|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.09. 19:57 - |
 Az egyszarvú valahogyan a heves vágtában idekerült.Megtorpant.Nemtudta,hol jár,és még semmit sem ismer.Már régóta itt él,de még csak most jutott ideje felderítő utat tenni errefelé.Kíváncsian várta,hogy történik-e valami.Akkora csend volt,hogy még a fák susogását is hallani lehetett.Rémisztő volt.Entaréan kissé elbizonytalanodott,de összeszedte bátorságát és várt.Testvérét várta,aki azt mondta neki,hogy majd itt találkoznak.Még nem jött.A heves várakozásban beleharapott egy fűcsomóba...
|
[36-17] [16-1]
__________________________________________________________ |
 Követték.
|
 Biccentett a nagyobb farkasnak, pedig nem nagyon akarta, hogy kísérgessék.
Yashára pillantott, majd elindult abba az irányba, ahonnan a szél a vonítást hozta... |
 Yasha aggódva nézett rá.
Ha lett volna szemöldöke, felvonta volna. Gyanúsan nézett a farkaskölyökre.
- Veled megyünk - jelentette ki. - Lehet, hogy nem a falkád hív, csak egy tévesztő varázslat. |
Megtorpant, ahogy Yasha utánakiáltott és Azúr megállította.
-Ti nem hallottátok?
Rufus hívogató vonyítást hallott a fülében még mindig, de nem tudta elképzelni hova hívhatja őt.
-Mennem kell!Hív valaki!-mondta majd továbbindult. |
- Rufus! - kiáltotta kétségbeesetten. - Hova mész?
Szikra elérakta az egyik lábát, hogy a farkaskölyök pont beleütközzön.
- Hová - háva, fiatalember? - kérdezte szigorúan és köve fényleni kezdett. Úgy tűnt, Rufus nincs magánál. |
Közelebb lépett a lyukhoz.
-Azta mindenit!Még sosem láttam Ametisztet!Ezeknek a köveknek nagyon nagy erejük van, nem?
Belépett a nyíláson, ráharapott egy ilyen csodálatos kristályra, majd megpróbálta kiszedni, de sehogysem ment.kihátrált.
-Lehetetlenség kiszedni.
Hirtelen megtorpant, megcsapta a szél, fülét, orrát a magasba emelve elindult lassan kifelé az erdőből.Mintha elvarázsolták volna.Céltudatosan nekiindult a nagyvilágnak, egészen pontosan egy nagy pusztának. |
Követte Rufust, s megálltak az odú előtt. Még mindig csillogott a dolog, ahogy rávetült a nap fénye. Odalopakodott, de nem ment sokáig: a lyuk szájánál közvetlen egy nyúl ugrott ki az odúból - mit keres egy nyúl egy faodvában?! -, s Yasha fején landolt! A kis fehér farkas megleptésében hátrabocsukázott, a nyúl pedig legurult a az orráról, majd elszaladt.
Pár másodperc után Yasha még mindig levegő után kapkodott, de végre megfelelő szögből látott be a lyukba.
- Odanézz! - kiáltott - Ametisztek! Mindenütt! |
Megtorpant, amikor meglátta azt a felcsillanó valamit az odúban.
-Gyere!Nézzük meg mi az!De gondolom nem csak én vagyok kíváncsi arra a valamire!-mosolygott Yashára, majd gyorsabb léptekben elindult a sötét odú felé. |
- Rendben! - mosolyodott el, és máris az egyik fa tövében lévő odúra szegeződött a tekintete. Ez úgy tűnt, mesterségesen van kiszélesítve.
- Nézz oda! - valami megcsillant az odúban. |
-Nekem sincs most ötletem.......akkor csak nézzünk körül!-mosolyodott el, majd felállt és elindult az erdő belseje felé. |
A sok ellen véleményre kicsit esetlen lett, s ártatlanul ellépett a csigától, aki folytatta tovább útját a nagy világba.
- Nekem nincs ötletem, mit játszhatnánk! - vonta meg vállát szomorúan. |
-Azt hiszem akkor inkább hagynunk kéne!-nézett Yashára.
-Hagy menjen amerre akar!
-Inkább játszunk valamit!Unatkozom! |
- Nem tudom -s körülnézett. - Végülis nem olyan nagy a forgalom erre, pár nap alatt zavartalanul eljuthatott idáig. Nem el egy fa tövébe? Itt veszélyes neki...
Már gyengéden haparta vlna meg a csiga házát, hogy így vigye arrébb, amikor Azúr megszólalt.
- Ne érj hozzá! - mondta határozottan és óvón. - Az a csiga veszélyes! Elég csak egy kis csepp ragacs a hastalpáról, s íúgy kamrja a bőröd, hogy soha nem fog normálisan meggyógyulni. A nyál, amin csúszik, különösen erős, savas anyag. Nézz csak arra, amerre jött! Látod azt a feltűnő, arancsíkot a fűben. Ami a nyál útjába állt, mind feloldódott. |
Elmosolyodott.
-Ritkán látni!Vajon hogyan került ide? |
Követte Rufus pillantását, majd maga elé nézett. Hirtelen felkiáltott.
-Rufus, nézd!Egy aranycsiga! - Yasha előtt ott vonult egy aranyszín csiga a világ legnyugodtabb lassúságával... Nem is izgatta, hogy épp egy farkas kölyök lábai előtt csúszik arrébb. A kis farkas viszont nem tudott vele játszani, hiszen annyira szépnek találta. Nagy bátorság volt a Mágiától, hogy ide, a bronz színű világba egy arany allátot csepentett. |
-Igen....az volt...-válaszolta, miközben a bronz színű fák aljnövényzetét fürkészte. |
Yasha hiányolni kezdte Rufust. Felállt, mellé vánszorgott, s leült.
- Hosszú út volt! - kezdte valamivel megtörni a csendet. |
Rufus nagyot sóhajtott mikor körülnézett.Meg is állt egy pillanatra, aztán kicsit távolabb az angelidektől lefeküdt s lábára hajtotta fejét. |
-Végre megérkeztünk!-shajtott, s rögtön letelepdett egy fa tövébe.Yasha mellé....fáradtak voltak. |
[36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az egyszarvú valahogyan a heves vágtában idekerült.Megtorpant.Nemtudta,hol jár,és még semmit sem ismer.Már régóta itt él,de még csak most jutott ideje felderítő utat tenni errefelé.Kíváncsian várta,hogy történik-e valami.Akkora csend volt,hogy még a fák susogását is hallani lehetett.Rémisztő volt.Entaréan kissé elbizonytalanodott,de összeszedte bátorságát és várt.Testvérét várta,aki azt mondta neki,hogy majd itt találkoznak.Még nem jött.A heves várakozásban beleharapott egy fűcsomóba...
Követték.
Yasha aggódva nézett rá.