir leereszkedett a tó partjára, és inni kezdett a friss, hűs vízből. Nagy kortyokban itta a tó vizét, mivel nagyon szomjas volt: lassan két napja, hogy nem ivott...* |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Nem zavartatta magát.Pajkos életvidámsága most is csúcspontján volt.
- Az én nevem Piper.Hát a tiéd? |
 -Szia!-köszönt kicsit komoran, bár örült, hogy nincs egyedül. |
Nagyon megörült,mikor látta a hal-sereget.Hirtelen azt sem tudta hova kapjon.Mancsával gyorsan lecsapott és össze-vissza csapkodta a vizet.Kicsit vizes is lett,de meglett a jutalma: sikerült egyszerre három halacskát is kifognia.Büszkén rágcsálta el az egyiket.Miközben falatozott,észrevette,hogy nincs egyedül.
- Szia! - termett a kis oroszlán-szerű lény előtt |
| Lassan haladt előre.Alig vette észre, hogy mostmár egy tóban placcsog.Halak úszkáltak el előle.Felemelte a fét és észrevette, hogy nincs egyedül.Mivel a másik lány szemmel láthatólag vadászott és nem figyelt, Theo zavarossá tette a vizet, mire minden hal össze-vissza kezdett úszkálni. |
Mikor végzett az ivással kicsit megnyalogatta testét,majd mancsát a tóba merítette,majd kirántotta.Ezt amolyan szórakozásképp csinálta.Hirtelen megpillanott pár pici halat a tóban.
'Szuper! Újabb zsákmány!'
A tó fölé hajolt,mancsát a levegőbe emelte és türelmesen várt,mint egy kis horgász. |
| Theosphir magát kihúzva sétálgatott az erdőben.Itt még nem járt, és nagyon is tetszett neki a hely.Nagy magányában nézegette a pillangókat.Látott egy gyönyörű neon-kék pillangót az égen szállni.Amikor jó kedve van, szereti őket levadászni, de most.Most csak bámulta őket, mintha még nem is látott volna ilyen lényeket. |
Boldogan szökkelt az erdő fái közt,hol egy-egy pillangóra,hol pedig békára vadászva.
Zsákmánya most egy szépséges neon-kék pillangó volt,aki egy sziklán mozgatta szárnyait.Csendben osonni kezdett a gyanutlan áldozat felé,amilyen csendben csak tudott.Megállt és készült,hogy lecsapjon.Hirtelen egy hatalmas ugrással a sziklán termett,de a pillangó sehol.Fejét össze-vissza kapkodta és már csak a magasból láthatta a kis szárnyas lényt.
Egy pillanatra elcsüggedt,de mikor meglátta a szite előtte lévő tavat,nem bírta megállni,hogy ne igyon belőle pár kortyot.
A parthoz sétált és inni kezdett. |
 Valami átvillant az agyán.Csakhogy lefeküdt, hirtelen felpattant, és megfordult.
-Mithrandir....-suttogta elhaló hangon.Öröme mikor kiakart robbani, hirtelen megsemmisült, s helyére rémület költözött.Odasietett, szárnyai közé fogta kedvesét.Most látta mennyi-és milyen mély- seb borítja párját.
Mégegyszer szorosan megölelte, majd egyetlen cél volt a fejében:meggyógyítani Mithet.Saját maga kevés volt erre a feladatra, a gyógyítás dimenziója talán....de ott az egészséges nem maradhat, mert rá káros.Már tudta hova vigye!Konihoz!
Felügyeskedte kedvesét a hátára és olyan sebesen repült, amennyire csak tudott.Gazdája gyalog járt és sok idő nincs, míg ide ér, bárhol legyen is!Neki kell megtalálnia....de hol lehet?Gondolt egyet és az erdő felé vette az irányt.... |
| Bólintott, majd lefeküdt a partra, és ismét nézte magát a víztükörben-szomorúan és magányosan. |
Felkelt a lombok közül, ahová napokkal ezelőtt Ruhor letette.
Megremegett, és majdnem összeesett, de aztán Angelre gondolt.....
Minden lépés csupa kín volt, de elindult a sűrűben, és végül kiért a csendes tóhoz.
Nem hitte el, amit látott: Angel ott állt a parton!
Megszédült, és összeroskadt. |
 -Hát akkor szia!
Egy pillanat alatt átugrotta az előtte lévő bokorsort és felszökkent a levegőbe aztán eltűnt! |
-Nem köszönöm.Valami azt súgja itt kell lennem....egy ideig. |
Soma felemelte a fejét!
-Azthiszem mennem kell!Velem tarasz? |
| -Koni.-hangzott a rövid válasz. |
-Ki a gazdád?Erisz?Vagy ki?Én Afrai vagyok, vagyis Timi a gazdám!
Most legelni kezdett, mert úgy érezte, nemsokára vissza kell térnie a havas hegyekbe! |
| -Én....csak itt jártam nézett a víztükörbe, s szíve újra megfájdult, de nem mutatta. |
-Hát a havas hegyekben lene a helyem, de ott nem nagyon van zöld terület sem és víz sem!Hát te?
Még ivott egy pár kortyot és nyújtózkodott egyet! |
-Angel.
Szomorúan lenézett a víztükörre, majd sóhajtott egyet, összeszedte magát és mosolygón odaügetett Somához.
-És mit keresel itt? |
-Soma vagyok!-válaszolta nyugodtan-És te?
Tovább ivott, de egy pillanatra még a pegunin hagyta tekintetét! |
Nyelt még egy nagyot, majd lassan fölemelte a fejét.
-Szervusz!-hangzott a nyugott válasz. |
[138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Mithrandir leereszkedett a tó partjára, és inni kezdett a friss, hűs vízből. Nagy kortyokban itta a tó vizét, mivel nagyon szomjas volt: lassan két napja, hogy nem ivott...*
Nem zavartatta magát.Pajkos életvidámsága most is csúcspontján volt.
-Szia!-köszönt kicsit komoran, bár örült, hogy nincs egyedül.
Valami átvillant az agyán.Csakhogy lefeküdt, hirtelen felpattant, és megfordult.
-Hát akkor szia!