|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.01. 18:33 - |
*Pallas a magasfüvesben lépkedett.
Gyanús nyomokat keresett. Legyen az akár vaddisznó-, vagy őzlábnyomnak álcázott nyom is. Sokszor találkozott már ilyennel.
A nyomokat már hosszú ideje követte, de eredménye még nem volt.
Több napja se nem evett, se nem ivott. Minden percét a keresésre fordította.* |
[139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Átölelte Holly-t, majd lassan felemelte szárnyával a kanca fejét, és egy gyengéd csókot adott neki. |
 Holly becsukta a szemét és szorosan párjához bújt. |
Spartan Holly-ra nézett. Elmosolyodott, és egy gyengéd puszit adott a homlokára. |
| Párjahoz bújt. |
-Én is szeretlek...-súgta Holly fülébe, és átölelte. |
Leereszkedett párja mellé.
-Szeretlek.-mondta és hozzá bújt. |
Spartan végül puhán ledobbant a magasfüves közepébe, és bevárta Holly-t. |
*Pallas már kezdte sejteni, hogy miben sántikál a lény.
Már sikerült sokkal közelebb kerülnie az előtte vágtatóhoz.
A rövidebb füvű szavannán jól tudta követni és repülés közben volt ideje alaposabban szemügyre venni a lényt.* |
A lény csak futott és futott, míg lassan érezte, hogy a magasfüves elmarad mögötte. A következő szakasz az alacsonyabb füvű, őrjítő szakasz volt, de azt is tudta, hogy azon túl van a mező, ami már a barlangokba nyílik. És ott már ő fog vezetni!.....A Sötétség hatalma pedig megadta neki a lehetőséget, hogy fáradhatatlanul vágtázzon át az előtte elterülő tájakon. |
*Pallas igyekezett minnél gyorsabban repülni.
Nagyon messze látta, ahogy a furcsa lény vágtat.
Sokáig azon tűnődött, vajon hova tarthat?* |
 Sokáig állt ott dermedten. Aztán megrázkódott és zavartan körülnézett.
'Szólnom kell a többieknek......' ötlött végre egy tiszta gondolat az elméjébe.
GYors kocogáassal beleveszett a hatalmas fűbe.
A lény közben őrülten vágtatott. Nem értett a varázshoz és olyna helyre akart érni, ahol lehet valami esélye.
Jól sejtette: a peguni jött utána! |
*Megdöbbent a lény szavain.
Aztán teljesen váratlanul érte, hogy látszólag menekülni kezdett.
Vanwumra pillantott.*
- Köszönöm Vanwum, hogy eddig segítettél. Most viszont arra kérlek, hogy ne gyere velem tovább. Utol kell érnem és el kell pusztítanom azt a lényt, de nem szeretnélek Téged veszélybe sodorni. Ezért kérem Tőled ezt.
*Rámosolygott Vanwumra, majd elordult és repülve követte a sötét lényt.* |
Végül a benne kavargó érzelemkupac kitört!
- Mit akarsz, te féreg?! - kiáltotta kissé remegő hangon.
Nem örült annak, hogy más sértés nem jutott az eszébe, amit a furcsa lénynek vághatott volna oda, valamint a lény arcának sem, mert láthatóan az eddigi durvaság mögött ész is csillant.
És a lény válaszolt!
- Hrrr.....hehehehe......Ti szánalmas korcsai az életnek! Óh, mennyire szánalmas ködképei vagytok ti csupán az Erőnek! Az igazi erőnek, a Varázsnak!!!!! Bezzeg a Sötétség....az hatalom! És én is azt szolgálom! És Ti...Ti azok lesztek, akiket elsöprünk!!!!!!
- Hehehehehe......De előbb, a szórakozás előtt.....előbb a munka! És engem is azért küldtek, amiért egyre több lényt! Ide, ebbe a nyamvadt, Fény által hamissá tett porfészekbe!...Hehehe...úgysem tudjátok megállítani.......Előbb a Boszorkányúrnő, az a szerencsétlen szemfényvesztő......aztán az, aki miatt még eddig nem tudtak bejönni a többiek....Az Úrnő....az a láthatatlan kísértet.....sosem tudtuk eddig elkapni, de az idők változnak......És ha ők meghaltak...a többi már úgysem tud a seregek előtt megállni!!!!!! - hörögte és még hangosabban nevetni kezdett.
Majd hihetetlen gyorsasággal oldalra ugrott, be a fűbe, és a kezeit is használva, hihetetlen sebességgel vad vágátba kezdett a szavannán át.
- Ez meg mi volt? - nyöszörögte Vanwum reszketve. |
*Pallas kihúzta magát és magasra emelte fejét.
Bizalmatlanul nézett a furcsa lényre.
Először azt kellett volna megállapítania, hogy gonosz, vagy sem. Ennek ellenére megelőlegezte a furcsa lénynek a gonoszságot. Nem tudta elképzelni, hogy egy ilyen külső hogy takarhat normális bensőt.* |
A lény feltápászkodott, és vawum így láthatta, hogy nem négy, hanem két lába van, de nagyon görnyedten áll. Gyakran a kezeire is támaszkodott. Izmos teste volt, hatalmas vállai, nagy, kiálló orrával feléjük szaglászott, és szemeiben furcsa fény izzott. A szája nagy volt, és kiálló fogairól némi nyál csöpögött le.
'Ez nekem nem tetszik!'
A lény lassan, óvatosan elindult feléjük. Vanwum nem tudta milyen szándékkal, de abban biztos volt, hogy gyorsabban is tud mozogni!
- Vigyázzunk! - mondta halkan az élőtte álló kancának. |
*Pallas végigmérte a lényt.* |
Fenyegetően nézett a feltápászkodó lényre, főleg azért, mert jó két fejjel magasabb volt, mint ő.
'Remélem Pallas tudja mit tesz!' |
- Először meg kell tudnom, hogy ez a lény a Sötéthez tartozik-e. Ha nem, és nem ad rá okot, hogy el kelljen pusztítanom, akkor semmit. - *felelte hátrafordulva.*
- Ehhez viszont fel kell ébersztenem...
*Nagyon sóhajtott. Körbenézett. Nem messze mellette egy csontdarab hevert. Közelebb lépkedett hozzá, felemelte egyik szárnyával és az alvó lény felé hajította.
A csont eltalálta a szendergő állatot, mire az felugrott és farkasszemet nézett Pallassal és Vanwummal.* |
| - Mit akarsz csinálni? - súgta és előremeredt, szaglászott és lenyűgözve bámulta a....valamit. |
[139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Holly becsukta a szemét és szorosan párjához bújt.
Sokáig állt ott dermedten. Aztán megrázkódott és zavartan körülnézett.