|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.19. 18:50 - |
Egy apró, még alig egy éves peguni vágtatott a Köd-tó felé.Lihegett, szőre csapzott volt és szárnyai is fakultnak tűntek.Mintha menekülne!
Sebesen vágatott a tó felé, de hirtelen megbotlott.Gyorsan talpra állt, majd fülét hegyezve körülnézett.Körülötte az erdő hirtelen lángba borult, de a lángok azonnal el is tűntek.A kis peguni, bár nem tudott úszni, ijedten ugrott a vízbe, de a levegő hiánya és fulldoklás miatt nagyokat csapkodva próbált kievickélni a vízből.Szerencsére sikerült neki.
Ahogy kiért térdre botlott.Fázott, belülről mégis égető érzést érzett.Kínozta tűz, mintha belülről kezdene elhamvadni.
Nem értette mi lehet a baja, köhögve sett hirtelen össze.Eleme a tűz volt, mégis az elől menekült.
Kezdett múlni a fájdalom.Lassanként felállt.Még egyet köhögött, szájáből sűrű fekete füst szállt fel.Összehúzta magát, majd lassan elindult a tóparton.
A tó körül hirtelen újabb lángok csaptak az ég felé, de ezek nem tágítottak olyan hamar.A kiscsikó nem akart újra a vízbe ugrani, de félt a tűztől is.Nem volt mást tenni, átugrott a tűzön.Érkezése nem volt hibátlan, gyengesége miatt megbotlott.De felugrott és néhány vágtaugrásig eljutott, majd a tűz újra eltűnt.Mikor átugrott a tűzön, testén egy fekete folt, annyise látszott elemének köszönhetően, de belülről újra égetni kezdte valami.Szentül meg volt győződve, hogy a tűz, de ebben mégis kételkedett.Nem volt sok ideje gondolkodni, a torkában és gyomrában érzett égő fájdalom egyre nőtt, és a kicsikó egyre gyengült.Újra csak összesett, de már nem tudott felállni.Homályosan kezdett látni, de kitartott és nem hagyta el magát.Még ébren, de tehetetlenül feküdt a földön segítségre várva.
|
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
_____________________________________________________ |
 -Hát egyedül maradtam-mondta lehajtva fejét és elindult be az erdőbe......
|
 Márcsak ügetett Doment után, amikor látta, hogy Xyldonba ütközik.Fejet hajtott a ménnek, majd azért is biccentett, hogy megköszönte a "vigyázást rá".
-Sok szerencsét.-szólt utánuk, s elügetett....
"Hm...ha ennyi gonddal jár egy csikó, minek legyen a kanca anya?!"adta ki magából a gondolatban a lelki fáradlamakat, amit Doment jelentett neki.Kicsivel később hozzátette"Talán mert tudni, hogy a sajátod, tudni, hogy rajtad múlik, milyen felnőtt lesz, s tudni, hogy támaszkodhatsz rá, ha baj van, mikor felnő...ahogy ő támaszkodott rád."mosolyodott el."Összegezve azt hiszem, Doment ezekre tanított meg engem-is!"
Hátranézett mégegyszer-mosolyogva-, majd vágtába ugrott, s elszáguldott. |
-Vigyázz magadra Doment...-mondta halkan, majd visszafordult a két kancához.
-Nos, örülök, hogy megismerhettelek titeket, és hogy végül jól végződött Doment története.-mondta nemesen.
-De nekem most mennem kell...ég veletek.-mondta, majd a következő pillanatban elrugaszkodott a földtől, és beleveszett az ég kövér hófelhőibe. Lénye után pár pillanatig derengett az a hely, ahol állt... |
 Xyldon csak horkantott lebecslésére, és arra, hogy a kanca az előbb figyelemre sem méltatta Őt.
Xyldon odafordult Cloudhoz és Enyához.
-Most elmennénk mielőtt elér ide a hóvihar!Sok szerencsét a továbbiakban!Gyere Doment!
Doment nem nagyon értette mi folyik itt, de elköszönt a többiektől és követte a hatalmas lényt.
Lassan eltűntek a fák között.
|
-Hát....legyen...de te tudsz neki segíteni?-kérdezte érdeklődve |
Mikor már éppen újra Doment után kezdett volna vágtatni, felűnt Xyldon, így Cloud megkönnyebbülve sóhajtott fel.
Biccentett neki.
-Köszönjük. És szívesen tettük...örülök, hogy Doment biztonságban lesz.-pillantott bíztatóan a csikóra.
|
-Csak egy sárkány!-mondta lehajtott fejjel elkeseredetten-Aki ugyanúgy nem tud segíteni hazajutni, mint itt senki!
Doment végignézett a körülötte állókon, majd újra lehajtotta fejét és lassan elindult kifelé a körből amit a felnőttek alkottak.Cloud lábait szinte félre is lökte.Mindenki csendben nézett utána.Doment vissza nézett, majd újra vágtába ugrott, de nem olyan menekülősre fogva ahogy az előbb.
Tudta, hogy Ők nem fognak segíteni...viszont azt nem tudta, Ő hogy fogja megoldani a helyzetet.
És azt sem tudta, hogy a nagy rohanásban éppen minek ment neki.Doment ugyanis szinte visszapattant valamiről.
Felnézett a földről és egy nagy, fekete erős lóvat látott maga előtt.
Xyldon nem hiába érkezett ide.Hallott a csikó ügyéről és meg szerette volna nézni hogy mi folyik itt.
Bólintott a csikónak.
Doment felállt, szemeit le sem vette a hatalmas ménről.
Xyldon kikerülte Domentet és közelebb lépett az eddigi felvigyázókhoz.
-Üdv!Xyldon vagyok!-mondta nemes hangján-Nem hiába jöttem!Hallottam erről a csikóról!Nem tud visszajutni!Ebben biztosak lehettek!Másik világba elrepíteni eddig senkit nem sikerült!Pártfogásomba venném a csikót!Jó helye lesz, ne ijedjetek meg!Elviszem egy biztonságos helyre, ott majd kivárhatja a tél végét!
-Köszönöm, hogy eddig vigyáztatok rá! |
Tanácstalanul rázta meg fejét.
-Nem tudom. De különös személyisége volt...-jegyezte meg. Majd hirtelen eszébe jutott a leégetett erdőrész, ami komolyabb károkat is okozhat később.
-Várj, mindjárt jövök!-szólt hátra a kancának, s visszavágtatott.
Mikor a kipusztított részre ért, szarvát a földhöz érintette, h szarva hegyén csillagfény gyúlt ki. Egyre erősebben és erősebben...míg végül bevont minden részt, amit a félsárkány komolyabban felégetett. Az éles fény még pár másodpercig szinte vakító volt, majd mikor eltűnt, helyén a fű újra kinőtt, és a fák sem voltak már elszenesedve.
Persze ez Cloud erejéből sokat elvett, de úgy érezte, nem tudta volna így itthagyni ezt a helyet. |
-Ez ki volt?-nézett a sárkányféle után |
Felszáguldott a magasba, és maga mögött hagyta a hamuvá égetett foltokat..... |
Elgondolkodva nézett a lény után. Talán igaza volt...mindenesetre nem zavarta tovább, ő sem zavarta Cloudot, és ez így volt rendjén. Nem sült el balul a találkozás.
Így Cloud is megfordult, és könnyű vágtában visszaindult Domentékhez. |
Stranger morrantott még egyet:
- Nem feltétlen a természete veszélyes.
Aztán hátatfordított, és újra lángralobbantva pár fát, elindult. |
Megrázta fejét.
-Nem. Egyáltalán. Legalábbis eddig inkább félénknek látszott.-felelte, és valóban, látta, hogy Doment úgy megijdet a lénytől, hogy a támadás esze ágában sem volt. |
Árkokat vájt farka tüskéivel a talajba, ahogy izmos farka a földre csapott. Orrából tűz robbant elő, aztán hörögni kezdett újra. De hirtelen abbamaradt a tombolás, és halkan mormogva kérdezte:
- Veszélyes? |
Elkomorodott.
-Nos, ha tudni akarod, egyikünk sem az anyja. Éppen ezért vagyunk itt. Hogy megkeressük. Senki sem tudja, honnan került ide...-mondta Cloud továbbra is nyugodtan. Őt nem zavarta a lény külseje. És tudta, hogy bántani sem fogja, ha nem bőszíti. |
Nem kerülte el a figyelmét a lények arcjátéka, amivel végleg elásták magukat a szemében. Hát ha mindenki beszélni sem tudó, kezelhetetlen vadnak tartja, akkor meg is marad annak.
Ragadozómód, villogó szemekkel, kissé összehúzódva nézte a kancát, mintha préda lenne, amire bármikor ráronthat.
- Mondjuk úgy - kezdte hörögve és vicsorogva - hogy éppen időben jöttél, mert nem sok maradt volna belőle egyébként. Akármelyikőtök is a szédült anyja ennek a bolond kis senkinek, jobban is vigyázhatná! Különben nem jósolok nagy jövőt a kicsi fiának...... |
Aminelee is hamarosan beérte őket.Látta hogy Doment jól van elmosolyodott. |
Bólintott, majd újra az idegen felé fordult.
-Üdv!-köszönt.
-Remélem, ez a csikó nem zavart meg Téged.-mondta először is. Nem akarta felbőszíteni az amúgy sem túl jókedvű lényt. |
Mivel nagyon megijedt a hirtelen eseményektől azonnal a kék kancához bújt, de nem sokáig.Ahogy visszaértek a tóhoz, arrébb lépett a kancától.
|
[76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Hát egyedül maradtam-mondta lehajtva fejét és elindult be az erdőbe......
Márcsak ügetett Doment után, amikor látta, hogy Xyldonba ütközik.Fejet hajtott a ménnek, majd azért is biccentett, hogy megköszönte a "vigyázást rá".
Xyldon csak horkantott lebecslésére, és arra, hogy a kanca az előbb figyelemre sem méltatta Őt.