|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.30. 13:26 - |
 *Alassëa csöndesen, finoman emelgette karcsú lábait a magas, selymes fűben. Szeretett itt. Szerte a földön mindenfelé hófehér és aranyszirmú virágok nyíltak, kábító illatuk kedvesen csalogatta a pillangókat. Jobbra kristályvizű patak csörgedezett, friss, párás levegővel ajándékozva meg az odatévedőket. Hűs vize finom és édes volt, aki itta, rögvest erőre kapott tőle, bármily' fáradt is volt.
Alassëa lassan a patakhoz sétált, lehajtotta szép fejét és lassan kortyolt belőle. Virágokkal teletűzdelt sörénye lágyan a homlokába omlott, miközben ő szomját oltotta, s úgy érezte, nincs ennél békésebb hely a világon.* |
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
_______________________________________________ |
 Biccentett egyet.
-Nekem itt túl meleg van...remélem bírjátok a hűvösebb levegőt...-mondta.A levegő hőmérséklete gyorsan csökkent al-Capella körül. |
 -A fájdalmaidat tudom csillapítani!-lépett mellé, hogy segítsen a kanca szárnyát kicsit megemelni.
-Egyébként Nidaar vagyok!-mutatkozott be utólag. |
-Csak nyomd fel az oldalamnak...odafagyasztom és a hideg majd segít egy kicsit...-mondta szárnyára majd az éjfekete ménre pillantva. |
 - Ebben segíthetek - javasolta - Talán emelhetünk köré valami mágiát együtt. Lehet, hogy a fájdalmaid is csillapítaná.
|
Lassan feltolta magát.
-Al-Capella!-mutatkozott be.Szárnya erőtlenül feküdt mellette.
-Nem hiszem ,hogy jót tenne ha húznám magam mellett...-mondta szárnyára pillantva. |
- Tudsz járni? - kérdezte a pegazushoz lépve.
Sajnálta volna, ha a lénynek erőlködnie kell, de úgy hitte képes segíteni, és nem akarta itthagyni. Azzal is csak időt vesztettek volna. Minél előbb találnak egy gyógyítót, annál jobb!
- Egyébként Moridor vagyok! - biccentett aprót. |
Nem értette a két mén miért akar segíteni neki.Főleg az Afrai.Azt hitte rájuk már nem számíthat de ez számára kellemes csalódás volt.Örült a lelkesedésnek és ,hogy a két lény ilyen segítőkész és tettrekész. |
- Nem vagyok gyógyító - mormolta. Aztán hirtelen felcsillantak a szemei.
- Viszont lehetséges, hogy találunk itt egyet! - mondta izgatottan. Moridor a kihívásoknak élt.....Átkutatni egy hatalmas és mágikus erdőt egy lény után, aki talán már rég nem járt a fák közt számára épp megfelelő próbatétel volt. |
Nidaar nem foglalkozott többet a fekete ménnel.Közelebb lépett a kancához.
-Talán tudok enyhíteni a fájdalmadon, de ahhoz, hogy a csont összeforjon, egy gyógyítóra lesz szükség!Hacsaknem a barátunk... - a másik csődörre pillantott egy pillanatra - ...egy gyógyító! |
A ménre pillantott.
-Eltört...-mondta csendesen majd szárnyára pillantott ami kicsavarodva feküdt mellette.Óvatosan visszafordította ,hogy ne nézzen ki olyan csúnyán.Ez fájdalmasabb volt mint hitte. |
Moridor már válaszolt volna a zöld lénynek, akivel elég bizalmatlanul és ellenségesen farkasszemeztek, mikor a mögötte fekvő kanca nyerítése elvonta a figyelmét.
- Mi a baj? - kérdezte halkan a pegazust, de szemével hamar feltűnt neki, hogy a lény másik szárnya teljesen kicsavarodva fekszik mögötte a füvön....Alighanem épp arra sikerült leérkeznie..... |
Lassan felemelte a fejét.Értetlenül nézett a két ménre.Csak ekkor érezte meg a szárnyába hasító fájdalmat , ekkor vette biztosra ,hogy amikor földet ért eltörte a szárnyát.Lassan felfeküdt és végignézett fájó szárnyán ami elég érdekes pózban feküdt tehetetlenül.Oldalához igazított épp szárnyát majd megpróbálta a töröttet is.Ez nem jött össze.Fájdalmában felnyerített megfeledkezve arról ,hogy nincs egyedül. |
Nidaar kicsit meglepődött a besózott idegenen, aki nagy lendülettel támadt neki, de holt nyugodtan kihúzta magát és válaszolt a lénynek.
-Üdvözöllek Dicső Lovag!A nevem Nidaar.Ártalmatlan Afrai vagyok, aki sosem tudna kancákat bántani.Fél perce sincs, hogy rátaláltam a pegazusra.
Miközben elmondta mondanivalóját, felmérte a támadó alak erőviszonyit.Nidaar úgy vélte, csak egy hatalmas kapafoggal van lemaradva a másiktól. |
Az egyetlen, amit a fák közül előbukkanva meglátott, az az ájult kanca volt, és a szorosan fölé hajoló vadzöld idegen.
Hatalmas, félelmet nem ismerő csatakiáltással vetődött az unikornisra, és óriási ágaskodással indult meg felé.
Csak mikor már biztonságos távolban tudta a pegazustól, akkor mordult rá hatalmas agyarai mögül:
- Ki vagy Te, alávaló alak?! Egy ártatlan kancára támadsz? Megdelejezed? Hogy mertél ártalmat bocsátani egy hölgyre?! |
Nidaar vad vágtában száguldott a fák között.Hirtelen eltűntek a fák és helyüket a pillangók vették át.A csődör mögött az út mintha porzana, pedig csak a pillangók keresgélték újra pihenőhelyüket.
Nidaar hirtelen megtorpant.Épphogy nem taposta össze a fűben, a pillangók között fekvő kancát.Gyanúsan nézett le rá, majd lehajolt hozzá és orrával meleg levegőt fújt arcára.... |
Zokogva ért ide.Összetörve.Belecsapódott a földbe mégis puhán landult.Hosszú órákon át feküdt a fűben mozdulatlanül.Teste kezdett kihülni. |
- De - bólogatott. - Bár mi csak családnak hívjuk a nemzetséget, de valóban ez a megfelelő szó rá. Nézd csak! Az ott már az őr torony! - kiáltott fel meglátva a Helyőrséget. (reag oda) |
-Az nem egy nemzetség itt Simbelmyne-on?-reménykedett benne,hogy jól tudja, mert már kellemetlen volt neki, hogy ő semmit se tud. |
-Angeld?-kérdezett vissza Kardfia.-Hát őszintén megmondva..-szégyenlősen lehajtotta a fejét... |
[178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Alassëa csöndesen, finoman emelgette karcsú lábait a magas, selymes fűben. Szeretett itt. Szerte a földön mindenfelé hófehér és aranyszirmú virágok nyíltak, kábító illatuk kedvesen csalogatta a pillangókat. Jobbra kristályvizű patak csörgedezett, friss, párás levegővel ajándékozva meg az odatévedőket. Hűs vize finom és édes volt, aki itta, rögvest erőre kapott tőle, bármily' fáradt is volt.
Biccentett egyet.
- Ebben segíthetek - javasolta - Talán emelhetünk köré valami mágiát együtt. Lehet, hogy a fájdalmaid is csillapítaná.
De - bólogatott. - Bár mi csak családnak hívjuk a nemzetséget, de valóban ez a megfelelő szó rá. Nézd csak! Az ott már az őr torony! - kiáltott fel meglátva a Helyőrséget. (reag oda)