|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.24. 16:22 - |
 Nagyon magányos volt mióta Tayon-t elveszítette.Nagyon várta ,hogy újra találkozzon barátjával.
|
[22-3] [2-1]
____________________________________ |
 Egy mén jelent meg.Tayonhoz sétált egyből.
-Ahogy megbeszéltük!-mondta Moridor.Tayon a mén homlokára tette ujjait.Két villanás látszott.
-Köszönöm!-mondta.Meghajolt és elvágtatott.
 -Fortuna meg ne kérdezd mi történt!-mondta Tayon.Fortuna egy szót sem szólt az ügyről.
-Nézzük meg mi van azoknál a szikláknál hátha találunk valamit!-mondta Fortuna. |
 - Hát jó. - mondta - De merre vágtassunk?
|
Kicsit megkönnyebült.Lassan indult aztán ügetni kezdte.
-Mit szóltok egy kis vágtához?-kérdezte.
Továbbra is csak nézelődött.Nem törődött senkivel.
-Tehát akkor Tayon benne van!-következtetett Fortuna. |
Fortuna szavai - különösen ez az emlékezetes rész - nem nyugtatta meg túlzottan,de végülis ment velük. |
-És egyben nagyon biztos lehetsz!Nem fog bántani és az emlékeidet sem fogja kitörölni!-mondta.
-Gyertek nézzünk körbe!-mondta ,hogy egy kicsit másra terelje a szót.
-Rendben!-mondta mély zengő hangján. |
Nagyot nyelt,és bólintott. |
Megértette Alegria félelmét hisz neki is kiskorában nagyon sok gondot okozott Tayon kinézete.Barátságosan rámosolygott Alegriára-
Hirtele megérezte a félelmet.Azonnal hátrébb lépett.Fortuna egyből utána ment.
-Tayon nyugi!Ne feledd!Én is féltem tőled aztám megismertelek!A barátom lettél!A bátyjám helyett bátyjám!-mondta nyugratoan Fortuna.
-Bocsi Alegria!Nem örül ha félnek tőle de majd megismered!-mondta bátorítóan. |
Alegria nagyon megrettent Tayontól és hirtelen felbukkannásától.Bár tudta,hogy nem fogja bántani - és ennek őszintén örült magában - azért félt tőle.Számára ijesztő volt és szokatlan.Ahogy azt mondta,csak rég tapasztalt ilyet.Szegény nagyon rosszul.
- Üdv! - mondta,kezeit maga előtt tartva összekulcsolva és igyekezett nem remegni. |
-Sajnálom!-mondta.
Egy sötét gomoly felhő ből lépett elő.Pontosan úgy nézett ki ahogy Fortuna leírta.Újjai hosszúak voltak és egypár ékszer volt rajta.
-Fortuna!-mondta mély hangján.Fortuna egyből odalépett hozzá és megölelte.
-Tayon ő itt Alegria!Alegria ő itt Tayon!-mutatta be egymásnak őket.Tayon meghajolt. |
Alegiria mélyen átérezte Fortuna történetét,hisz neki is hasonló élménye volt.Keserkésen mosolyog egyet,aztán lesüti tekintetét.
- Sajnos,nálam nem akadt ki megmentsen.
|
-Azt nem tudom ,hogy közénk tartoztak-e de ha nem láto a testét csak a körvonalát rámondanád ,hogy kentaur!-mondta.
-És én azért nem félek tőle mert ő maga volt a megmentőm és a legjobb barátom míg más lények kiközösítettek engem!Még fiatal voltam amikor megismertem.Ő már tini volt.Egy falu szerüségben éltünk amikor megtámadtak minket.Kis házunk volt és anyámmal reszketve kuporogtunk amikor berontottak a házba.Az életét áldozta értem.Engem is megöltek volna ha nem tör be a házba Tayon és nem véd meg.Felkapott és kimenekített a faluból.Amire utúljára emlékszem az az amikor láttam ,hogy hogy ölik meg apápámat.Zokogva kapaszkodtam Tayonba.Nem tudom meddig mentünk de az biztos ,hogy napokig futottunk.Aztán szépen lassan megtanított ,hogy hogy bánjak az erőmmel.Az elememmel irányíthattam az emlékeket.Ha akartam kitörölhettem őket ha akartam valamilyen emléket "beültethettem".Aztán sokáig maradtunk együtt.Már nem is tudom miért szakadtunk el egymástól!-mondta kicsit hosszasan. |
Egy pillanatra megborzongott,ahogy maga elé képzelte a lényt.
- Ejha! - kezdte - És nem félsz tőle? Bár kétségtelen,nekem is vannak különös társaim,de kentaurként nehezem tudnám elképzelni őket.Olyan... félelmetes. - borzongott meg,de mosolygott és eszébe is jutott egy s más,a rossz emlékei közül - Már tapasztaltam ilyes fajta leírást,de az már nagyon rég volt. Nem igazán tudok megbízni az ilyenekben,már ha ők még a kentaurok csoportjába tartoznak. |
Elmosolyodott.
-Nincs arca.Csak három fehéren izzó szeme.Nem lóteste van hanem egészen sárkányos csak nincs szárnya!És hosszú gyíkszerű farka van! |
Egy pillanatra furcsán tekintett Fortunéra.Aztán ez is gyorsan elpárolgott.
- Igen? Hogy érted hogy nem teljesen kentaur? Még nem hallottam ilyenről. - nevetett aprót halkan - Én már ebbe a Birodalomba tartozom.Szeretem járni a környéket,de azt túlzás lenne mondani,hogy vándorlok. Még nem hallottam Minastiris-ről. Bár a név hasonlít Minas Tirith-hez,amit az emberek laknak,de erről is csak legendákból tudok egy s mást. - mosolyogott. |
-A hely ahonnan jöttem azt Minastirisnek hívják.De már jobban tartozom ide.És van egy barátom ő nem teljesen kentaur de valami olyasmi.Már régen elszakadtunk egymástól de nagyon remélem ,hogy újra látom!És hova tartoztál?-kérdezte. |
Sok kérdéséből azt sem tudta melyik tegye fel először... azaz másodiknak.Nem szerette volna túlságosan felzaklatni Fortunát,főleg,hogy csak most ismerkedtek össze.Végül aztán úgy döntött a legalapvetőkkel kezdi,aztán majd adja az alkalom.
- Nagyon örülök! Honnan jöttél? Eddig azt hittem én vagyok itt az egyetlen... de kellemesen kellett csalódnom. Egyedül vagy? |
-Örvendek!-mondta.
-A nevem Fortuna!-mondta vidáman.A hangja szinte csengett. |
Az idegen felé fordult és most - ritka alkalmak közé sorolva - nem rémült meg a hirtelen felbukkanásától.Hát mégsincs egyedül!
- Üdvözletem! - lépett oda és kecsesen meghajolt,szinte pukedlizve - A nevem Alegria.Téged hogy hívnak?
Szeme csillogott a boldogságtól,és megannyi kérdését visszafolytva,izgatottan várta a választ. |
Egy hang ütötte meg a fülét.Patadobogás.Nem tűnt gyorsanak.Gondolta utána jár.Kicsit ügetett és már észre is vette az idegen kentaurt.
-Üdv!-szólt és hagjában a vidámság csengett. |
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nagyon magányos volt mióta Tayon-t elveszítette.Nagyon várta ,hogy újra találkozzon barátjával.
Egy mén jelent meg.Tayonhoz sétált egyből.
-Fortuna meg ne kérdezd mi történt!-mondta Tayon.Fortuna egy szót sem szólt az ügyről.
- Hát jó. - mondta - De merre vágtassunk?