|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.25. 12:56 - |
 Mire ideért nyugodt volt.Kicsit forcsálta a zavart vizet.Nem találta túl bíztatónak.Arra gondolt ,hogy legább ő utána jött volna de körülnézett és senkit sem látott.Nyugodtan a vízhez lépett ivott pár kortyott.Felkapta a fejet és fülelt. |
[18-1]
----------------------------------------------------------------------------------- |
 Canasy szétnézett. Mindenhol köd volt, a zavart vizű tóban sötét csomók úszkáltak. Szétnézett. Eantu. Hol lehet Eantu?! Folyton erre jár... EANTU!!! Aj, ez nem igaz... pont mint Renpect, a fia, ejh, legalább azt a fiút megtalálná...! Inkább elindult, mert érezte, hogy könnyed patái lassan süllyednek az iszapos talajba... Lenézett a fekete vízre, és próbált valami értelmes jóslatfélét kicsikarni a misztikus vízből. Tudta, hogy varázsa van a zavart víznek... de miket...? HOL LEHET EANTU?!
|
 Sar követte a mént, igazodva annak tempójához.
|
 Rezory csak morgolódott az orra alatt valamit, majd vágtába ugrott, hogy gyorsabban oda érjenek.
|
Egy pillanatra szégyenkezés pírja futott át az arcán. Aztán kitérően felelt, fehér rész nélküli szemeit a távoli éjbe fúrva:
- Csak egy küldetést teljesítek.....Reményeim szerint majd sikerrel. Úgy alakult, hogy én jöttem - próbálta játszani a könnyed kancát. |
-Ma jöttem vissza...fogalmam sincs......a sötétség a számotokra mindig is ilyen volt....különben meg mit keres itt egy ilyen csillaglény, mint Te?Hmm? |
Vetett még egy utolsó, bizonytalan pillantást a tóra, majd a mén nyomába eredt.
- Történt valami a Sötétséggel? Minden olyan fojtott és nyomasztó - mondta halkan, idegesen tekintve ide-oda. |
-Gyere utánam!-mondta ijesztő komorsággal, majd ügetésben elindult egy bizalmatlan sötétség felé. |
Meglepődött, hogy épp itt és így akad segítségre.
- Köszönöm - hajtott fejet, és összehajtogatta eddig kibontott szárnyait.
Habár volt benne némi aggodalom, hogy egy sötét lényre bízza a sorsát, annyi fénye még maradt, hogy bármilyen bajból kivághassa magát. Ha kell. Ha muszáj. |
-Akkor megtaláltál!Épp arra tartok!kivételesen velem jöhetsz!-mondta unottan, bár semmi kedve nem volt mégegy kancához. |
Kissé riadtan lépett el a nagy unikornis útjából, de aztán összeszedte magát, és hangja már nem remegett, mikor válaszolt:
- Egy lényt vagy utat a nagy várkastélyhoz. |
Még mindig a parton lépdelt, mikor a part másik oldaláról patadobbanás hallott.Csak ekkor emelte el tekintetét a tóról.
Vicsorgós mosolyra húzta száját.
-Mit keres egy ilyen lény a sötétségben?-kérdezte kissé gúnyosan, mikor közelebb ért. |
Óvatosan dobbant le a víz mellé. Iszonyúan fáradt volt!
Amióta csak berepült a Sötétségbe, fojtogatóan telepedett rá a magány érzése. És mikor eltévedt, hitte, hogy itt a vég. És vagy megőrül, vagy elpusztult a sötét semmiben.
A víz látványa olyan volt a magasban, mint reménysugár az alagút végéről. De a vizet nézve hamar kiábrándult. Ebből nem ihat. És sehol sem látott utat, ami valami csomóponthoz vezette volna.
'Ostoba voltam' gondolta elszomordva. Kitárta hullú tollú szárnyait és a fakó feketeséget nézte. Régen, amíg nem lett beteg, csillagok ezreit és tízezreit figyelhette rajtuk. És bárkit meg tudott találni!
Fölösleges, bolond elbizakodottság volt azt gondolnia, hogy most is menni fog ugyanez....... |
Rezory dinamikus, gyors, megállíthatatlan vágtában haladt egészen a tó partjáig.Ott aztán egyik pillanatról a másikig ügetni kezdett, majd lépni.
Nem állt meg egy szempillantásra sem.A tó partján lépdelt körbe.Folyamatosan a tavat nézte.
Végre érezhette, hogy otthon van.Soha többet nem akarta elhagyni ezt a számára csodálatos helyet... |
 - Mert nem véletlen zavaros...A legtöbb víz, amit annak idején a háborúban felhasználtunk, végül ide gyűlt össze.....Ha csak fizikai okokból vársz választ, meglehtősen hosszú időre beteg lehetsz tőle. Ha az is érdekel, hogy sok-sok egymással elkeveredett varázslat van beleivódva, és hosszú idő óta kavarognak itt együtt, akkor még hozzáveheted az esetleges következményekhez a lelked elveszítését, vagy a varázserőd használhatatlanná vagy veszélyessé átalakulását, esetleg a halált is - válaszolta szinte unottan tárgyilagosan. |
| -Miért?-kérdezte miközben figyelte az idegent. |
Maud volt az egyetlen, aki ittmaradt....Megszokott itt, megszerette az eleméből táplálkozó tájat, és most nehezen hagyta el. Olyan szép fekete lett a hatalmas Sötétségnek hála! Olyan erős lett! Olyan szabad volt itt! De azt is tudta, hogy mindenki elment, és talán így már nem is volt olyan jó ittmaradni.....
Bosszantotta ez a révedező hangulat!
Megrázta a sörényét.
Aztán hirtelen megtorpant. Előtte, a zavaros víz partján, egy idegen állt.
Oldalra biccentett fejjel nézte.
- Nem kéne innod belőle! - nyerítette oda végül az idegen egyszarvúnak. |
| Mire ideért nyugodt volt.Kicsit forcsálta a zavart vizet.Nem találta túl bíztatónak.Arra gondolt ,hogy legább ő utána jött volna de körülnézett és senkit sem látott.Nyugodtan a vízhez lépett ivott pár kortyott.Felkapta a fejet és fülelt. |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mire ideért nyugodt volt.Kicsit forcsálta a zavart vizet.Nem találta túl bíztatónak.Arra gondolt ,hogy legább ő utána jött volna de körülnézett és senkit sem látott.Nyugodtan a vízhez lépett ivott pár kortyott.Felkapta a fejet és fülelt.
Sar követte a mént, igazodva annak tempójához.
- Mert nem véletlen zavaros...A legtöbb víz, amit annak idején a háborúban felhasználtunk, végül ide gyűlt össze.....Ha csak fizikai okokból vársz választ, meglehtősen hosszú időre beteg lehetsz tőle. Ha az is érdekel, hogy sok-sok egymással elkeveredett varázslat van beleivódva, és hosszú idő óta kavarognak itt együtt, akkor még hozzáveheted az esetleges következményekhez a lelked elveszítését, vagy a varázserőd használhatatlanná vagy veszélyessé átalakulását, esetleg a halált is - válaszolta szinte unottan tárgyilagosan.