Témaindító hozzászólás
|
2021.07.11. 00:27 - |
A titkos kapu kinyílt, beengedve az érkezőt a rejtett ispotályba. Első pillantásra azonban nem sok mindent lehetett látni, csak egy hosszú folyosót, sok oldalról nyíló teremmel és a falakon mindenhol kisebb-nagyobb kristályokat, amik mind-mind elképesztő varázserővel bírtak. |
[10-1]
- Pont, pont ezért nem akarok maradni! - válaszolta dühösen és az indulat hevében lecsusszant az emelvényről, négy lábbal talajt is érve sikeresen. Egyik szárnyával még a kristályon támaszkodva tartotta magát, miközben közelebb lépett Draugherithez.
- Ha bírálni jöttél, akkor akár mehetsz is. - szűrte a fogai között és szabad szárnyával az ajtó irányába taszította a félsárkányt, aki ezt maximum egy kis legyintésnek élhette meg.
Üstökösnek viszont sok volt ez is. A taszigálási próbálkozása egyértelműen kudarcba fulladt, gyakorlatilag lepattant Draugheritről. Ezen felül még a lendület vissza is lökte őt a kristályemelvényhez, amibe végül belekapaszkodva bírt talpon maradni. |
Draugherit látványos szárnymozdulattal legyintett.
- Ki tudja? Talán csak meg akarom nyugtatni a lelkiismeretem. Talán úgy akarom gondolni, hogy mindent megtettem egy veszett ügyért....Talán felelősségre akarom vonni hajdani barátom, amiért annyi fájdalmat okozott a szeretteinek a kéretlen hősködésével. Talán csak el akartam köszönni. Talán úgy hiszem, hogy ideje lenne túllátnod a korlátaidon, és felhagyhatnál a családod cserbenhagyásával. Szép-szép a nemeslelkűség, de te most leginkább csak takarózol vele.... |
Üstökös némán hallgatta Draugheritet, különösen ügyelve arra, hogy még véletlenül se nézzen a félsárkány szemeibe.
Kívülről figyelve nemigazán lehetett eldönteni, hogy figyel-e, hallja-e, felfogja-e, amit a barátja mond, illetve kérdez.
- És te mit akarsz itt és most, tőlem, Draugherit? - kérdezett vissza a peguni jóval azután, hogy az eriszi feltette a kérdéseit. |
Draugherit egészen higgadt, rezignált hangulatban várta végig Üstökös ébredését. Meg a szavait. Még addig is csendben kivárt, míg a csend már egészen nyomasztó lett.
- Lady Catly szerint meg akarsz halni. Az erisziek álláspontját alighanem ismered: ha valaki meg akar halni, az meg is fog halni. Főleg, hogy egy máguslénynek nem lehet probléma csendben és titokban elrejtőzni, és minden felhajtás nélkül tovatűnni. Neked sem lehet ez olyan komoly kihívás....Ebből adódik a kérdés, hogy akkor most hogy lehetünk mégis itt? Ne mondd nekem, hogy Lady Catly nem engedett el....Az indokaidon tűnődve jöttem ide. Az első, hogy voltaképp nem akarsz meghalni, csak annyira összezavarodtál, hogy nem tudod hogyan élj tovább. A második, hogy van még valami elintézetlen ügyed, ami itt tart. Nos? Mi az igazság, Üstökös? Valójában mit akarsz? |
Beletelt néhány másodpercbe, mire Üstökös kinyitotta a szemét. A valóságot maga körül viszont további sok-sok másodperbe telt, hogy felfogja. Ehhez persze az is hozzátett, hogy nem akart hinni a szemének!
Miközben magában hüledezett és nem is tudta, igazából hol és mikor van, megpróbálta összeszedni magát.
Kinyúlt állapotából mély morgás közepette fellendült, egyenesen a kristályemelvény szélére. Ám ezen a ponton elbizonytalanodott. Elég kótyagos volt a feje ahhoz, hogy talpra álljon, de nem szeretett volna rossz benyomást sem tenni Draugheritre. Draugheritre?!
- Te meg mi az ördögöt keresel itt? - préselte ki magából rekedtes hangján, nem éppen barátságosan.
Mivel a beszéd is nehezére esett, méltóság ide vagy oda, úgy döntött, ő bizony maga alá húzott lábakkal, egy fokkal kultúráltabban, mint azelőtt, de fekve marad.
- Nem kéne itt lenned.
Üstökös... szarul nézett ki. Nagyon. Vékony volt és sápadt, a szemei fényüket vesztették és bár látott, egyértelműen nehezére esett felfogni a környezetét. Korábbi önmaga árnyékának sem lehetett nevezni. |
Draugherit gyors, erőteljes mozdulattal a megrendítő látványt nyújtó Üstökös mellé dobta az amulettet.
Szinte szikrákat hányt az orra, akkorákat fújtatott!
- Kelj fel! Üstökös, kelj fel!! |
Az ispotály gondosan elrejtett helynek számított, nem véletlenül... még a vorstandiak sem tudtak a létezéséről, csak az Úrnő és persze az itt pihenő Üstökös.
Az amulett tovább vezette Draugheritet előre és körülbelül a folyosó közepén, befordult jobbra.
A terem nem volt se túl nagy, se túl kicsi. Kényelmesen elfért benne egy lény elfekve a köralakú emelvényen, ami szintén kristályból volt kiképezve. Ezen pihent Üstökös. Az emelvény mellett pedig bőven volt hely a látógató(k)nak is. A terem körbe kristályokkal volt kitéve, a padlótól egészen a plafonig.
Üstökös mély, mesterséges álomban pihent, amit csak az amulett közvetlen közelsége oldott fel. Így amikor Draugherit belépett a terembe, az amulett elkezdett vibrálni és mágiával húzni kezdte a félsárkányt egyenesen az emelvényhez, ezzel jelezve, hogy az amulettnek az emelvényre kell kerülnie. |
Meglepte ez a rengeteg varázs. A vorstandiak ugyan hogyan és mikor hajthatták uralmuk alá a Kristályhegyet?
Vagy ez csak az Úrnő lenne?
Ez a rengeteg erő......
Lenyűgözte, de el is gondolkodtatta, amit látott, ahogy lassan haladt a folyosón.
De mi ez a kihaltság? |
A titkos kapu kinyílt, beengedve az érkezőt a rejtett ispotályba. Első pillantásra azonban nem sok mindent lehetett látni, csak egy hosszú folyosót, sok oldalról nyíló teremmel és a falakon mindenhol kisebb-nagyobb kristályokat, amik mind-mind elképesztő varázserővel bírtak. |
[10-1]
|