|
Témaindító hozzászólás
|
2007.10.19. 19:32 - |
 Pysra magányosan ügetett a Romvidéken.Nem tudta, hogy Ő az első aki itt jár.
Látszott, hogy a vidék miről lett elnevezve!Romos, sziklás, lábtörős terület volt, és sehol egy fa...
|
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Ameno leplezetlenül vigyorgott. Ugyan nem volt szokása az érzelmeit leplezetlenül kimutatni, csak a közeli barátai és a családja körében, de Draugheritet közelinek érezte magához. Nem tudta ugyan megfogalmazni, miért, de így érezte.
- Hát akkor húzzunk bele! Lássuk azokat az arcokat! - rikkantotta és gyors vágtába kezdett.
Pallas csak szomorkásan elmosolyodott. Ha Tündeszellő tudná, az utóbbi években milyen tökéletesre fejlesztette a színlelést! Az élete sokkal inkább hasonlított már egy színjátékra, mint a valóságra...
- Vigyázni fogok! - biztosította az eltűnőben lévő alakot és visszaindult a táborba. |
Draugherit már szólásra nyitotta a száját, hogy semmiféle különleges nem vár rájuk....de..aztán valahogy Ameno arcát nézve átfutott rajta a korai birodalmi idők szépségének emléke és inkább lenyelte a hervasztó igazságot.
Az arcán átosont régi, vagány vigyorainak árnyéka.
- Én a többiek arcát várom, amikor meglátják, hogy én kísérlek! Egy félsárkány egy óriásszárnyú mellé!
Nagyot horkantott.
- Észre ne vegye a fejvadász rajtad, hogy tudod kicsoda! - susogta az alaktalanná oszló fuvallat. |
Ameno meg volt elégedve a válasszal, amit kapott. Teljesen tiszta és részletes volt.
- Rendben.
Aztán minden előzmény nélkül elvigyorodott.
- Alig várom, hogy lássak egy eriszi helyőrséget!
Pallas ez a mondat mosolyra késztette és jó érzéssel töltötte el.
- Köszönöm. - fordult a test nélküli lény felé. - Ideje visszamennem... és nekilátnom a feladataimnak. |
Draugherit szomorkásan nézett egy darabig a fiatalra.
- Alapvetően nagyon igazad van. Vagy lehetne. Csak már így is késő. Jópárat elkaptak már közületek. A maradékot mentjük. Néhány társad...már biztos helyen van....Néhányat...más erisziek visznek ezekben a percekben más helyekre elrejtőzni. Te a véletlennek hála utazol most velem, és mert tudom, hogy vagyok olyan erős máguslény, hogy ha rajtunk ütnek, időt nyerhessek neked. Épp azért hoztalak el az anyád mellől, hogy ne légy olyan könnyű célpont Tinwéékkel egy helyhez kötve. Az erdőbe pedig azért megyünk, mert a háló megsemmisült és fogalmam sincs, hogy az ottani helyőrség fiataljai tudják-e mi a helyzet. Ha nem.....akkor két rossz közül az a kisebbik rosz, ha most odamegyünk, és őket is magammal viszem. Ha már figyelmeztették őket, akkor minden rendben, és két percet sem founk ott tölteni.
Ameno háta felé intett.
- Neked a szárnyaidban van az erőd, egyelőre legalábbis, a mi szempontunkból. Magasabbra juthatsz fel, és gyorsabban, mint bárki más. Ha valami baj történik, az a menekülőutad. Rendben?
Tündeszellő kis főhajtás után felelt:
- Én mindig veled vagyok. |
Elgondolkodva hallgatta a félsárkányt.
- Az jutott most eszembe... hogy nem feltétlenül jó ötlet szerintem összegyűjteni minket... ha egyszer azt mondod, vadásznak ránk.
Eddig maga elé nézett, de most Draugherit felé fordult.
- Ha mi gyűjtjük össze, magunk, a veszélyben lévő fiatalokat... és ne adj isten megtámadnak minket... és sikerrel járnak... akkor gyakorlatilag feltálaltuk magunkat.
Várta, hogy a mén ránézzen.
- Érted, mire gondolok?
Pallas biccentett.
- Én Pallas vagyok.
A tábor felé fordult, indulni készült.
- Itt maradsz a közelben? Fogunk még beszélni? |
Apróbb biccentésekkel nyugtázta Ameno válaszait.
Kifejezetten megkönnyebbült, hogy Ameno alapvetően egy semmilyen szinten nem elveszett fiatal.
- Az utazásunk....nem lesz veszélytelen - kezdte lassan, szoborszerűen komor arccal előre nézve - Az én dolgom, hogy megvédjelek, és lehetőleg az általam megtudott dolgot.....valami kevésbé intrikával terhelt, de fontos vostandi csapatnak átadjam.....Ha történik velem valami, mielőtt biztonságba tudnálak juttatni, magadnak kell boldogulnod....Ez akkor is fennállhat, ha eljutunk az erdőbe. Ott élnek még hozzád hasonló, a veszély árnyékától érintett fiatalok. Őértük megyünk oda. De ha utána ér minket támadás, ugyanúgy elképzelhető lesz, hogy társak nélkül kell majd menekülj....És nem engedheted, hogy elkapjanak! Téged a Zeironhoz fűző kapcsolatod miatt is fontosnak tarthatnak....
- A nevem Tündeszellő - susogta halkan a szellemalak. |
Amenonak millió kérdése lett volna Draugherithez, de valahogy nem akaródzott megszólalnia. Szomorú is volt, meg nem is. Izgatott is, meg nem is. Maga sem értette teljesen ezt az egészet. Arról pedig fogalma sem volt, mire számítson, illetve mire készüljön.
A kérdéseket hallva Draugherit felé fordult és pillantása elidőzött a félsárkány arcán.
'Vajon tényleg nem tud rólam semmit?' mélázott magában, mielőtt elkezdett volna válaszolni.
- Igen, próbáltak már más szárnyas lények levadászni. Kisebbek is, nagyobbak is. De idővel mind megunja, hogy a vacsorájává akarjon tenni. A szárnyaim erősek, de nem túl mozgékonyak, éppen ezért nyílt terepeken szoktam repülni. Az erdőben mondjuk biztosan nem próbálkoznék.
A következő kérdésen látszólag elgondolkodott.
- Bejártam a Birodalom nagy részét. Talán egyszerűbb, ha azt mondom, hol nem jártam. Nem volt lehetőségem eljutni a négy nagy elem és az Álmok Birodalmába. A Vadvidék felett csak átrepültem, a varázsát megtapasztaltam így is és fel is ismerném, ha újra találkoznék vele. A Rémségek Szigetét is megpróbáltam egyszer átrepülni... nos, fogalmazzunk úgy, hogy nem jártam sikerrel. A többi tájat ismerem.
Próbálta nem mutatni, de elszomorodott az apja említésén.
- Igen, megtanított. De mióta... - egyszerűen nem bírta kimondani, hogy 'nincs', vagy 'eltűnt' - ...azóta az a hely is teljesen más.
Igyekezett elterelni a gondolatait:
- Miért megyünk az erdőbe?
Pallas bólintott és összeszedte magát. Talpra állt, megrázta magát és nagyot szusszantott.
- Rendben, értelek. - biztosította az idegent és csak most eszmélt, hogy még a nevét se tudja.
- Mi a neved? - kérdezte kíváncsian. |
Draugherit sokáig nem szólt fiatalabb útitársához, csak monoton gyűrték maguk alá a kilométereket.
A délután utolsó fényeinél azután csak kérdezni kezdett:
- Tudom, hogy nagyon gyors vagy. Kellett már a levegőben menekülj más lények elől? A Birodalom mely vidékeit ismered? Zeiron megtanított téged belépni a Nyugodt Síkokra?
A szellemlény alig-arcán megütközött kifejezés suhant át.
- Szedd össze a társaid közül a sötét lényeket! Csak ők bírhatnak el azzal a szörnyeteggel ideig-óráig, ha a vorstandiak bajba kerülnek.....Készíts fel mindenkit, aki kedves neked, hogy a veszély jelenléte eltalálhat ide is....Hogy a táborban talán megéri fél szemmel mindig maguk mögé lesni, persze észrevétlen módon...És meg kell oldanod, hogy ha Hannonnal nyílt összetűzésbe keveredsz, ne maradj magadra....Egy ilyen összetűzést pillanatok alatt le kell rendezni, mert két vorstandi egymásnak feszülése pontosan akkora káosszal járna, mint amire ennek a fejvadásznak szüksége van, hogy teljesítse a célját....
A jelenés közelebb suhant Pallashoz.
- Mielőtt távozott, Shassa kiderítette, hogy a rém már jó ideje közöttetek jár. Nem jószántából teszi. Ahogy mi látjuk, két oka van a maradásra: a célpontjához eddig nem tudott közelférkőzni....vagy a célpont még nem jelent meg a táborban, de a vadász biztos benne, hogy előbb-utóbb itt lesz. Pallas...ha leleplezed...ha most megpróbáljátok erővel legyűrni....sokan meg fognak halni emiatt... |
Ameno kifújta a szemébe lógó sörényszálakat és alig láthatóan ugyan, de a szemeit forgatta.
- Rendben - válaszolta végül röviden és amennyire a körülmények engedték, magára lapította vitorlázó szárnyait.
Pallast kirázta a hideg a hallottakra.
- És én... mit tehetnék? |
Kissé szomorúan nézte végig Nox távozását.
Valahogy a fekete pegazus társaságában könnyebbnek tűnt elviselni a tudása jelentette terhet....
Közönyösen fordultak a lángszínű szemek Amenóra.
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy elítéld őt - felelte röviden. Abban meg biztos volt, hogy nem az ő szerepköre Amenót eligazítani a világ és az arulás jelentőségének megértésében.
- Alkonyatig gyalogolunk, utána repülünk - mormolta.
Az unikornis egy darabig hallgatott.
- Nem a te ellenséged, hanem a Birodalomé - mondta végül, nagyon halkan - És nagyon veszélyes.
Szél kavarodott Pallas sörényébe, és mire elült, az unikornis hangja Pallas mellől szólt.
- Én azért vagyok itt, hogy neked segítsek. Shassa tartott a pegazustól....hát idekéretett engem. A káoszteremtés arra jó, hogy cselekedhess, anélkül, hogy tudna róla....A humanoid lény, a törött csőrforma szájjal, aki a kórház környékén él, köpenybe burkolózva, egy nagyon öreg lény...Különleges mágiát kell fogyasszon, hogy halhatatlan lehessen. Akárki is küldte ide, szörnyű árat fizet neki készségesen a szolgálataiért. Az a lény egy fejvadász. Sosem vall kudarcot..Akárkire vadászik, a táborban él.....
Újabb szél kavarodott.
- Az erisziek, akik jönnek a fejvadászért, bármire képesek lesznek, hogy elfogják.... |
- Természetesen. - válaszolta szinte azonnal és ismét felszálláshoz készülődött.
Mielőtt elrugaszkodott volna, még egyszer visszanézett, furcsa arckifejezéssel.
- Köszönöm... - azzal eltűnt a messzeségben.
Ameno nagyot fújtatott.
- Na ez azért nagyon durva volt! - jegyezte meg rosszallóan. - Most komolyan kiszállt? Vagy csak én értettem valamit nagyon rosszul? Ez Nox szerint megoldás? - értetlenkedett, Draugheritre nézve.
Pallas maga is csodálkozott, hogy nem esett azonnal pánikba, amikor az idegen megszólalt, közvetlenül fölüle... Csak nyugodtan szipogott és sírdogált tovább, de azért próbálta összeszedni magát.
Mire a jövevény befejezte mondandóját, el is apadtak a könnyei, de azért még csillogó szemekkel pillantott fel.
- Attól tartok, nem értelek... - vallotta be, szomorkásan.
- Azt próbálod a tudomásomra hozni, hogy van más "ellenségem" is a táboron belül, Hannonon kívül?
Röviden hallgatott, mielőtt folytatta volna.
- Miért nem mondod el, miért vagy itt? Segíthetek és akkor erre az egész káoszteremtésre nem lenne szükség... Olyanok szenvedik meg ezt az egészet, akiknek nem kellene... Miért jó ez?
Fáradtan pillantott fel a lényre.
- Kire vadásztok? Le tudod írni? |
Draugherit hosszan hallgatott, miután Nox befejezte. Aztán egyszercsak bólintott. Egyetlen egyszer.
- Megértelek. Nem tudok neked mit mondani, hogy megváltoztasd ezt a döntést.....mert azt hiszem minden, amit mondhatnék, valahol álságos lenne....Légy óvatos! A világ még a visszakapott mágiáddal is....zűrzavaros és veszedelmes, renegát vorstandiként....
Megrázta a nyakát és nagyot fújt.
- A legjobbakat kívánom neked, Nox! És azért arra kérnélek, hogy ha erisziekkel találkoznál az utazásaid során, mondd el nekik, amit megtudtál....A háló nélkül....ez nekünk hatalmas segítség volna....
Az unikornis teljesen láthatatlan szellemalak volt csupán az alkonyatban. A fény nem volt elegendő, hogy megmutassa homályos kontúrjait.
De ezúttal valós alakjában állt Pallas előtt, alig pár lépésnyire, lenézve a másik lényre.
Amennyire ez egy átlátszó, színtelen szellemről elmondható...
- Nem az volt a célom, hogy bántsanak.... - susogta alig hallhatóan - De amíg Hannon a tábora káosza miatt dühöng, minden más rejtve marad a szeme elől. Most, ebben a pillanatban, ahogy előtted állok, még mindig a délutáni eseményeken rágódik....
Elnézett a védőpajzs határai felé.
- Mások is jönnek, Pallas. Rosszabbak, mint én. Ha nem állsz készen, sokaknak baja eshet....Ha felkészülsz, Hannon nem lesz többé vezető, és te biztonságban tudhatod a tieid.
Kicsit közelebb óvakodott.
- Van egy lény.....itt a táborban. Draugherit és Shassa véletlen fedezték fel. Mindenképpen vigyázz vele....Nem a barátod. És az erisziek, akik jönnek, őrá vadásznak...Mindenáron meg akarják majd szerezni...Addigra a táborban rendnek kell lenni. |
Már épp bontogatta volna ki szárnyait, amikor meghallotta az eriszi szavait. Szomorkásan elmosolyodott.
- Nem kívánom folytatni a küldetést, Draugherit. - kezdte csendesen és az égre emelte tekintetét. Nagy sóhajtást követően így folytatta:
- Szabadságra vágyom! Saját döntésekre, saját prioritások alapján... magammal a középpontban, nem pedig folyamatosan alávetve valaminek! Rab vagyok itt... szolga, akit csak használnak, amíg lehet, utána pedig eldobnak! Elég volt!
Futó pillantást vetett Amenora, majd figyelme a félsárkányon állapodott meg.
- Elég volt...
Pallas a sokadig furcsaság után kezdett máshogy nézni a hirtelen fuvallatokra, növényzörrenésekre, árnyékokra. Lassan kezdte összetenni a képet, hogy Draugherit mire is gondolhatott. Csak azt nem értette, hova vezet ez az egész? Mire jó ez?
Soraja volt a szerencsétlen, aki megnyerte magának kíséretként a már csontváz holtakat. Eszeveszett vágtában közeledett a tábor felé és úgy tűnt, meg se fog állni, hanem keresztülvág rajta és menekül tovább, ám Pallasnak sikerült elcsípnie és kifaggatnia.
- Nyugodj meg, Soraja, nincsen semmi baj! - kezdte nyugtatni az unikornist.
- MÁR HOGY NYUGODHATNÉK MEG?!?!?!?! - üvöltötte a peguni arcába.
- Beszélj, mi történt?
- HOGYHOGY MI?!?!?! Ellenség a védőpajzson belül!!! - folytatta ugyanolyan emelt hangon, amire már a közelben lévő lények is felfigyeltek. Néhányan azonnal futásnak eredtek (az ellenkező irányba), míg a többiek gyorsan csoportokba rendeződve abba az irányba indultak, ahonnan a kanca érkezett.
A mini hadsereget persze az utánpótlás érkezésére már Iron Nerve régen szétverte... mindenfelé csontok és páncélok hevertek, elég nagy sugárban szerteszórva.
Később Hannon mindenkit behivatott, hallani akarta mindenkitől egyesével, mi történt. Pallas is a lények között volt, ám fogalma sem volt, mit meséltek a többiek, mert Hannon mindenkivel egyesével akart beszélve.
A peguni türelmesen álldogált a sátor előtt. Felvont szemöldökkel konstatálta, ahogy Soraja könnyes szemekkel kirobog a sátor bejáratán. Az unikornis után fordult, hogy feltartsa, ám bentről Hannon hangját hallotta:
- Pallas, gyere be!
Hát bement. Hannon a sátor közepén állt és várta. Pallas odasétált közvetlenül elé. A pegazuson szemmel látható volt a feldúltság, így Pallas nem sok jóra számított.
- Pallas... Pallas... - kezdett Hannon hátborzongató hangsúllyal beszélni.
- Te komolyan azt hiszed, hogy nem látom, mit csinálsz?!?! - a mondat végére érve már szinte csak sziszegett és olyan gyorsasággal ragadta meg jobb szárnyával Pallas torkát, hogy a peguninak pislogni sem maradt ideje.
- Nem tu... - próbálta kipréselni a hangokat magából Pallas, de erre Hannon csak jobban szorította.
- Most én beszélek!!
Pallas nem mozdult, remélte, hogy a másik kanca hamar észhez tér és elengedi végre. Tévedett... Hannon egészen közel hajolt az arcához, úgy folytatta:
- Mióta Nox itt járt azzal az eriszivel és te kicsempészted innen Amenot, minden a feje tetejére állt! Elárultál minket a tetteiddel, Pallas...
- Én nem...
Hannon mostmár annyira erősen szorította Pallas torkát, hogy a peguni nem kapott levegőt... Szárnyaival ráfogott a pegazus fogvatartó szárnyára és tollanként megpróbálta lefeszegetni magáról, természetesen nulla sikerrel... Hannon könyörtelen arccal meredt a vergődő Pallas arcába.
- Elárultad a vorstandiakat és ezért bűnhődni fogsz...
Pallas szeretett volna válaszolni, de esélye sem volt.
'Igen, árulást követtem el, de csak ellened, Hannon...' gondolta magában, egyre tompuló elmével.
Hekabé lépett be a sátorba, minden előzmény nélkül.
- Mi a fene folyik itt??? - szakadt ki belőle döbbenetében.
- Mégis mi a jóeget csinálsz, Hannon?! - rivallt rá a pegazusra. - Azonnal ereszd el!!!
Pallas magában fellélegzett és ezzel együtt el is ájult...
...........
A saját betegei között tért magához... Sokan álltak, vagy feküdtek éppen a közelében, mindenki aggodalmas pillantásokat vetett felé.
- Jól vagy?
- Maradj nyugton!
- Hogy érzed magad?
- Csak óvatosan!
- Adjatok helyet! Eresszetek oda! Oda kell mennem! - fontoskodott egy hang, akit Pallas még csak nem is látott... Aztán pár pillanat múlva a kistermetű Revers már mellette is termett és egy ügyes mozdulattal lecserélte a torkán a kötést.
- Hát drágám, téged aztán jól elintéztek... megint egy láthatatlan betolakodó volt? Mint akik az elmúlt napokban a nyugalmunkat háborgatják?
Pallas kábán nézett a farkasra. Tekintete elég ködös volt, így igazából nem is vártak tőle választ.
- Ne aggódj, kedveském, jó helyen vagy itt. Vigyázunk rád. Pihengess csak!
A peguni csak hálásan biccentett, amit gyorsan meg is bánt, mert nagyon fájt a nyaka!
- Mindenki térjen vissza a helyére, hagyjátok pihenni Pallast! Holnap biztosan jobban lesz és beszámol mindenről! - azzal Revers el is tűnt a többi sebesült között.
.....................
Pallas örült, hogy az éjszaka csendesen telt, mert így lehetősége volt kiosonni a közös sátorból. Szeretett volna kicsit egyedül lenni... végre nem szerepet játszani... engedni az érzéseinek...
Amikor már kellően távol volt a tábortól és viszonylag közel a fákhoz, megállíthatatlanul ömleni kezdtek a könnyei. Egyszerűen nem tudta tovább magában tartani őket.
- Segítsetek... - könyörgött az éjszakába bele.
Összerogyott ott, ahol volt, mert a lábaiból elszállt minden erő.
- Nem bírom tovább... egyszerűen... nem megy...
'Veled vagyunk' érintette meg egy kedves gondolat az elméjét. Éji Táncos volt az.
'Ne add fel, már annyira közel vagyunk a célhoz!' bíztatta Skywalker.
'A legjobb döntést hoztad Amenoval kapcsolatban' kapcsolódott be Csodaszarv.
Pallas a lánya nevét hallva csak még jobban itatta az egereket.
'Elképesztően bátor és erős vagy' érkezett a következő kedves gondolat, Fátumtól.
- Nagyon... nagyon nehéz... - suttogta maga elé.
'Tudjuk' ismétlődőtt többször is a fejében, akár egy visszhang. Ott voltak mindannyian vele, akkor is, ha fizikailag ki tudja, milyen messze lehettek egymástól?
............. |
Draugherit megütközve bámult eddigi útitársára. Persze folytathatják ezt a sajátságos küldetést külön-külön is, egy nagyon is létfontosságú, csak épp teljesen életképtelen információmorzsával, csak....
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Miért ilyen fontos most különválni? A társaid segítőkészsége nem épp egetverő mértékű!
Pallas kórházában másnap reggel valamilyen okból két lény (épp üres) ágya egymásra borult a nagy semmitől, amikor Hannon valamiért bedübörgött volna a fehér pegunihoz.
Délután kétszer roppant el a homokszín pegazus sátrának egy-egy tartóeleme.
Az Ameno helyére kijelölt járőrök hangját folyton elvitte valami szélvihar......
Az élelmiszerraktárban vándorolni kezdtek a dolgok....
Két nappal Ameno távozása után a tábor szervezése kezdett felborulni, és a lények kezdtek idegesek lenni.
A határokon meg mostmár minden vorstandi érkezésénél (voltak akármilyen ritkák is) tucatjával bandukoltak be kísértetek, máguslények és mágiátlan lények mindenféle válfajából. Nagyjából ott kezdett el pattanásig feszülni a húr, mikor a legelső Sötét Nagyúr elleni nagy csata halottai közül kéttucat baktatott be a védőpajzs alá szép, katonás rendben, kifejezéstelen tekintettel, látszólag semmivel sem törődve, de azért gondosan tartva a lépést a nyilvánvalóan ártatlan vorstandival, akinek a nyomába szegődtek. |
Ameno leginkább a földet bámulta. Egy néma bólintással nyugtázta csak Draugherit szavait.
Nox kellő távolságban megállt és bevárta a két lemaradót.
- Én nem megyek veletek - szólalt meg hirtelen, leginkább csak a félsárkánynak címezve szavait.
- Sok szerencsét!
Pallas még nemigen tért magához a korábbi soktól sem, ám az üzenet... felkavarta... A dolgok annyira gyorsan változtak és ő... annyira egyedül volt ebben az egészben!
Nem is olyan távolról hangokat hallott, így gyorsan el akarta tüntetni az üzenetet. Már épp készítette volna szárnyát, hogy egy egyszerű simítással elrendezze a dolgot, de az üzenet küldője nagyon precíz munkát végzett: a betűk maguktól eltűntek pont olyan gyorsan, ahogy ki is rajzolódtak előtte a porban.
- Pallas szükség van rád! - hallatszott a távoli kiáltás.
- Jövök! - kiáltott vissza, még mindig a földet bámulva.
Erőt kellett vegyen magán, megrázta magát teljes egészében, felemelte fejét és nagyot szusszantott.
'Kezdődhet a tánc!'
Azzal megcélozta a tábor legzsúfoltabb részét: azt, ahol a gyógyításra várók pihentek. |
Draugherit őszintén megkönnyebbült, hogy kiértek a rejtővarázs hatása alól. A sárkányképességeit, ha nem is túl durván, de érezhetően megkavarta a mágikus terület...
- Nem szívesen viszlek az erdőhöz - mormogta Amenónak, halkan, töprengő hangon - De azt hiszem kell arra tegyünk egy kitérőt....
Pallas szerencsére még nem járt közel a táborhoz, amikor táncolni kezdett körülötte a szél. Könnyed szellőnek tűnt csupán, ide-oda cikázott, meglobogtatva egy-két sörénytincset, de idővel egyre erősebben fújt pont a peguni arcába....pontosan a táborban uralkodó széliránynak ellentétesen....
Mire végre a peguni megtorpant, finom vonások tarkázták előtte az út porát, mintha a legfinomabb tollal simogatott volna bele valaki a szürkésbarnaságba.
Csakhogy Pallas patái előtt szavak sorakoztak a talajon.....
"Szedd össze a sötétlény vorstandiakat"
A kancának alig egy perce volt kivenni a szavakat, mikor a szél újra táncba kezdett, és nyomtalanul eltüntette az iménti jelenést. |
Nox megindult kifelé a kapun, vissza sem nézett. Utána Draugheriten volt a sor. Pallas egy főhajtással búcsúzott, majd egy pillanatra még magához húzta Amenot, hogy jól megölelgesse és a fülébe súgja:
- Nagyon szeretlek! Vigyázz magadra!
Ameno ismét könnyekben tört ki és olyan erővel szorította magához az Anyját, ahogy csak bírta.
- Keresd meg Apádat! - súgta még oda Pallas, mielőtt elengedte volna egyetlen lányát.
- Siess!
Ameno reszketve elbotorkált a kapuhoz. Mielőtt átlépett volna a mágikus átjárón, még visszapillantott, hogy amennyire csak lehetséges, elméjébe vésse Anyja képét. Ki tudja, mikor fogja újra látni? Egyáltalán fogja-e valaha...?
Pallas mosolyogva bíztató arcát a szívébe zárva lépett át egy teljesen új életbe.
A másik oldalon Nox már türelmetlenül toporzékolt.
- Menjünk! - türelmetlenkedett és könnyed vágtába ugorva igyekezett minél messzebb a vorstandi rejtekhelytől.
Pallas, csak némán állt ugyanott. Ott, ahol az imént még olyan sokan voltak... most viszont csak ő maradt és a bánat... Biztos volt benne, hogy jó döntést hoztak, akkor is, ha hirtelen kellett dönteni... de ettől még piszkosul nehéz volt... és nagyon fájt is... Egy árva könnycsepp gurult végig az arcán, ahogy ott állt, maga elé meredve, némán, mozdulatlanul. Fogalma sem volt, mennyi ideig volt ott, mielőtt visszafordult volna a tábor felé, hogy szembenézzen azzal, ami mindezekután várt rá... |
Draugherit kinyitotta a száját, hogy feleljen, aztán árnyék suhant át az arcán, majd egy tűnődő kifejezés. Aztán Shassára pillantott.
- Shassa? Van ehhez hozzáfűznivalód? - kérdezte különös hangon.
Inkább érezni, mint látni lehetett a lassan semmivé foszló unikornis mosolyát.
- Sehova sem kell küldened őket. Tudni fogjuk, ha itt lesznek, és lesz vezetőjük a biztonságos ösvényhez - susogta a szél.
Aztán.....a három szellemalaknak nyoma sem látszott...
Draugherit Pallashoz fordult, borzasztóan komor, már-már vészjósló arccal.
- Shassa nem egyedül jött.... - mondta fojtott hangon, mélyen Pallas szemébe nézve - A mi életünkben csak egyetlen törvény van, Pallas. Egy igazi eriszi sosincs teljesen egyedül.
Biccentett, egyik nagy szárnyát Ameno hátára tette, majd Noxra pillantott.
- Vezess ki! Te ismered a járást....
|
Nox ügetett legelöl, ő akart a leghamarabb távozni, maga mögött hagyni ezt az egész borzalmat és sose többet ide visszatérni.
Pallasnak útközben egészen jól sikerült Amenot megvigasztalnia. A fiatal peguni összeszedte magát és próbált az egészhez jó pofát vágni, akármennyire is nem akarta ezt az egészet.
A kapuhoz érve Pallas végignézett a kis csoporton, majd megállapodott a pillantása Shassán.
- Ti nem mehettek át a kapun, különben pillanatokon belül az egész vorstandi tábor itt fog lihegni a nyakunkban és akkor aztán kezdhetünk magyarázkodni. Gondolom nem jelent gondot ugyanúgy távoznotok, ahogy érkeztetek is... - hangjából bújtatott kihívást lehetett kihallani.
- Nox... - kezdte tétován, a fekete pegazushoz fordulva.
- Pallas... - viszonozta a megszólítást és mélyen a peguni szemeibe nézett, amiből a másik pontosan ki tudott olvasni mindent, amit gondolt és sejtett már korábban is...
- Szívből kívánom, hogy megtaláld, amit itt nem. - búcsúzott Pallas. Szinte biztos volt benne, hogy soha többet nem fogja látni a fekete pegazust...
Nox egy biccentéssel válaszolt csupán.
Pallas vetett egy gyors, de bíztató pillantást Amenora, majd Draugherithez fordult.
- Tinwe és Argento... hova küldjem őket? Van valahol fix őrségetek? |
[107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Pysra magányosan ügetett a Romvidéken.Nem tudta, hogy Ő az első aki itt jár.