|
Témaindító hozzászólás
|
2008.11.12. 17:07 - |
 Fantom örült, hogy éppencsak érinteniük kellett a pusztát, és már ide is értek. Félt, hogy az út túl hosszú és nehéz lesz. De mostmár biztonságban érezte magát, ahogy a szűk szorosokban kanyargott, ösztöneire hagyatkozva. Csikóinak egy tökéletes és védett helyet választott, amit egyszer régen látott a táj felett átrepülve. Remélte, hogy még mindig ugyanolyan, és hogy hamar ráakad.
|
[21-2] [1-1]
______________________________ |
 Lasselanta megrázta magát és megsértődve testvérére arrébb ügetett.Mivel még mindig nagyon vizes volt, lefeküdt és meghemperegve beledörgölőzött a fűbe.
 Gedweyt nem hatotta meg a víz.Megrázta magát ugyan és fél percig le tudott ragadni egy helyben, hogy kipihenje az úszás fáradalmait, de ezekután máris új kalandok, játékok és rosszalkodások után nézett.
 Felkapta fejét egy ismerős hangra."Csak nem Fantom?"
Kezdett megörülni, hogy végre rájuk talál.A hang irányába indult.Szerencséjére hamarosan megpillantotta a nagy fekete pegazust, a kis fekete gombócot és a fűben hempergőző kecses kis kancát.
Azonnal vágtába ugrott, hogy minél hamarabb átölelhesse családját.... |
Csak egyetlen pillanatig volt képes ledermeszteni a döbbenet, ahogy a két csikót bámulta. Aztán villámgyorsan melléjük vágtázott, valóságos szökőárt robbantva két oldalán, és kikapta őket a vízből szárnyaival.
Vadul lihegett, de nem a fáradtság miatt. Mi történt volna, ha.....
- Gedwey....ilyesmit....soha....többé.....ne merészelj.....csinálni - nyögte ki végül összeszorított fogai közt kapkodva a levegőt.
Lehet, hogy kiválóan tudta uralni a Víz elemét, de ha a Kvintesszencia feltalálója és ura lett volna, akkor sem lett volna képes könnyebben venni az apaság feladatát..... |
Biccentett apja kérdésére, bár kicsit félredöntött fejjel, jelezve, hogy nem tökéletesen.
A vízbe lépett, de még épphogy csak a patáját lepte el a víz.
Gedwey jókedvűen ugrabugrált a parton, majd hirtelen ötlettől vezérelve nekiugrott Lasselantának, s így mindketten a vízbe borultak.Nem volt szerencséjük.A víz itt elég hamar mélyült, bár Lasselanta tudott úszni, és próbált is volna, ha Gedwey nem akart volna a nyakába mászni folyamatosan...
Mégis Lasselantának volt köszönhető, hogy nem merültek le...legalábbis nem a víz aljára.... |
Szárazabbik szárnyával szeretetteljesen magához vonta a kiscsikót, és orrával összeborzolta annak ezüstszürke üstökét.
- Bátor vagy, de vakmerőnek még nem szabad lenned! - súgta neki gyanús mosollyal, majd kifelé kezdte terelgetni a víből.
Csak percekkel később döbbent rá, hogy a vad, marcangoló érzés, ami korábban emésztette, itt, Gedwey mellett, mintha nem is létezne!
- Lasselanta, mondd, Te tudsz úszni? - kérdezte végül kicsit elkomorodva méricskélve lányát. |
Nagy szemekkel pillantott először a vizes szárnyra, majd apja szemébe.
Jókedvűen elmosolyodott.
-Apa......-nyögte ki egy kis után, küzdve hangával.
Lasselanta elmosolyodott öccsén, majd hátrafordult és szomorú tekintettel kezdte az eget és a zöld tájat pásztázni.....
|
Mélyet sóhajtott, és úgy fordult, hogy a nyílt vizet is láthassa a csikó, ha elnéz mellette.
- Most jól figyelj! - nézett fia szemeibe mélyen, és kitárta a víz felé eső szárnyát. Lassan a felszín fölé ívelte, majd elkezdte belemeríteni a vízbe. Nem is kellett beljebb mennie, a kis tónak már itt is a szárnya feléig ért a szintje. A csöpp kis feketeségnél vagy két fejjel volt magasabb ez a szint...
Fantom előrelépett, és bevizezett szárnyát fia mellé állította, hogy a csikó lássa a különbséget.
- Milyen hosszú ideig tudsz olyan kitartóan úszni, hogy ne merülj el, és a víz sodra se vigyen el? - kérdezte Fantom Gedweyt olyan tárgyilagosan, mintha egy felnőtt lénnyel beszélgetne az időjárásról, miközben elemelte mellőle szárnyát, és becsukta. |
Gedweynek legörbült a szája ahogy apja előtt ácsorgott.Óriási szemekkel bámult apjára.
Lasselanta vágtában folytatta útját a tó felé.Oda is ért a dráma végére.Kellő távolságból várta, hogy apja mennyire dorgálja meg Gedweyt. |
Fantom lendületes léptekkel, sőt, néha ügetve tartotta a tempót csikóival, de mikor meglátta Gedweyt a vízben, nem volt kétsége afelől, hogy ez nem elég!
Egyetlen hatalmas dobbantással felrúgta magát a levegőbe, és néhány hatalmas, vihart kavaró szárnycsapással átzúgott a távolságon, ami még a tótól elválasztotta.
A kis csődörcsikónak semmire nem volt ideje, egyik pillanatban még önfeledten tocsogott a sekélyesben, a következő pillanatban valami hatalmas csobbanással lezuhant elé, szó szerint kisodorta a partra, aztán apja komorló, hatalmas fekete alakjával kellett szembenéznie.
- Nem megyünk a vízbe felügyelet nélkül! - mennydörögte-morogta Fantom szigorúan. |
Gedwey alig-alig fáradt csak el mire odaértek.Ledermedt a víz látványától.De nem várta meg apját, vagy testvérét, azonnal beletocsogott első patáival a vízbe.És haladt egyre beljebb.
Lasselanta apja előtt ügetett, de mikor meglátta Gedweyt a vízben, kicsit begyorsított, nehogy nagyobb baj legyen....
Haladt egyre beljebb a gyönyörű zöld réten.Tekintete ide-oda járt...hátha megpillantja őket.De egyelőre sehol senki és semmi..... |
Fantom is ügetésbe kapcsolt, de a legutolsó mozgatórugója volt a víz öröme. Sokkal inkább érdekelte volna, hogy milyen mély, főleg, hogy Gedwey ment elöl, és hogy vannak-e ennek a vidéknek lakói.
Amennyire a hangokból megítélhette madarakon kívül más nem élt erre.
De nem volt benne biztos. |
Hirtelen vízcsobogást hallott.Ránézett apjára, majd a víz felé vette az irányt.
Lasselanta is elvigyorodott, majd ügetni kezdett Gedwey után.
Berkenye más bejáratot talált, mint Fantomék, de legalább talált és könnyedén be is jutott.
Gyönyörű táj terült el előtte, de csak egy dolog izgatta...hogyan találja meg Fantomot és csikóit!
A rajzon víz volt....vizet kell keresni... |
- Csak óvatosan! Óvatosan! - kiáltotta fiának, aki nagy lelkesen rohangált össze-vissza. Aztán olyasmi történt, amire hónapok óta nem volt példa, habár egy egész tovatűnt életnek tűnt: Fantom felnevetett! |
Nagy mosollyal bólintott és követte apját.
Út közben Gedwey is felébredt.Nagyokat pislogott, s teljesen elképedt a környék látványától.
Nagy vidámsággal felvisított.Felállt apja hátán, megmozgatta szárnyait és lábait, majd leugrott a fűbe.Bár orra bukott, azonnal felpattant és apjára vigyorgott.
Belehempergett a fűbe és szárnxait kitárva futkározni kezdett....
Berkenye is igen hamar ideért a Varázserdőtől.Eléggé tartott a szűk a hasadékokban, de rendületlenül haladt előre.Csak érne már oda..... |
Elmosolyodott lányán. Neki is tetszett a hely! Volt víz, volt fű, volt rejtekhely! Tökéletes! Nagyon megkönnyebbült, hogy Lasselanta nem látszik csalódottnak.
- Keressük meg a víz tükrét, rendben? - javasolta, és kényelmes léptekkel elindult a vízesés felé. |
Eltátotta a száját a gyönyörű helytől, majd kicsit botladozva, de boldogan ugrott le apja hátáról.
Fel-felnyerített a csodálattól, de apja melledt maradt végig.
Közben Gedwey átaludta az egész utazást, s még mindig alszik. |
Fantom egy olyan keskeny rés előtt állt meg hirtelen, hogy bárki bízvást bolondnak tarthatta volna azért, hogy milyen érdeklődve nézegeti.......De a pegazus tudta mit csinál. Érezte a víz és a növények illatát bentről. Óvatosan feljebb dobta csikóit a hátán, és összeszedte az erejét. Úgy dobta magát ragyogó fekete felhőként a magasba, hogy a fara nem lendült lefelé, hanem vele együtt mozdult. Óriási csapás a szárnyaival, bedőlés előre, szárnyainak hátra és oldalra tekerése, épphogy ne szakadjanak ki a helyükről - és már bent is állt a szorosban, a hasadékszerű bejáraton belül. Elindult előre, az egyre szélesedő sziklafalak közt. A szárnyait lassanként össze tudta már hajtogatni kétoldalt, eddig végig simította velük a követ, lassan már nem kellett félnie, hogy beszorul egy kiszögellés mellett, lassanként az égből is kicsit több és több látszott, mint ami épp felette és kicsit előtte elterült.
Aztán a sziklák kiugrottak kétoldalt, és Fantom egy lenyűgöző kis vidék bejáratában találta magát! Széles, tálszerű mélyedés volt ez, elég akár két ménesnek is, ragyogóan zöld és dús fűvel benőve. A túlsó széle, ami párába veszett, erdőt sejtetett a mély, zöld homályos kontúrokkal. Gyönyörű volt a vízesés oldalt! Rögtön azt kezdte bámulni, hiszen innen a lezúduló víz cseppjein hatalmas szivárványt látott ragyogni. A patakot, ami a kis vízesés bő árjából születhetett, nem látta, de nem lehetett messze.
- Remélem tetszik - mormogta, és szemében mosoly sejlett. De azt ő sem tudta volna megmondani kinek is szólt a reménykedő mondat. |
Boldogan felnyerített, majd látványosan fülelni kezdett.
Jól érezte magát apjával.Néha Gedweyre tekintett, majd a szűk szorosokat kémlelte, s közben fülelt. |
Fantom hátramosolygott.
- Jó reggelt, Lasselanta! Remélem hamarosan odaérünk, ahová el akarok jutni. Segíts nekem, ha gondolod! Szólj, ha vízcsobogást hallanál! - javasolta kedvesen. |
Ahogy a sziklák közé értek, felnyerített, jelezve, hogy ébren van.
Gedwey még mindig aludt. |
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fantom örült, hogy éppencsak érinteniük kellett a pusztát, és már ide is értek. Félt, hogy az út túl hosszú és nehéz lesz. De mostmár biztonságban érezte magát, ahogy a szűk szorosokban kanyargott, ösztöneire hagyatkozva. Csikóinak egy tökéletes és védett helyet választott, amit egyszer régen látott a táj felett átrepülve. Remélte, hogy még mindig ugyanolyan, és hogy hamar ráakad.