|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.19. 00:47 - |
 Végre ideértek.Bár az utat kis pihenővel tervezték, így pont jó volt, hogy sötétedésre megérkeztek.
-Ma itt alszunk és holnap kezdhetjük is az edzést!Rám is rám fér!
Azzal lekuporodott kicsit távolabb az óriási tavaktól és medencéktől.
 Argento lefeküdt apja mellé.Nem kellett sokáig várni, hogy elaludjon.Nagyon fáradt volt már....
|
[16-1]
________________________________________________________ |
Megingatta fejét, de aztán elgondolkodón pillantott a víz elemú sárkányra.
"Talán jobb lenne, ha saját bőrén is tanulna....és nekem sem árt a kaland!"
-Szkártó!Altinájjal körülnézünk a vízi labirintusban! Argentot nem merem vinni, nem lehet tudni, milyen hatással van rá a víz!Főleg egy ilyen elvarázsolt helyen!
Altinájra pillantott.
-Na gyere, Nagy fiú!Meglátogatjuk a vizek mélyét!-mondta, majd a vízbe ugrott.
Nem tudta eldönteni mennyire jó ötlet ez saját maga számára, ugyanis már régen úszott, de legalább újra edzésben lesz, mint régen....
Argento irigykedve nézett utánuk, de anyjához rohant és várta, hogy mit fognak most tenni, hogy ketten maradtak.... |
*Időközben befejezte az ivást és úgy helyezkedett Maszat mellett, hogy ne zavarja párját komoly beszédében és majd a feladatok közben sem. Persze azért szeretett volna a lehető legközelebb lenni családjához.*
*Altináj váltott egy huncut pillantást Argentoval és Maszathoz sietett.*
- Igen? - *kérdezte érdeklődve.* - Most mit fogunk csinálni? - *kérdezősködött tovább, miközben meg nem állt volna, egyre csak fel-alá szaladgált, ugrált, bohóckodott! Szemlátomást cseppet sem fért a bőrébe!* |
Maszat hátrafordult.
-Gyertek ide, légyszíves!-mondta a kicsiknek.
-Nem szeretnék bajt!Figyeljetek oda légyszíves!Nagy erő, nagy felelősség!És ahogy láttam Altinájnak bőven van! |
- Igen - *válaszolta, de nem sokkal késöbb motozkálást hallott a fiatalok felől és csakhamar Argento és Altináj energiától kicsattanva kezdték a szaladgálást és rosszalkodást.*
- Vagyis már nem - *pontosított előző válaszán.* |
-A kicsik még alszanak?-kérdezte, de nem fordult el a víz felől. |
*Mosolyogva bólintott csendesen. Nem akarta zavarni párját, így elmerengve nézte a víztükrön játszadozó fények kavalkádját.* |
Meglepetten nyitotta ki szemeit és fordult hátra.
-Jó reggelt!-köszöntötte párját.
-Csak ... felkeltem!-rántotta meg vállát, majd visszafordult a víz felé. |
*A halk, újra meg újra felhangzó suttogás végül elűzte álmait és Szkártó kelletlenül ugyan, de kinyitotta szemeit. Önkéntelenül is elsőként a két fiatalra esett pillantása, majd egyből párja alvóhelyére, amit azonban üresen talált! mielőtt azonban az ijedség hatalmába keríthette volna, felfedezte Maszatot a víz partján, s ezzel egyidőben a suttogás kitisztult.
Szkártó zavartan fordította el tekintetét párjáról, mire csend telepedett rá. Elpirult. Ha valakinek a gondolatait, akkor párjáét nem akarja kicsalogatni magának. Nem volna tisztességes.
Saját gondolataiba mélyedve meredt maga elé, míg arra a döntésre nem jutott, hogy többet fog kettesben maradni Maszattal, elvégre már Argento és Altináj nem kicsik. Biztosan ugyan nem tudta, de ha elméje alvás közben is párjára hangolódtak, biztosan lehet valami, amit meg kell beszélniük...
A csendes reggelt egy tettetett ébredéssel megzavarta, hogy ezzel figyelmeztesse párját, felébredt. Szárnyait kinyújtóztatta és nagyot ásított.*
- Jó reggelt! - *köszönt fél-hangosan.* - Hát te már ilyen korán fenn vagy? Nem tudtál aludni? - *érdeklődött kedvesen, miközben feltápászkodott és megrázta magát. miközben a választ várta, közelebb lépkedett a vízhez és belekóstolt.* |
Reggel korán kelt.A család többi tagja még aludt.Senkit nem akart felébreszteni, hisz kell a pihenés erre a napra.
Közelebb lépett a vízhez, majd behunyta szemeit, s mélyen magába szállt..... |
*Megpróbálta túltenni magát aggódásán és lehunyta szemeit.
Jó időbe tellett még, mire sikerült elaludnia.* |
-Bízz bennem!Semmi gond nem lesz!Csak vigyázok már a gyerekeimre?!-nyitotta ki ő is szemeit, kis felháborodással hangjában.
-De, ha most nem alszunk, a holnapból nem lesz semmi!-mondta fáradtan, majd lehajtotta fejét. |
*Igaz, úgy érezte, egy örökkévalósággal egyenlő lesz az este és már sosem fog felkelni a nap, amikor szemhéllyai végül elnehezedtek és álomba merült.*
*Szkártó kinyitotta szemeit. A sötétben sem esett nehezére párja arcát nézni.*
- Aggódom. - *suttogta egészen halkan, de két pillanat sem tellett bele, és megbánta, amit mondott.*
- Csak óvatosan majd. - *tette végül hozzá.* |
-Félek, Altináj nem bírja tűrtőztetni tovább magát!Ha erejét nem tudja megfelelően használni, véget vethet nem csak saját, de mások életének is!
-Úgy érzem elkezdhetjük tanítgatni!S a gyakorlás rám is rám fér!-magyarázta, majd ő is lehunyta szemeit. |
*Altináj Argento mellé sietett és összegömbölyödve feküdt le, fejét testvére hátára helyezve.
Még jó ideig nem aludt el, egyre csak a vizet nézte. Egyszerűen vonzotta! Legszívesebben beleszaladt volna, de nem szeretett volna több rossz fát tenni a tűzre a mai nap után, így inkább beérte csak a látvánnyal.*
*Szkártó kinyújtóztatta szárnyait, mielőtt leheveredett volna a partra.
Egy ideig még figyelmesen kémlelte a horizontot, mintha várna valamire, valakire.*
- Mik a terveid holnapra? - *kérdezte egész halkan Maszattól.
Végül fejét leeresztette egyik félig kinyújtott szárnyára és lehunyta szemeit, miközben a választ várta.* |
Végre ideértek.Bár az utat kis pihenővel tervezték, így pont jó volt, hogy sötétedésre megérkeztek.
-Ma itt alszunk és holnap kezdhetjük is az edzést!Rám is rám fér!
Azzal lekuporodott kicsit távolabb az óriási tavaktól és medencéktől.
Argento lefeküdt apja mellé.Nem kellett sokáig várni, hogy elaludjon.Nagyon fáradt volt már.... |
[16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
