|
Témaindító hozzászólás
|
2009.03.23. 16:07 - |
Óriási füves puszta. Csak néhol állnak bokrok, esetleg kisebb-nagyobb fák, amik a nyári vad meleg elől menedéket adnak. A puszta közepén romok között áll egy pókhálós torony. A vidéket körbeveszi a mágia, aminek a központja ez a még épphogy lábakon álló torony.
 Haro Sango határozottan lépdelt a torony felé. A terület mágiája körbefonta a farkast, s a farkas sötét mágiái átadták magukat a mancsa alatt lelapuló fűnek, a mellette elmaradó bokroknak, a halkan süvítő szélnek és az egész vidéknek.
A fekete farkas hamar elérte a tornyot. Megállt előtte, mélyen meghajolt, majd fejét a magasba emelve felvonyított.
A táj mágiája és a farkas ereje ebben a pillanatban összefonódott, s többet nem engedte el egymást. A közös mágiát a vonyítással együtt a szél vitte tovább az afrai farkasok felé.Igen. A falka újra összegyűlik, kiegészül, egyszóval rendeződik.
Leengedte fejét, vörös tekintetét a messzeségre irányította és várt. Várta, hogy a szél minden afrai farkashoz eljutassa erejét, vonyítását. Várta, hogy megérkezzenek falkájának tagjai és rendezze a falka sorsát.
 Öt percbe sem tellt, amikor előlépett egy bokor mögül. Látszott, hogy ki van fáradva. A közelben volt, de ahogy meghallotta a vonyítást, azonnal ide sietett. Régen látta falkáját és boldog volt, hogy most minden rendbe jön a falka körül, letelepednek és, hogy végre láthatja majd társait.
Meghajolt a hatalmas fekete farkas előtt, az biccentett neki, majd együtt a felvonyítottak.
 Ashaz és Flix együtt érkeztek. Gyorsan ledobbantak a földre. Lihegve a hatalmas feketeség elé siettek, mélyen meghajoltak, majd a mélyből felemelkedve csatlakoztak a magasba emelő vonyításhoz.
Így már négy farkast ölelt körbe a mágia és vitte a szél hírüket, minden afrai fülébe. |
[16-1]
Nox először csak bólintott.
- Igen, sajnos lehet.
Egy ideig hallgatott.
- De remélem, nem így lesz. |
Valamiért nagyon komoran hallgatta végig Noxot, csak bólogatva, de egyébként nem sok reakciót mutatva.
- Akkor az is elképzelhető, hogy csupán valami szerencsétlen menedéket kereső fiatalt találunk itt, igaz? Aki semmivel sincs előrébb, mint mi. |
Draugheritnek nagyon jó és jogos kérdései voltak...
- Sajnos... ezekre a kérdésekre nem tudom a válaszokat...
Egy darabig hallgatott, mielőtt folytatta volna.
- Miután a főhadiszállásunk valamilyen oknál fogva lezárásra került, a különböző helyszínekre kihelyezett helyőrségek fő célja az volt, hogy ha bárki bajba kerül, viszonylag hamar el tudja érni ezek valamelyikét. A főhadiszállás pont a Birodalom centrumában helyezkedett el, így azzal versenyezni nem lehetett, ezért lett kiválasztva több helyszín. Ám ezekre úgy gondolj, mint kisebb táborokra.
Miközben beszélt, elindult a kissé odébb kezdődő úton, ami ki tudja, hová vezetett?...
- Éppen ezért azt gondolom, fél, maximum egy tucat lénnyel fogunk találkozni.
Kíváncsian figyelte az eriszi reakcióit.
- Igen, még a Varázserdőben vagyunk. A búvóhelyekre vezető kapuk nem változtatnak a helyszínen, csak belépést engednek egy mágiával körülhatárolt területre, ami rejtve van minden élőlény elől. Belépni pedig... csak vorstandi társaságban lehet. Ami valószínűleg azt is jelenti, hogy távozni is csak egy közülünk való társaságában tudsz majd... |
Jobb ötlet hján csak biccenteni tudott a másiknak.
- Miért nem tudtál élből átlátni a varázson, ami az ajtót rejtette? Vorstandi vagy....Ha kissé..szakadár is...Hány lény lehet itt? Egyáltalán....a Varázserdőben vagyunk még?
Akárhogy szaglászta a levegőt, a varázs....különös volt...
Régi emlékeket idézett Draugherit lelkében. |
Noxnak mosolyognia kellett Draugherit őszinte megnyilvánulásán.
- Igen, szinte biztos vagyok benne, hogy megtaláltuk az egyik új, Varázserdőben elrejtett átmeneti bázisát a vorstandiaknak. - válaszolta gyorsan, mielőtt a porfelhő felé nézett volna.
Meglepettség terült el az arcán, ugyanis a porfelhő... nem volt sehol! Tanácstalanul állt át egyik lábáról a másikra...
- Úgy látszik... az a valami, vagy valaki, nem erre jött, hanem éppen elfelé igyekezett nagy tempóval... - találgatott és kérdőn nézett a félsárkányra, hogy ő mit gondol.
- Mindenesetre... pontosan nem tudom, merre kell menni... úgyhogy jó megoldásnak tűnik abba az irányba megindulni, amerre a porfelhő volt nem is olyan régen... |
Draugherit ha akarta se tudta volna megállítani Noxot, de későn tűnt fel mit akar a kanca a nagy lendülettel. Az egyik szárnya ugyan épp Nox útjában volt, de a fekete pegazus olyan lelkesen sodorta félre, hogy Draugh még sérülést kockáztatva se tudta volna használni a másik lény leállítására.
Tehetetlenül végignézte Nox eltűnését, és borzalmasan haragudott magára, amiért nem tiszázta a lénnyel élből, hogy a Birodalom jelenlegi állapotában semmiféle hebehurgyaság nem megengedhető.....Öröm a visszakapott varázs miatt ide vagy oda.
Amikor Nox berántotta magával a különös kis rejtekvarázsba, hogy aztán hirtelen kitáruljon körülöttük a tér.
- Mi a fene....? - nyögte körülnézve, aztán észrevette, hogy valaki közeledik.
- Ez valami vorstandi hely? - kérdezte Noxtól gyorsan, idegesen, hogy legalább felkészülhessen rá mi várhat rájuk.
|
Nox csendben figyelt és pihegett a hirtelen lett nagy melegben.
Igazat kellett adjon a félsárkánynak: valóban nagyon furcsa jelenségnek voltak éppen szemtanúi... Mégis... olyan vonzódást érzett az ajtóhoz! Vagyis... nem konkrétan az ajtóhoz, hanem vonzódott ahhoz, ami mögötte volt!
Kezdetben türtőztette magát, nem kezdett problémázni, ellenérvelni, csak hümmögött meg bólogatott... aztán... nem bírta tovább...
- Egy csapda arra van, hogy belesétáljunk! - kurjantotta el magát és szárnyakkal előre nekivetette magát a mágikus ajtónak!
Azt hitte, valami ellenállásnak fog ütközni, legalább addig, amíg kinyitja azt. Ám konkrétan... nem érzett semmit... nem ütközött neki semminek, sőt, hozzá se ért semmihez, így egy felettébb vicces bukfenccel konkrétan átzuhant az ajtómágián, egyenesen bele a friss fűbe!
Meglepett arckifejezéssel nézett körül, a földön fekve, saját szárnyaiba gabalyodva. Nem olyan messze egy kisebb porfelhőt vélt felfedezni. Először nem tudta kivenni, mi lehet az, de hamar meghallotta a gyors ütemességgel érkező, kopogó hangot, így biztosra vette, hogy az bizony egy felderítő lényhez kell tartozzon.
Feltápászkodott és visszafordult, hogy megnézze, mi van Draugherittel.
Csodálkozva konstatálta, hogy ebből az irányból a kapu bizony átlátszó! Pontosan látta a félsárkányt, teljes egészében! Nox lassan kezdte kapisgálni a kapu működését...
Gyorsan odalépett a kapuhoz, átnyúlt rajta egyik szárnyával, megragadta Draugherit hozzá közelebb eső szárnyvégét és átrántotta a kapu ezen oldalára.
Ez az eriszi szemszögéből kifejezetten morbid élmény lehetett: kezdve már csak onnan, hogy egy testtelen szárnyvég egyik pillanatról a másikra megjelent a kapuban, konkrétan megragadta és egyenesen abba a veszélybe rántotta, amitől minden idegszála égnek állt.
Dehát... mi mást is várnánk egy védelmi bűbájtól?... |
Draugherit egészen hüllőszerű tekergéssel óvakodott le Nox mellé, le nem véve izzó szemeit az ajtóról, sziszegve kapkodva a levegőt ajkai közt.
- Ez egy csapda - mormogta lassan, valamiféle láthatatlan dolgot követve ide-oda az ajtón - Változik a mágia, amit beleszőttek. Folyamatosan más és más arcát mutatja. Némelyiket nem értem. Kettő közülük biztosan sárkány. Fogalmam sincs mi volt a célja egy ilyen jól elrejtett és folyamatosan változásban lévő varázsnak! Képtelenség rá megfelelően válaszolni, csak bajba kerülhetsz, ha kapcsolatba lépsz vele!
Egyik nagy szárnyát éppcsak kibontva egész egyszerűen hátrébb tolta az ajtótól a pegazust, megpróbálva nem beszorulni sehova a hatalmas, hosszúkás végtaggal.
- Figyelj! - morrantotta, és mielőtt Nox bármit kérdezhetett volna, Draugherit szarva hófehérré vált, szemet bántóan izzott, szemeiben lángok kezdtek lobogni, aztán valódi, pusztító lángorkán robbant ki a lény orrán-száján, de a levegőből is az arca előtt! Iszonyatos hőség árasztotta el a helységet, és Draugherit pár pillanat múlva inkább gyorsan meg is szüntette.
A falak itt-ott megolvadtak előttük a borzalmas lángzuhatagban. De az ajtó teljesen sértetlen volt.
- Talán részben nincs is itt..... - morogta halkan Draugh, egyre idegesebben méregetve az ajtót. |
Nox épp be akarta lökni a nagy kőajtót egyik szárnyával, ekkor bődült rá Draugherit. Így megmerevedett, nagyjából kinyújtott jobb szárnnyal, a kőajtótól mindegy... 10 cm-re.
Értetlenül fordult vissza a ménhez.
- Mi a gond? - kérdezte, még mindig ugyanabban a pozícióban, megmerevedve.
Látva a félsárkány arckifejezését, majdnem elnevette magát, de próbált komoly maradni (azért egy halvány mosoly csak elterült az arcán).
- Nem hiszem, hogy bármi gond lenne. Nem érzek semmi veszélyt. - próbálta nyugtatni útitársát. - A Te érzékeid mást mondanak? - érdeklődött. |
Draugherit mindenre fel volt készülve, mikor felértek a lépcső tetejére. Harcra, nehézségekre, rejtélyekre...bármire...
Arra, hogy hiába jöttek, nem.
Nox annyira...magabiztosan vezette ide! Kellett volna lennie itt valaminek, ebben biztosan hitt, a kancát látva.
Akkor...mi történhetett?
Értetlenül, de kifogásokat nem emelve indult el lefelé a másik lény után. Csak remélte, hogy nem arról van szó, hogy a vorstandiak jelenlétének búcsút inthetnek a Birodalomban...
Aztán meghallotta a kérdést, követte Nox tekintetét, és egy pillanatnyi döbbent bámulás után elbődült:
- Vigyázz!! Ne érj hozzá!!! |
Noxnak feltűnt Draugh szótlansága, de nem tette szóvá.
Felmentek a torony legtetejébe, hogy ott találják... a semmit. Volt egy két viharvert ablaknyílás, amin ki tudtak nézni, de ezen kívül semmit nem találtak. Nox körbenézett, hátha fel vél ismerni bármit a torony körül, de... újfent semmi.
- Furcsa... - jegyezte meg félig hangosan, mielőtt elindult volna lefelé a lépcsőn. Már félúton járt, amikor lenn, pont a bejárati romos kapuval átellenben megpillantott egy másik ajtót. Egy pillanatra megtorpant, majd hátra-felnézett Draugheritre.
- Az eddig is ott volt? - újra a bezárt kőajtóra meredt. - Te is látod? - csodálkozott tovább, de közben azért haladt lefelé. |
Draugherit mind a hét érzéke azt süvítette, hogy tűnjenek el innen, de mihamarabb, és még véletlenül se menjenek a toronyhoz....Fogalma sem volt mi lehetett ennek az oka, és ez borzalmasan idegesítette! Nox vad bizalma a helyhez elég jó ellenérvnek tűnt az érzékei sikoltozása ellen....
Fintorogva hullámzott be az épületbe, és fel a -számára szűk- lépcsőkön, Nox után.
De egy szót se szólt.
Csak remélte, hogy a hihetetlen mennyiségű vadmágia, ami eltöltötte a helyet (Hogy lehet, hogy egy ilyen hely így létezzen, mágiától ragyogón, míg más tájak haldokolnak??? - futott át újra és újra az elméjén), nem fordul valahogy ellenük....
|
Puhán dobbant le, nem túl messze a Varázs Toronytól, de mégis kellő távolságban. Megvárta, hogy Draugh is csatlakozzon hozzá, majd megindult előre, egyenesen a toronyhoz.
- Kíváncsi vagyok, mit fogunk itt találni. - fordult az eriszihez.
- Én sosem jártam még itt, csak hallomásból tudok róla. - mesélte. - Miután a főhadiszállás kizárt mindenkit, kellett egy új hely, ahol biztonságban lehettünk és találkozhattunk a társainkkal.
Röviden hallgatott.
- Albus jó adag bölcsességgel van megáldva, hogy ezt kiötölhesse. Aztán mindenki, aki élt és mozgott, mindenféle bűbájokkal létrehozták ezt a helyet. Nem volt nehéz dolguk, hiszen érzed: még a legapróbb fűszál is csordultig van mágiával.
Nox nem tudhatta, hogy pontosan ez volt az egészben a lényeg: nem volt szükség saját, vorstandi erőre ahhoz, hogy létre tudják hozni az ideiglenes tábort, elég volt csak a környezettől kölcsönözniük egy keveset...
Közben elértek a Toronyhoz, aminek már ki volt törve az ajtaja és helyenként lyukak tátongtak az oldalán. Nox figyelmesen belépett és óvatosan elindult felfelé a kőlépcsőn. Nem volt benne biztos, hogyan fogja megtalálni a bejáratot, de valami azt súgta neki, hogy fent kell keresse. |
_____________________________________________________________ |
Azúr Szikra feszülten követte Rufust, hátha a kő tett vele valamit. Amikor meglátta az afraiakat, megnyugodott. Nem volt vaklárma...
|
Óriási füves puszta. Csak néhol állnak bokrok, esetleg kisebb-nagyobb fák, amik a nyári vad meleg elől menedéket adnak. A puszta közepén romok között áll egy pókhálós torony. A vidéket körbeveszi a mágia, aminek a központja ez a még épphogy lábakon álló torony.
Haro Sango határozottan lépdelt a torony felé. A terület mágiája körbefonta a farkast, s a farkas sötét mágiái átadták magukat a mancsa alatt lelapuló fűnek, a mellette elmaradó bokroknak, a halkan süvítő szélnek és az egész vidéknek.
A fekete farkas hamar elérte a tornyot. Megállt előtte, mélyen meghajolt, majd fejét a magasba emelve felvonyított.
A táj mágiája és a farkas ereje ebben a pillanatban összefonódott, s többet nem engedte el egymást. A közös mágiát a vonyítással együtt a szél vitte tovább az afrai farkasok felé.Igen. A falka újra összegyűlik, kiegészül, egyszóval rendeződik.
Leengedte fejét, vörös tekintetét a messzeségre irányította és várt. Várta, hogy a szél minden afrai farkashoz eljutassa erejét, vonyítását. Várta, hogy megérkezzenek falkájának tagjai és rendezze a falka sorsát.
Öt percbe sem tellt, amikor előlépett egy bokor mögül. Látszott, hogy ki van fáradva. A közelben volt, de ahogy meghallotta a vonyítást, azonnal ide sietett. Régen látta falkáját és boldog volt, hogy most minden rendbe jön a falka körül, letelepednek és, hogy végre láthatja majd társait.
Meghajolt a hatalmas fekete farkas előtt, az biccentett neki, majd együtt a felvonyítottak.
Ashaz és Flix együtt érkeztek. Gyorsan ledobbantak a földre. Lihegve a hatalmas feketeség elé siettek, mélyen meghajoltak, majd a mélyből felemelkedve csatlakoztak a magasba emelő vonyításhoz.
Így már négy farkast ölelt körbe a mágia és vitte a szél hírüket, minden afrai fülébe. |
[16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Haro Sango határozottan lépdelt a torony felé. A terület mágiája körbefonta a farkast, s a farkas sötét mágiái átadták magukat a mancsa alatt lelapuló fűnek, a mellette elmaradó bokroknak, a halkan süvítő szélnek és az egész vidéknek.
Öt percbe sem tellt, amikor előlépett egy bokor mögül. Látszott, hogy ki van fáradva. A közelben volt, de ahogy meghallotta a vonyítást, azonnal ide sietett. Régen látta falkáját és boldog volt, hogy most minden rendbe jön a falka körül, letelepednek és, hogy végre láthatja majd társait.
Ashaz és Flix együtt érkeztek. Gyorsan ledobbantak a földre. Lihegve a hatalmas feketeség elé siettek, mélyen meghajoltak, majd a mélyből felemelkedve csatlakoztak a magasba emelő vonyításhoz.
