Témaindító hozzászólás
|
2008.02.23. 23:04 - |
Ashfaloth az utolsó pilanatban üvöltött Cebrasra:
- Vigyázz! - nyerítette, majd a kanca felé ugrott, és elsodorta lépése közepén.
- Nem ismered a halálvirágokat? - kérdezte lihegve és hüledezve. |
[32-13] [12-1]
__________________________________________ |
A kanca mellé lépett, és sokáig haladt mellette szótlanul, tiszteletben tartva a fehér lény némaságát. De végül csak rápillantott, és halkan így szólt:
- Min gondolkozol? Félsz valamitől? |
Ahfaltohra nézett, és hirtelen, ok nélkül nagyon zavarba jött.
-Össze-vissza beszélek...-mondta halkan. Túlságosan elgondolkodott...de nem, ezt nem teheti, mert akkor...oda a jókedve...nem teheti...
Túl későn gondolta ezt, mert a mosoly már rég letűnt az arcáról.
Szó nélkül lépdelt tovább. |
Ashfaloth hatalmasat nyújtózkodott, és kicsit lustán pillantott Cebrasra.
- Te már csak tudod..... - mondta furcsán. |
Lassan bólintott, majd elmosolyodott.
-Az érkezés nem számít...lényeg, hogy Te is eriszi vagy, ahogy a társaid is, hiszen nem egyszerre jött mindenki...ezért olyan különleges az egész.-mondta a távolba nézve egy pillanatra. |
Megrázogatta szárnyait, és lesimította őket.
- Szép eriszi elvet idézgetünk itt. A régi időkben, amikor a lényekből még nem volt sok, a csapatokat ez tartotta össze. Az Alapítók sok lénynek megtanították, talán ezért is nem voltak soha harcok, és ezért tudtuk először is sikeresen elűzni a Sötét Nagyurat.....Heh.....Miket is beszélek.....Én akkor még nem voltam itt. Sokkal később érkeztem ide. |
Erre hirtelen egyenesen Ashfalothra nézett. Sokáig nem is szólt... mintha...emlékezne valamire.
Végül csak ennyit mondott:
-Még szerencse. |
Szárnyaival letörölte magáról a nagyja fröcskölést, közben leírhatatlan képet vágva.
- Hát...nem vagyunk egyformák..... |
-Utálod?-ismételte őszinte csodálkozással. Nem hallott még olyan nem tűzelemű lényről, aki utálta volna a vizet.
Végül mégis kiszökkent a vízből, olyan kecsesen és könnyedén, mint egy hattyú - csak neki épp nem volt szárnya.
Elmosolyodott, és megrázta magát, persze félig direkt-félig véletlen Ashafaloth-ra is jutott víz.
-Kár...pedig én imádom a vizet.-mondta mosolyogva. |
- Nem erről van szó! - nyerítette hevesen és gyorsan megrázta fejét.
- Inkább......egyszerűen csak.....utálom.............. |
Mikor Cebras kidugta fejét a vízből, és a mént a parton találta, csodálkozva nevetett fel.
-Csak nem félsz a víztől? |
Művészi, virágszirom- és poráradatot felverő fékezést mutatott be, többméteres csúszással. Éppen a víz előtt sikerült megállnia, de nyaka így is előrebicsaklott és orra megremegtette a víztükröt. Hátraszökkent és megrázta magát. Sosem volt oda a vízért! Ha kellett, tudott persze úszni, sőt harcolni is, de jobban szerette a levegőt és a szárazföldet. |
Elég volt csak rápillantania Ashfalothra, már látta, hogy kezd ellazulni.
'Végre!' gondolta elmosolyodva Cebras, ahogy tovább vágtattak.
Egy kisebb tó tűnt fel előttük, a kanca gyorsan végigfuttatta rajta szemét, és mikor biztonságosnak találta, és elég közel értek hozzá, egy nagy rugaszkodással a vízbe csobbant! |
Lesimította tollait, és feszesebbé, gyorsabbá alakította vágtáját. Hamarosan dübörgött alattuk a virágok völgye! De Ashfaloth észre sem vette.....élvezte a futást Cebrasszal, és az öröm elvette a fegyelmezettség élét. |
Cebras csak mosolygott.
-Nem kell cél! Ne kérdezz, csak tarts velem!-mondta, és egy pillanatra mintha szarva felragyogott volna...
Gyorsulni kezdett...érezte, hogy eléri azt a tempót, amikor hatalmába keríti a szabadság érzése, és szinte szállt. Sörénye megcsiklandozta Ashfaloth orrát.
Szerette volna neki is átadni ezt az érzést.
|
Ashfaloth csapott egyet irdatlan szárnyaival, mire a pilleáradat elkavarodott, és könnyed vágtában követte a kancát.
- Hová is megyünk? - kérdezte tárgyilagosan, mikor mellé ért. |
Elmosolyodott.
Erőt vett magán, hogy ne piruljon el és ne essen zavarba, végül sikeresen lerázta magáról a pilléket. Mielőtt azok visszaszállhattak volna rá, hirtelen vágtába ugrott!
-Gyere!-kiáltott hátra vidáman Ashfalothnak. |
- Fogalmam sincs... - mondta meglepetten, de magában remekül szórakozott.
- Ha zavarnak, rázd le őket! Meglepő, hogy összetévesztettek a bokorral! Habár igaz, hogy sokkal szebb vagy - mondta, és már kerekedtek is el a szemei, hogy kiszaladt száján az őszinte gondolat.....Gyorsan elfordult, és egy virágot kezdett vizsgálni. |
Felkacagott a mén döbbenetén!
-Nagyon úgy tűnik!-felelte mosolyogva. Azonban szava ekkor elakadt, mert észrevette, hogy a lepkék feléjük tartanak! Csodálkozva nézte, ahogy a színes tömeg a fejük felé ér, és meghökkent, mikor egy kisebb csapat őt célozta meg.
Leszálltak elé, a szarvára, de még a hátára is! Cebras döbbenetében mozdulni sem tudott. Ashfalothra pillantott.
-Mi...mi ez? |
Elkerekedtek a szemei!
- Ezek még mindig itt élnek hát....?! |
[32-13] [12-1]
|