|
Témaindító hozzászólás
|
2008.11.23. 09:40 - |
 Köd volt és sötét. Dremetrey nyerített, hogy hívja társait. Hamarosan érkezett válasz, és a csődör a hang irányába ügetett.
  Tinisa és Fincina a beszélgetésük közepette meghallották a hívó nyerítést, és azonnal elindultak a hang irányába. Meglátták Dremetrey-t, és a fehér kanca arcáról eltűnt az izgalom, és közönyösen, unottan nézett a csődörre.
- Mi van már, Dremetrey?
|
[11-1]
________________________________________________________ |
 Madár szelíden megcsóválta a fejét.
- Máguslényeknél sosem lehet tudni mikor jelenik meg egy új képesség, vagy növekszik meg az erő. Aki bölcsen akar élni, és egyáltalán élni akar, az egész életében tanul és gyakorol. A társatok igazán jól teszi, amit tesz! Veszélyes a képzetlen erő....Ha véletlenül elszabadít egy varázst az ilyen lény, nem tudja majd megfékezni, és sokaknak árthat vele, önmagáról nem is beszélve!
Újra szemügyre vette a fekete ifjút.
- Talán ha lenne egy társad......valaki, aki segít edzeni és segít, ha elakadsz....Akkor talán jobban menne - vetette fel az ötletet. |
Dremetreynek ha nem fekete lett volna a szőre, bizonyosan látszott volna valami abból, hogy elvörösödik, de lehet, hogy ezt csak beképzelte magának, mivel mióta egy új társuk, akiben volt valamennyi ember, nem egyszer vörösödött el, minden bizonnyal valamiféle ember szokása lehetett Mimo-nak (ő volt azaz új társ).
- Hát, azért nem vagyunk oda a veszélyekért... az után a kis incidens után évekig elég volt nekem a kalandokból.
- Egyetértek!- mosolyodott el mögötte Tinisa. Majd az utóbbi kanca is keresztbe tette a lábait, de ő más okból... próbált minél elragadóbb pózt felvenni, amikor beszélt valakivel. Ehez a mozdulathoz többnyire csatlakozott az, hogy Tinisa a biztos tökéletessék kedvéért bájosan oldalradöntötte a fejét. És ezt most is megtette.- Azért kéne egyébként gyakorolnia az ugrást, hogy gyorabban vihessen híreket... pontosabban hogy ne okozzon problámát az akadály abban hogy kereket oldjon.
Dremetrey olyan pillantást vetett a kancára, amivel bárkit simán ki lehetett volna vesézni. De itt már Fincina sem álhatta meg kuncogás nélkül. Majd hirtelen valami eszébe jutott, és két kancatára felé fordult.
- Nem arrafelé van most Asegodora?- majd megint a kedves idegenhez fordult.- Ő egy hipocampus. Sok mindent tud, és sokat gyakorol... pedig ha róla beszélünk teljesen felesleges.
|
Csillogó szemeibe még több meglepődés költözött.
- Sötétség Birodalma? Ti a veszélyeket keresitek mindenfelé? - komorodott el, és mintha enyhe rosszallás költözött volna hangjába.
Aztán végigfuttatta pillantását a fekete lófélén.
- A gyakorlópályákat nekünk, máguslényeknek találták ki, hogy edzhessünk és fejlesszük az erőinket. Élvezetes és kitűnő módja az erőd kipróbálásának, nem hétköznapi hely - mosolyodott el jóakarattal - Miért nem látogatsz el oda? Találnál neked való kihívást, és nem lenne olyan könnyű vagy unalmas, mint egyszerű rudakon átvetni magad. Elismerem, abban kevés igazi öröm van - sóhajtotta. |
- ó, nem, dehogy. A nevem Fincina. A világosabb ismerősömmel, Tinisával a Sötétség birodalmából jövünk, a másik barátom, Dremetrey pedig egyszerűen csak szeret errefelé bóklászni, ahejett, hogy az ugrását gyakorolná, hiszen azt kapta feladatául.
A kanca lopva hátranézett, és akaratlanul is elmosolyodott azon, hogy Dremetrey kiöltötte rá a nyelvét.
|
Mosolyogva, nyugalmat árasztva lépett közelebb a fiatal lényhez, aki megszólította.
- Új lények vagytok - mondta dallamos, lágy, mégis tiszteletet parancsoló hangján. Nem is kérdés volt, csak kijelentés.
- Miért vagytok a mocsárban? A rejtélyek vidéke sokak számára érdekes lehet, de veszélyes is a lényre, aki nem tudja hogyan kezelje. Jön a Tél dereka, ilyenkor itt nincsen élet - mondta, és tekintete a talaj felé fordult, hogy különös arcán újra szétterüljön egy szeretetteljes mosoly.
Kutató pillantással mérte végig a kis csapatot.
- Ugye nem esett bajba senki közületek? - vegyült aggodalom a hangjába - Ugye nem ezért vagytok itt ennyien? |
Fincinát nemérdekelte, hogy a barátainak csaknem leesett az álla. Őt érdekelte, milyen varázslatot használ a velük szembelévő idegen, pedig ő jóval fiatalabb volt náluk. Mivel se Dremetrey, se Tinisa nem szólt, végül a kanca vette át a szót.
- Üdv.
Mondta, és mint ahogy az emberek, meg Mimo és Eni Lu tudna pukedlizni, ennek a köszönési formának mintájára az egyik lábát keresztezte a másikkal, és kissé berogyasztotta térdeit, majd kiegyenesedett, és normális állásba váltott. Mivel elég jól tanította az apja, Eantu arra, mi illik, nem kérdezte meg, hogy ő akkor most varázsol-e, hogy megmarad a homokon, vagy mi a szösz... haha, a bátyja, Renpest 100%, hogy megtenné...
|
Madár megrezzent, ahogy varázslata közelében az ág lepottyant a mocsár anyagába, de nagyot és felszabadultat sóhajtott, ahogy a rezzenés következmények nélkül maradt. Befejezte a bűvölést, kihúzta magát, és azzal a hihetetlen mosollyal, ami a sárkányból is kihozta a békét, átsétált a fiatal ismeretlenekhez.
- Üdv! - nyerítette lágyan, biztonságosan és szilárdan állva egy folyóshomok folton...... |
Dremetrey a feszólításra körbepillantott. Biztosra vette, hogy az előbb egy idegent látott. De nem zavartatta magát nagyon. Inkább nekik szegezte a kérdést:
- Nem láttátok Feruxot, Canasyt, vagy esetleg Eantut?
- Nem. Mi csak Hanatrával és Biringiával találkoztunk. Miért?
- Kár. Csak érdekel, h hol vannak a társaink, tudjátok...
Ezt feszült csend követte. Végül Fincina szólalt meg, és tudták, hogy a kanca rengetegszer szól bölcset:
- Ne ijedj meg, ha a lovad elszaladt. Ha a tied volt, visszatér. Ha mégsem, sohasem tartozott hozzád.
Csendesen hallgatták az ősi mondást. Szótlanul várták, hogy követik az újabb bölcs szavak, de a fiatal kanca hallgatott, mint a sír. Így álltak, és elkondolkodva nézték, ahogy egy magas fa egyik öreg ága fetörik, beleesik a mocsaras részbe, és lassan elnyeli a homok.
|
Madár elmélyülten figyelte a három "fiatalt", és közben kicsit oldalra biccentett fejjel szemmel tartotta a lassan elszunnyadó életet lábai alatt.
Habár nem volt az a kifejezett természet-őserő, azért eleme és tehetsége folytán tudta jól, ha az Őszt itt-ott a Birodalomban ellenőrzés alá kellett vonni.
Meglepte, hogy a mocsár ezen különös, sokak lelkét megcsábító pontján nemhogy nem volt egyedül, de három idegent is talált. |
Köd volt és sötét. Dremetrey nyerített, hogy hívja társait. Hamarosan érkezett válasz, és a csődör a hang irányába ügetett.
Tinisa és Fincina a beszélgetésük közepette meghallották a hívó nyerítést, és azonnal elindultak a hang irányába. Meglátták Dremetrey-t, és a fehér kanca arcáról eltűnt az izgalom, és közönyösen, unottan nézett a csődörre.
- Mi van már, Dremetrey?
|
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Köd volt és sötét. Dremetrey nyerített, hogy hívja társait. Hamarosan érkezett válasz, és a csődör a hang irányába ügetett. 
Tinisa és Fincina a beszélgetésük közepette meghallották a hívó nyerítést, és azonnal elindultak a hang irányába. Meglátták Dremetrey-t, és a fehér kanca arcáról eltűnt az izgalom, és közönyösen, unottan nézett a csődörre.
Madár szelíden megcsóválta a fejét.