FrissítésSúgó

Any

2008.08.21. 11:06 -

Az egyik homokdűne mögött vártam, hogy valamilyen sivatagi kis állat előbújjon. Kezdtem megéhezni. Láttam, hogy kijött egy kis nyúl. Lekushadtam, és felé kezdtem osonni. Még hátom centi... még kettő... egy... hirtelen egy hang zökkentett ki: - Nahát, ez hihetetlen! Hogy csinálod?- a nyúl elszaladt, én pedig dühödten néztem hátra. És meg kellett lepődnöm! Ő volt... Monocerus csikója! A dühöm elpárolgott: cuki volt az a kölök. Fölegyenesedtem, és közönyösen vetettem oda: - Mi zujs, tökmag?- mondtam lazán.

[7-1]

Sors	Előzmény | 2012.01.01. 13:45 - #7

___________________________________________

Any	Előzmény | 2008.08.29. 11:59 - #6

(Dorna) - Ez komoly?! Hát ez király!!!!!!!!!!! Ekkor nagy fényesség támadt, És gyorsan lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam, nem Bonita állt ott, hanem egy szép nő. Kék szoknyás tanár ruhában, orrán szemüveggel, kezében pálcával. A haja azonban ugyan olyan göndör volt, mint Boniáé, bőre sárga, szeme szép barna, és a homlokán miniatűr szarvacska díszelgett. Odajött hozzám. - Jól van, kicsim. Ne aggódj- törölte le a könnyeket az arcomról.- Most adok neked egy ajándékot.- Azzal magcsókolta a homlokomat, és elhátrállt. Pár másodperc múlva meg is tudtam, miért. Egy ezüst pötty jelent meg a levegőben. Aztán az arcomra tapadt. Aztán még egy, meg még egy, lekaparhatatlanul olvadtak az alakomba. Addig nem tűntek el, ameddig be nem fedtek teljesen. Aztán beszívta őket a bőrőm. Értetlenül bámultam a nőre, aki Bonita volt a valóságban.

Any	Előzmény | 2008.08.29. 11:47 - #5

- Mi? Hegyikristályt könnyezel?- el se hittem, amit látok. - Mit is jelent ez tulajdonképpen?- kérdezte Dorna, aki láthatóan megnyugodott, hogy figyelek rá. - Utoljáta Marisaat és Liliomot láttam hegyikristályt, és havasi gyopárt könnyezni. Ez azt jelenti, hogy nemes gyökereid vannak, és magadhoz képest fényes jövő vár rád. Hmm. Azt hiszem, szerencséd van, ha leveleket hordozgathatsz.- Mondtam megvetően. - MI VAAAAAAAN? Ó, jaj, neeee... De nem nagyon figyeltem a szomorkodására. Marisaa 5 évesen kezdett el havasi gyopárt sírni. De ő már most. Elképesztő... - Oké, törpe, hagyd az önsajnálatot, tanítalak.

Any	Előzmény | 2008.08.29. 11:39 - #4

(Dorna) - Ezt vedd kihívásnak!- kálltottam Bonitának, de ő tovább feküdt a földön. Amit a világon a legjobban utáltam, hogyha levegőnek néznek.- BONITA!!!!!!!! NÉZZ RÁM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!- üvöltöttem, és látván, hogy semmi hatása, dühömben remegni kezdtem, könnyek gördültek le az arcomon.- NÉZZ RÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!- a dühtől remegett a hangom, és veszélyesen elvékonyodott. Nem azért jöttem ide, hogy itt is levegőnek nézzenek az idősebbek. A héktelen dühbe és a zokogásba még a szemöldököm is femegett, és teljes sebességemmel megindultam. Hirtelen megálltam, és hátranáztem. Az összes könnyem... hegyikristállyá vállt. Aztán Bonita megremegett, és engem bámult... vagy átbámult rajtam?

Any	Előzmény | 2008.08.29. 11:28 - #3

- Mit mondasz, töpszli?- borzoltam meg mellső patámmal a sörényét. víg mosolyom csak kevés idejig tartott, és elgondolgodtam azon, hogy lehetséges, hogy egy csikó hangjában ennyi határozottság legyen. Az apró kis Dorna szemébe határozottság ült ki. - Viharmentő akarok lenni!!!- kiálltotta a kis törpe. A szívem hatalmasat dobbant. A múltam lepörgött a szemem előtt, teljesen ledermedtem. Az zökkenetett ki, hogy az apróság teljes erejével nekirontott a lábamnak. Majdnem pofára estem, és ami kétségem volt a csepp Dorna alkalmasságával kapcsolatban, máris elpárolgott. Lezöttyentem a földre, és táltott szájjal bámultam magam elé, a múltam tovább pörgött előttem.

Any	Előzmény | 2008.08.29. 11:20 - #2

(Dorna) Csodálattal néztem fel Bonitára. A napfényben a sörénye úgy csillogott, mint a homokban a kis kiristályszemek. A szarva megvillant a fényben. - Szeretném, ha tanítanál!- böktem ki izgatottan.

Any	Előzmény | 2008.08.21. 11:06 - #1

Az egyik homokdűne mögött vártam, hogy valamilyen sivatagi kis állat előbújjon. Kezdtem megéhezni. Láttam, hogy kijött egy kis nyúl. Lekushadtam, és felé kezdtem osonni. Még hátom centi... még kettő... egy... hirtelen egy hang zökkentett ki: - Nahát, ez hihetetlen! Hogy csinálod?- a nyúl elszaladt, én pedig dühödten néztem hátra. És meg kellett lepődnöm! Ő volt... Monocerus csikója! A dühöm elpárolgott: cuki volt az a kölök. Fölegyenesedtem, és közönyösen vetettem oda: - Mi zujs, tökmag?- mondtam lazán.

[7-1]