|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.04. 14:11 - |
 Michaelangelo a szép, széles spirálon lépdelt felfelé, ami a kedvenc éttermébe vezette. Trükkös, érdekes épület volt a nagy fehér alappal és az üveghajóval a tetején! De mindig megérte idelátogatni.
A Fűszeres Negyed az egyik leggazdagabb hely volt Csillagvizsgáló-városban...Gyönyörű kilátás, de messze a kikötőtől, dús kertek, meseszép épületek, széles, tiszta utcák.......A lakók legalább udvariasak voltak. |
[58-39] [38-19] [18-1]
------------------------------------------------------------------------------ |
 *Szorosan Micha oldalához simulva lépkedett, szelíden mosolygott, és percenként rápillantott kedvese szárnyai közül előbámészkodó csikóira. Csillag. Ez volt hát az első szavuk. Akárcsak az éjfekete ég alatt felébredő nemes tündéknek, mikor észrevették a felettük ragyogó fényeket. Csillag. Csillag! Lilina időről időre gyöngéd, anyai szeretettel nézett csikóira, s mindannyiszor elöntötte őt az a fajta büszkeség, melyet csak a szülő érezhet gyermeke iránt. Mosolyogva, szerelmesen arcon csókolta Michát és tudta, hogy párja is pontosan ugyanazt a büszkeséget érzi, melyet ő maga.
Aztán - bár a legkevésbé sem akart ilyesmire gondolni ezekben a boldog percekben - hirtelen befurakodott az elméjébe valami. Egy hátborzongató gondolat, amitől képtelen volt szabadulni. Arcáról rögtön leolvadt a mosoly, s a büszkeség helyett is inkább riadtság tükröződött a szemében.*
- Micha -*suttogta fojtott hangon.* - az előbb a gyerekek... ugye nem... ugye nem annak a hatására...
*Elakadt. Nem tudta, hogy folytassa. De folytatnia kellett. Muszáj.*
- Mit gondolsz, szerinted lehetséges, hogy.... hogy amiatt szólaltak meg hirtelen, mert... mert Ezili...? Kérlek, mondd, hogy csak belemagyarázom! |
Dolerie némán követte a családot, kanyargósabbnál kanyargósabb utcákon át, mikor meghallotta a csikók tétova, első szavát: csillag! Csodálkozással vegyes öröm lett úrrá rajta, és vidáman mosolyodott el, ahogy Micha és Lilina együtt örvendenek a 'csillagnak'.
-Nocsak...-szólalt meg magának halkan, jókedvűen. Időközben sassá változott, hogy könnyebben lépést tarthasson Micháékkal a nagy tömegben. |
Michaelangelo lendületes, nyújtott lépésekkel indult el kifelé a kórházból. Nem mindennapi sebességre volt képes, de ügyelt rá, hogy ne hagyja le a többi lényt. Csikói ámulva csodálták az elsuhanó környezetet, és még jobban az utcát, mikor kilépett rá.
- Tudom, hogy vagyunk kinn először, de nem kell félni, minden rendben! Ez a világ bizony ilyen hatalmas! De nagyon szép is. Majd mi vigyázunk rátok! - súgta szeretetteljesen gyerekeinek. Összemosolygott párjával, és egy apró, vidám dalra gyújtva a tehénről, aki átugrotta a Holdat, nekivágott a gyönyörű negyednek, ahol az óriási kupola állt, benne a kórházzal.
- Azok odafenn a csillagok! - mondta, mikor Liliana egyszer felnézett, és pillantása úgy is maradt.
- Csodaszépek igaz-e? Nagyon távoli fények azok, de néhány lény már járt közöttük. Bátor utazók, akik kalandozni mentek! Ott fenn nagyon hideg van ám, de az ügyes varázslók tudják hogy lehet arra repülni! - mesélte.
Lassan átértek a zsúfoltabb városrészbe, ahol úgy tűnt mindkét csikó menten kiugrik apjuk öleléséből, hogy játszani és felderíteni menjenek, de Michának sikerült őket visszatartani.
- Csak óvatosan! Itt sok lény másmilyen ám, mint hiszitek! A világ nagy és rejtélyes! Sok mesés dolog vár még rátok!
Liliana szinte egész idáig bámult felfelé, de most hirtelen összenézett Theodore-ral. Michaelangelo mindig csodálta ezeket a titokzatos, bennsőséges perceket, amik csak ikreknek jártak ki, így most is csendben, mély figyelemmel nézte a kettőst, akik hirtelen felnéztek rá, és nagyon komoly arccal, teljesen tisztán kimondták:
- Csillag!
Michaelangelo nem tudta megállni, hogy jókora dugót okozva meg ne álljon a forgalmas utcán, amin épp átvágtak. A mögötte feltámadó zaj csak elindította, de a legközelebbi nyugodt sarkon újra megállt. Muszáj volt. Alig hitt a füleinek!
'Az első szavuk.....Még ez is közös....És....csillag....Csillag....Kimondták! Ez volt az első szavuk!!!!' dübörgött a fejében a gondolat, és egyre ragyogóbban kezdett mosolyogni. Lilina, aki mellette állva csodálta az anyák érthetetlen és csodálatos pillantásával az ikereket, most összenézett vele, és Michaelangelo nem tudta megállni, hogy szenvedélyesen meg ne csókolja!
- Hát ezt is megértük - súgta meghatottan. Percekig állhatott ott, és nagyon örült, hogy a világ ezúttal épp nem zavarja meg őket, de végül csak elindult a városfal felé újra. Megígérte Shassának, hogy segít. És ki tudja mit hoz még ez a kis séta? Elszálltak a kétségei, hogy jó ötlet volt-e kihozni a kicsiket most. Hiszen miért szóltak volna, épp most, épp itt, ha nem nyűgözi le őket a csillagos ég?
'Vajon ez kihatással lesz a jövőjükre is? Liliana többet is akart vajon mondani azokkal a szemekkel? Kíváncsi lennék az én első szavam mi volt' kuncogott fel. Nevetése a csikókat is jókedvre derítette, akik így kikukucskáltak a szárnyak közül, és megkeresték szemeikkel anyjukat. Amint megtalálták, és ezzel teljes lett a világ rendje, ők is nevetni kezdtek, amúgy kiscsikós visongással, aztán hirtelen, rádöbbenve új találmányukra, hol kórusban, hol felváltva kiabálni kezdtek:
- Csillag! Csillag! Csillag! CSILLAG! Csiiiilaaaaaag!
Michaelangelo zengőn felnevetett.
- Jól van, jól van, jól van! Nagyon-nagyon ügyesek vagytok! És mi nagyon-nagyon büszkék vagyunk rátok! - próbálta őket csitítani, ahogy a hol mosolygó, hol bosszús, hol döbbent tömegen küzdötték át magukat.
Michaelangelo megkerült egy gyümölcsös standot, egy hatalmas bivalyféle jószágot, két veszekedő pilótát, és rálépett egy lépcsőre, ami felfelé vezetett a városfal magasába...... |
Hallva, hogy Erisről, Micha nevelőjéről volt szó, rájött, mennyire komoly a dolog, amiről Shassa beszélt, és kicsit elpirult, hogy olyan hirtelen vágta rá, hogy vele tart.
Figyelmesen hallgatott hát, s mikor a pegazus mén előállt segítő ötletével, rögtön megnyugodott.
'Hát persze...hiszen nem vagyunk egyedül.' gondolta kicsit felszabadulva. Bár látta, hogy Lilináék már nélküle is boldogulnának, úgy döntött, a városfalig még velük tart. |
Michaelangelo elgondolkozva, sajgó szívvel nézte a lényeket maga körül. Aztán a mellette álló Theodore megbökte orrával. Lepillantott, és nem állta meg a mosolygást. Könnyedén felemelte szárnyaival két gyermekét. A két csikó egymáshoz bújva élvezte a szárnykosarat, amiből kényelmesen felnézhettek irdatlan apjukra végre! Ő meg elgondolkozva, merengve nézegette őket.
- Shassa - szólalt meg végül halkan, de szemei még mindig a csikóira tapadtak - Meséld csak el pontosan mit hallottál!
 Shassát először Dolerie lepte meg, hisz nem is akarta, hogy bárki vele jöjjön, de azután a többiek komolysága egyenesen megijesztette!
- Én nem akarok senkit társamul! - nyihogta gyorsan, fejét rázva.
- Köszönöm - pillantott a vörösszemű kancára - De nem kell senki, aki egy esetlegesen felesleges útra velem jönne és csak bajlódna....
A pegazus ménre meredt, aztán csendesen elmondta, hogy mit hallott:
- Nem tudom kik beszélhettek akkor éjjel a Toronyban. Nem tudok rájönni kiknek a hangja lehetett. De azt mondták meg kellene próbálni Eris megmentésében....más utakat is. Kirázott a hideg a szavaktól, de tovább figyeltem....Biztos nem tudták, hogy a falakban vagyok....Arról beszéltek, hogy Eris sosem volt Fénylény, így talán...olyan varázslatokat is fel lehetne használni a visszahozására, amit más talán nem állhatna, de most nincs más választás. Merthogy cselekedni kell......A hangok azt beszélték, hogy különböző....áldozatokkal járó varázslatokkal hatalmas erőket lehet felszabadítani. És most szükséghelyzet van. Tehát meg lehet hozni azokat a bizonyos áldozatokat....Azután azt mondták ezzel Csillagvizsgáló-városban kell próbálkozni. Mert itt......ismerik ezeket a technikákat. Itt képesek még az ősi, tiszta varázslatokat....teljes erővel használni. Azt mondták itt el lehet készíteni vagy készíttetni azt az anyagot, ami igazán segíthetne Erisen. Az anyag mestereinek keze által meghajolhat a világ. Az üvegfúvók vagy mások megoldást jelenthetnének, ha a többiek nem lennének ennyire elvakultak. Ennél többet nem hallottam.....De azonnal idejöttem.
- Akkor ezek szerint Neked olyasvalaki kell, aki ismeri a várost. Nem is kell innen elmenni, hogy rájöjj a válaszokra..... - mormolta.
Komoran felnézett, egyenesen Shassa szemeibe.
- Én mindenesetre óvatosságra intelek! Ezek a bűbájok....nem hallatszanak tisztának. Eris meg mindig is kényes volt a becsületére. Tény, hogy másképp tekint rá, mint a lények többsége, de az "áldozat" szóról valahogy nekem sötét vérvarázsok jutnak eszembe először.....Amivel a Boszorkány nem értene egyet, mégha önnön meneküléséről is van szó....
Megrázta a sörényét. Aztán párjára villantott egyet régi, megnyerő mosolyaiból.
- Azt hiszem nem kell félnünk. Nem kell semmibe belekeverednem.
Shassára nézett, aki láthatóan elbizonytalanodott szavai után.
- Figyelj rám! Én nem vagyok itteni lény vagy a csillagok szülötte. De tudok valakit, aki igen. Lehet, hogy nem rossz ötlet a próbálkozásod. Mivel a gazdánkról van szó, segítek neked megbizonyosodni arról, hogy vajon egy jó esélyről hallottál-e. Keressük meg Charcedont! Ő jól ismeri ezt a helyet. Ő segíthet neked.
- Szóval irány a városfal! |
 *Aggodalmas arccal jártatta tekintetét Micha, a csikók és Shassa között. Tudta, hogy férje büszke és nemeslelkű, s az lenne az utolsó dolog, hogy szó nélkül elengedi a füle mellett egy társa problémáját. Nem, Michának annál fontosabbak az erisziek, hisz ő maga is az. Lilina ezt teljes mértékben meg is értette. De most, hogy a kicsiket Ezili bűbája sújtotta, nem akart arra gondolni, hogy Micha esetleg Shassával tart, s őket itt hagyja a gyógyítók gondjára bízva. Szüksége volt rá, hogy párja mellette legyen! És a kicsiknek is szükségük volt az édesapjukra. Abban viszont nem akadályozhatja férjét, hogy társait segítse, és főleg Erist, aki a mentora, nevelője, sőt, barátja... Felmerült benne, hogy esetleg mind a négyen Shassával tarthatnának. Talán ő és a csikók is elkísérhetnék Michaelangelót, ha úgy dönt, hogy megy. Lepillantott a kicsikre - talán már elég nagyok, esetleg.... de aztán alig észrevehetően megrázta a fejét. Nem, Liliana és Theodore még kicsik egy ilyen kalandhoz. Miféle édesanya lenne, ha szándékosan veszélye sodorná a gyermekeit?
Borzasztó dilemma, gondolta Lilina. Ő maga is nehezen döntött volna. Sőt, talán nem is tudott volna mit válaszolni... Mindegy, ezt a döntést Michaelangelónak kell meghoznia, ő pedig támogatni fogja, bármi lesz is.*
-Micha... -*szólt végül csendesen..* -Ha úgy gondolod, hogy szükség van Rád... a Te döntésed, és én melletted állok, tudod jól. Ha menned kell, megértem... de nem szívese maradék egyedül a kicsikkel, most, hogy Ezili... -*nyelt egyet, és befejezetlenül hagyta a mondatot. Nem bírta rávenni magát, hogy kimondja, miféle "adományt" kaptak az ikrek.*
|
Hallgatott. Egyrészt azért, mert gondolkozott, vajon miféle anyagról hallhatott Shassa...másrészt pedig azért, mert azon is gondolkozott, hogyan segíthetne.
Michaelangelo-ékra nézett...olyan békésen megvannak itt...s most vessék bele magukat egy ki tudja milyen kimenetelű akcióba? Akkor ha mást nem tehet, hát velük tart, hátha segíthet, hogy az anyagnak minél előbb a végére járjanak.
-Veletek tartok.-szólalt meg hirtelen. |
Sejtette, hogy ez lesz a válasz, ami egyfelől megnyugtatta, másfelől elkeserítette. Hatalmasat sóhajtott, és vállatvont, mire ködtömegén végighullámzott egy rezzenés.
- A céh állítólag nemcsak az üvegkészítés mestere volt, de annál sokkal messzebbre mentek történelmük végén.....Állítólag az anyag mestereivé váltak, olyan dolgokat voltak képesek készíteni.....(néhányuk mágia nélkül!!), amikkel meg tudták változtatni maguk körül a világot. Egyszerű, fizikai módszerekkel olyan műveket hoztak létre, hogy hatalmat nyertek vele a világ valós dolgai felett.....Hogy ez pontosan mit jelenthet nem tudom. De korábban is hallottam titkos kísérletekről, még életemben. A mágiátlan lények tudománnyal akarnak olyan erőkhöz jutni, olyan tudáshoz, amit más mágiával ér el.Az Erisziek Tornyában...újabban sok suttogást visz az éj... - halkult el a hangja.
- Egyik éjjel hallottam egy.....beszélgetést....Az hajtott ide! Egy anyagot emlegettek, ami erőt ad a viselőjének.....Én....arra gondoltam.....arra gondoltam.....
- Hogy magánakciókba kezdesz Erisért - mondta ki tárgyilagosan és szárazon a lényeget Michaelangelo. De meg is volt lepve. Shassára - márcsak léte folytán is - mérhetetlen passzivitás volt jellemző. Most viszont ekkora kalandba fogott! Egyedül.
- Én keveset tudok a mesterekről, de a városban rengeteg van....A Csarnokot kellene megnézned - tanácsolta jóindulatúan. És közben tüske szúrt a szívébe. Okkal jött ide Lilinával. Apa akart lenni, messze az őrült társaitól...
De a felelősség az felelősség....Nem tagadhatja meg, hogy eriszi. És semmit sem tett a gazdájáért jó ideje. Csak játszik itt és szórakozik! A csikók szentnek számítottak Eris előtt, a legtöbbjükre védőmágiák tucatjai vigyáztak már az anyaméhtől.....De helyes-e a viselkedése? Nem kellene inkább a gazdájáért tennie, ahelyett, hogy itt van? Nem lenne dícséretesebb, ha épp a csikók jobb jövőéért mostmár a sarkára állna és....és.....
Eris talán megvédte volna Ezilitől a gyermekeit.....
'Mit tegyek?' |
-Üvegfúvóka? -*ismételte értetlenül Lilina, de Shassát hallgatva ő is ösztönösen lehalkította hangját.* -Sajnos még sosem hallottam róla... Ne haragudj, Shassa! -*szólt és sajnálkozva megcsóválta a fejét.*
*Egy darabig még kutatott az emlékei között, de semmi sem ugrott be neki, ami akár csak részben emlékeztette volna az eriszi által említett tárgyra. Szerette volna megkérdezni, hogy mi az, de a ködlény hanghordozásából pontosan leszűrte, hogy amaz nem igazán beszélhet a dologról. Nem számít, egy próbát azért megér...*
-Esetleg... nem mondhatod el nekünk, hogy mi az? -*kérdezte bátortalanul.* -Talán mégis tudnánk segíteni. |
- Ismeritek az üvegfúvókat? - kérdezte végül, ami ugyan egy előrelépés volt, de nem csinálhatott bajt. A hangja fojtott volt, mint ai fél, hogy túl sokat árul el, de az is látszott rajta, hogy nagyon fontos dologról van szó. |
Figyelmesen hallgatta Shassa tépelődését. Őszitne volt magához: igenis segíteni szeretett volna. Ha nem is mindenben, de segíteni...
-De hátha mégis segítenhetünk.-fordult a köd közepén fel-felsejlő lény felé. |
Michaelangelo engedélyezett magának még egy pillanatnyi nosztalgiát, majd a szárnya alá meglehetősen otthonosan beérkező lánya visszahúzta a jelenbe.
Elég szép a Jelen is ahhoz, hogy benne akarjon élni. Minek neki a Múlt?
Meg is lepődött, hogy rémülete hogy eloszlott. Talán a simbelmyne-i életnek mindenki számára ára van...Gyönyörű élet...de eddig senkiről sem hallott, akinek egyszerű is lett volna....A csikóinak legalább ittvannak ők. Mindketten. És talán valóban - ha elég kitartó - megoldhat minden bajt......Legalább bizonyos mértékig.
'Akkor hát tegyünk róla, hogy az életünk ára ne vesszen kárba' sóhajtott nagyot, és elmosolyodott. Csókot adott Liliana feje búbjára, majd elgondolkozva nézett a kis társaságra, ami összegyűlt a kihalt sétányon.
Ha Liliana nem néz arra még mindig, megfeledkezett volna ködös külsejű társáról! Egy pillanatra elszégyellte magát, aztán udvariasan ezt kérdezte a szellemtől:
- Mondd, Shassa Téged mi hozott ide?
Eddig mindenféle különös szépséget hozott létre ködös valójából a két csikó szórakoztatására, alig figyelt fel az apjuk hangjára. Nem sokan fogadták olyan kedvesen, mint ez a két kicsi...Azt hitte halálra fognak rémülni tőle....De nem így lett! Sokkal inkább voltak ártatlanul kíváncsiak rá. Shassa úgy érezte a lelke egy rég elfeledett zuga ébredt fel a csikóknak hála, és ez az ébredés felért egy angyali érintéssel.....
- Ömm....nos - pillantott fel zavartan, megmutatva egy igazi, élő lény arcát - egy anyagot keresek......- bökte ki mérhetetlenül riadtan.
Érdeklődőn nézett a lényre.
- "Anyagot"? Miféle anyagot? Nem tudunk segíteni?
Mostmár igazán rémülten nézett fel. Lilinára és Dolerie-ra pillantott, aztán a két csikóra.
- Nos......nem hiszem, hogy segíteni tudnátok - bökte ki végül jobb híján ezt a választ.
A szemében sokkal inkább az ült, hogy nem szabad róla beszélni..... |
Ahogy hallgatta Michaelangelót és Lilinát, akaratlanul is elpirult, és mosolygott. Nem szokott hozzá az ilyen kedves szavakhoz.
-Köszönöm nektek.-mosolygott továbbra is a párra.-Bevallom, keveseknek merem ezt elmondani, de nektek mégis mindenféle bizonytalankodás nélkül mondtam el.-ezen talán még meg is lepődött, de ahogy Lilináékra nézett, és két csikójukra, a lepődöttség helyére bizalom és némi csodálat vegyült.
-És...számomra a legnagyobb megtiszteltetés, hogy veletek találkozhattam. Nem sok ilyen boldog, megértő, és nagyon erős családot láttam életemben.-ezen újra elmosolyodott.
Közben örömmel nyugtázta, hogy a szülők túltették magukat a riadalmon, amit csikóik új képessége keltett bennük...
"Remélem a csikóim olyanokká válhatnak, mint te..." ez visszhangzott gondolataiban, s újra elpirult. |
*Tisztelettudóan fejet hajtott Shassának, amikor az megjelent az ő szemei előtt is, aztán - akárcsak férje - figyelmesen hallgatta végig Dolerie-t. Mindenben egyet kellett értenie Michaelangelóval; a rubinszemű kanca rengeteg olyasmit mondott, amit ő maga is mélyen átérzett. Pontosan értette, milyen nehéz lehetett neki átvészelnie azt az időszakot, mikor szembesülnie kellett vele, hogy ő másmilyen. Ő is átélte ugyanezt.*
-Tudod, Dolerie -*kezdte csöndesen* -csodálatraméltó jellem vagy. Ha valaki úgy nő fel, mint te... Ritka példa vagy. A legtöbben nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, ellenben te nemcsak megtanultad elfogadni és használni, de olyan bölcsességre tettél szert, amely bámulatraméltó. Michénak igaza van; még nagy jövő vár rád.
Bár a gyermekeit ért "áldás" híre igencsak megrémisztette, Dolerie-re pillantva mégis megjelent arcán egy finom mosoly.*
-Nagyon örülök, hogy megismerhettelek. -*mondta, és elismerően biccentett a kanca felé.
Liliana visszaszaladt Michaelangelóhoz, és fivére mellé bújva ő is bebújt édesapja hatalmas szárnya alá. Onnan figyelte tovább Shassát, és kíváncsian mosolygott a szellemlényre.* |
Dolerie-re meredt, és szemeiben megjelent az őszinte részvét fénye. Elrévedt......egy életekkel ezelőtti emléket látott. A sivatagban, Draugherit balesete által született "jégen" csúszkált épp, amikor belerohant egy türkiz homlokköves kancába, akinek nem ment a korcsolyázás.....Az a kanca is épp ilyen töréssel küzdött az életében....Kitagadták, nem értették....kiközösítették....Ő pedig menekült....Félt mindenkitől, és senkivel sem akart kapcsolatot, hogy ne űzzék tovább......Pedig gyönyörú és csodálatos lény volt.....És kedves, mintha a mennyből hullott volna le akkor az üvegre......Az idős mén szemeiben csillámok ragyogtak, ahogy látta a kancát gondosan a homlokába rázni a sörényét......Látta őt az üvegen lassan csúszkálni tanulni. érezte őt, ahogy átölelte és együtt suhantak a ragyogó anyagon...
Most a homlokkő mélykék volt, mint a legszebb nyári ég, ahogy fürdik a fényben, a kanca egy igazi nemeshölgy, és a mellettük álló két csikó voltak szerelmük legcsodásabb bizonyítékai. Csak ennyit változott a világ.....
- Dolerie, azt hiszem hatalmas lény vagy, akire nagy jövő vár. Tudod, hogy a legjobbak útja mindig a legnehezebb is egyben? A múltad....nem volt könnyű....De erős és bölcs lény lehetett Belőled általa. Megtiszteltetésnek veszem, hogy találkoztunk és köszönöm a szavaidat. Akármiképp is élted meg a változást, ami akár átokként vagy áldásként ért, most egy olyan lény áll előttem, aki különleges és egyedi életet élt és él most is.
Csikóira nézett és megcirógatta a mellette álló Theodore üstökét szárnyával.
- Remélem a csikóim olyanokká válhatnak, mint te...És mindent meg fogok tenni ezért..... |
Nagyot sóhajtott. Michaelangelo-t nehéz volt megnyugtatni. De a ménnek igaza volt...túl korai...akárcsak nála...
-Csikókoromban eleinte unikornis létemre nem mutattam semmiféle varázslényre utalót.-szólalt meg hirtelen.- Egyszerű lóként viselkedtem.
-De egy napon minden egy csapásra változott meg körülöttem. A sörényem színe megváltozott, a szemem olyan színű lett, mint amilyen most is...és akaratomon kívül alakváltóvá váltam.
-Senki sem tudta, hogyan és miért olyan hirtelen történt. Először nem értettem, azt hittem, szörnyeteg lettem...és, mivel akkorra a szüleim már nem éltek, senki sem tudta elmagyarázni nekem, hogy nincs mitől félnem. Néha elég volt egy gondolat, vagy a hangulatom változása, és máris alakot váltottam. Nem tudtam befolyásolni, és elrohantam, ki a világba, mert nem értettem.
-De aztán...találkoztam egy lénnyel. Talán olyan idős lehetett, mint maga a csillagok...ősöreg, bár nem látszott rajta. Ő mondta el nekem, hogy ez nem gonosz dolog, hanem természetes, és megtanított együttélni vele.
-"Mindenki változik" mondogatta. "Hiába befolyásolnak mások, a változást nem gátolhatják meg." Majd egy nap eltűnt az életemből.
-Korán, és nagyon hirtelen jelent meg az erőm, de mára már kordában tudom tartani, és el is fogadtam.
Michaelangelóról a csikókra tévedt a tekintete.
-Az ő esetükben az a kanca változtatta meg őket. De mindenképpen különlegesekké váltak volna. Idő előtt, valóban... de nekem sikerült elfogadnom.
-És nekik még talán könnyebb lesz, hiszen családjuk is segíteni fog nekik.-mosolyodott el. Majd, meglepődve, hogy ilyen sokat beszélt, kis időre hallgatásbe burkolózott, és csak nézte a családot. |
- Szerintem korai volt, és csoda lesz, ha nem elhibázott ez az áldás! Épp ez a koraiság zavar! Az elméjük..........Remélem, hogy nem befolyásolja akármilyen mértékben is negatívan vagy ferdén a fejlődésüket - horkantott.
- Idő előtt ilyen képességet adni baj....De mostmár nem tehetek semmit.... |
-Hogyne lenne furcsa a számukra.-adott igazat a ménnek.
-De annyit még én is látok ezekben a fiatalokban, hogy meg fogják érteni. Látom a szemükben...
-Persze most még nem magyarázhatjátok el nekik. Még sok mindent meg megtanulniuk és megismerniük, hogy igazából felfoghassák a képességük mivoltját. De az idő hamarabb eljön, mint hinnéd.-mondta. |
Döbbenten meredt Dolerie-re.
- Szerinted nem lesz egy kicsit sem furcsa két olyan csikónak, aki még beszélni sem tud, a tény, hogy egy sor alakot láthatnak, akiket a szüleik nem???? Hogy fogom én ezt megmagyarázni??? |
[58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo a szép, széles spirálon lépdelt felfelé, ami a kedvenc éttermébe vezette. Trükkös, érdekes épület volt a nagy fehér alappal és az üveghajóval a tetején! De mindig megérte idelátogatni.
Shassát először Dolerie lepte meg, hisz nem is akarta, hogy bárki vele jöjjön, de azután a többiek komolysága egyenesen megijesztette!
*Aggodalmas arccal jártatta tekintetét Micha, a csikók és Shassa között. Tudta, hogy férje büszke és nemeslelkű, s az lenne az utolsó dolog, hogy szó nélkül elengedi a füle mellett egy társa problémáját. Nem, Michának annál fontosabbak az erisziek, hisz ő maga is az. Lilina ezt teljes mértékben meg is értette. De most, hogy a kicsiket Ezili bűbája sújtotta, nem akart arra gondolni, hogy Micha esetleg Shassával tart, s őket itt hagyja a gyógyítók gondjára bízva. Szüksége volt rá, hogy párja mellette legyen! És a kicsiknek is szükségük volt az édesapjukra. Abban viszont nem akadályozhatja férjét, hogy társait segítse, és főleg Erist, aki a mentora, nevelője, sőt, barátja... Felmerült benne, hogy esetleg mind a négyen Shassával tarthatnának. Talán ő és a csikók is elkísérhetnék Michaelangelót, ha úgy dönt, hogy megy. Lepillantott a kicsikre - talán már elég nagyok, esetleg.... de aztán alig észrevehetően megrázta a fejét. Nem, Liliana és Theodore még kicsik egy ilyen kalandhoz. Miféle édesanya lenne, ha szándékosan veszélye sodorná a gyermekeit?