|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 13:48 - |
 Sziasztok!!!
Én Javanna vagyok!!! |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Bólintott.-Nos, rendben.-Rose-hoz fordult.-Ha akarsz, tarts velünk!-kacsintott rá.Viszafordult Holdvilághoz.-Akkor rajta!-és felröppent, és a pusztaság sziklás részén landolt... |
*Holdvilág szélesen elmosolyodott.*
- Hehh, úgy látom, még most is mindent ki tudsz olvasni egyetlen pillantásomból. Ezt mindig úgy szerettem benned. Olyan voltál, mintha mindig pontosan tudnád, mi jár a fejemben... Egyszerűen belelátsz a lelkembe. Örülök, hogy ez sem változott. -*mondta és orrát kedvesen Göncöl orrához dörgölte.* -De köszönöm, ez nagyon jól esik. Tényleg, miért nem látogatjuk meg Bátort? Olyan rég láttam őt. És a szerelmét is szívesen megismerném. |
| -A kanca is Orbiszi, bár még én sem ismerem!-mosolygott.Látta kedvese szemén a szomorúságot és így szólt.-Ne félj, nincs veszve semmi! |
-Ez... -*Holdvilág kikerekedett szemmel bámult kedvesére. El se akarta hinni, amit hallott. Méghogy Bátor, az ő kicsi fia már felnőtt, és felesége van? Hihetetlennek tűnt, de ugyanakkor szívből örült neki. Ezek szerint végre Bátor is megtalálta a párját és boldogan él, sőt, talán hamarosan családot is alapítanak. A végtelen örömbe azonban vagyült egy kis szomorúság is... Sajálta, hogy ebből is kimaradt... Úgy érezte, mintha teljesen lemaradt volna a saját fia életéről... Nem volt ott, miközben felnőtt, és ez elkeserítette... Mindenesetre végtelenül örült, hogy Bátor megtalálta a boldogságot egy kanca mellett.*
-Ez... ez egyszerűen csodálatos hír! -*mosolygott vidáman.* -Na és ki az a szerencsés kanca? -*aztán vigyorogva Blue Rose-ra sandított.* -És mondd csak, miért érzem úgy, hogy Rose-nak is köze van a dologhoz? |
A kijelentésre elmosolyodott, és Holdvilágra nézett, miként fogadja a hírt. |
Miután megismerkedtek, folytatta.
-És még valami:Bátor már...házas!-mondta komolyan. |
*Holdvilág széles mosollyal viszonozta a biccentést.*
-Részemről a szerencse, kisasszony! -*felelte barátságosan.* -Én is nagyon örülök, hogy megismerhetem. |
Mosolyogva biccentett a pegazusnak.
-Szívből örülök, hogy találkoztunk. |
-Te sem változtál!Ugyanolan meserien tudsz szeretni, mit régen...-mosolygott.
-Nos, igazán nem volt pörgős életünk....Munkából haza jövet csikó nevelés...eez volt a rutinom, mindennap!Igen, Bátor felnőtt, nem rég repült ki a fészekből, s valahol itt tengődik a Földön.Én is élvezem a szabadságot....apropó-fordult Rose-hoz
-Ő, egy nem rég szerzett bárat, Blue Rose.Rose, ő a férjem, Holdvilág.... |
Bátor említésére eszébe jutott Ria, és még szélesebben mosolygott. |
*Mosolygott, és arcon csókolta kedvesét. Annyira boldog volt, hogy Göncöl nem haragszik rá, hogy képtelen volt megszólalni, csak továbbra is szorosan magához ölelte a kancát.*
-Nagyon hiányoztál... -*suttogta, majd végül kiengedte öleléséből Göncölt. és gyönyörködve nézte őt.* -Semmit sem változtál, csak még szebb lettél. Ugyanolyan gyönyörű vagy, mint amilyenre emlékeztem... sőt, még szebb.
*Egy kicsit hallgatott, aztán újra megszólalt.*
-Na és... mondd csak, te mihez kezdtél, amíg én távol voltam? Te már tudod, merre jártam a hosszú idő alatt, de én semmit sem tudok arról, hogy te hogyan boldogultál. Na és Bátor? Vele mi van? Már biztos belőle is nagy és erős csődör lett... Mesélj egy kicsit, kérlek! |
Még egy könnycsepp a földre, de az már örömből volt.
-Persze, hogy megbocsátok!A lényeg, hogy itt vagy!Sajnálom, Niphredillie Úrnőt, remélem meg fogjátok találni....-élvezte, hogy a csődör vérge mellette lehet... |
*Holdvilág gyengéden átkarolta Göndölc, és magához ölelte.*
-Jól van, semmi baj, kedves, nyugodj meg! -*csitítgatta halkan.* -Úrnőnk, Niphredillie eltűnt, és engem jónéhány másik szilnori csődörrel a hatávidékre küldtek az Elsők. Keresésünk sajnos hiábavaló volt... De hidd el, egyetlen perc sem telt el anélkül, hogy ne gonsoltam vola rád... Hosszú időt kellett távol töltenünk egymástól... Tudom, milyen nehéz vol neked egyedül felnevelni a csikónkat, és csak remélkedhetem, hogy meg tudsz nekem ezért bocsátani!
*Még szorosabban ölelte magához Göndölt, és arcát a kanca selymes sörényébe temette.* |
Rose szélesen mosolyodott el, látva, hogy a pár újra egymásra talált.
Csöndesen állt, kicsit hátrébb húzódva, inkább hagyta, hadd rendeződjenek a dolgok.
Ahogy patáját arrébb rakta, egy kis virág kezdett nőni azon a helyen. Egy kék rózsa. Rose így fejezte ki boldogságát... |
Először nem tudta hirtelen, ki az , aki megcsókolta, de a hangot felismerte....Nem akarta elhinni!Annyi idő után végre itt van.Szeme kitágult a döbenettől...
-Holdvilág!-suttogta, aztán kiáltotta.Egyből nyakába borult és sírt.-Hol voltál ennyi ideig?-szipogta könnyei alól, amíg a csődör nyakához simult. |
*Holdvilág egy nyugodt mozdulattal kilépett az egyik üres, sötét utcából, amelyet csak a csillagok vontak be egy kis halvány, derengő fénnyel és megállt a főutca sarkán. Szeme azonnal megakadt kedvesén, s szíve azon nyomban hatalmasat dobbant. Pár pillanatig még mozdulatlanul állt, egyre csak Göncölt bámulva, de aztán pár sebes mozdulattal a kanca mellett termett és csókot lehelt kedvese arcára.*
-Hát itt az én csillagom! -*suttogta a kanca fülébe mosolyogva.* |
| Csak sétálgatott és nézte a csillagok, a tömeget, s nha rámosolygott Rose-ra. |
Ő is ugrott egy nagyot, mégis puhán landolt, mintha szivacsara érkezett volna.
Majd felzárkózott Göncöl mellé, és még egy utolsó pillantást vetett az ablakukra. |
| Leugrott a ház tetejéről, s az utcán kezdett sétálni... |
Lelkesen bólintott.
-Mehetünk!-mosolygott. |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sziasztok!!!
Bólintott.-Nos, rendben.-Rose-hoz fordult.-Ha akarsz, tarts velünk!-kacsintott rá.Viszafordult Holdvilághoz.-Akkor rajta!-és felröppent, és a pusztaság sziklás részén landolt...
