FrissítésSúgó

Aryanna

2007.09.30. 14:18 -

*Aryanna könnyedén ereszkedett alá a Város főterére, patái finoman dobbantak a puha talajon. Kecsesen összehajtogatta szárnyait és lassan, elégedetten hordozta körül tekintetét. A fák és bokrok között rejtett ösvények húzódtak, amik szelíden kanyarogtak elő a lombok alól. A főtér köré fényes lángokat emeltek tünde-mágiával; megnyugtató, meleg fény világított magasan az ágak között, ezüstös-aranyos tündöklésbe vonva mindent. Aryannát - mint mindig - megrendítette a táj földöntúli, ünnepélyes szépsége. Mindenből kortalanság sugárzott, mintha évezredek óta semmi sem változott volna, mintha ez a hely a Világ születése óta mindig is ilyen békés, harmonikus és idilli lett volna. Aryanna azonban tudta, hogy a látszat ellenére sok bánat és szomorúság nehezedett már erre a zavartalannak tűnő erdőre. Felsóhajtott, majd elmosolyodott, ahogy végigpillantott a tér zsenge füvén lépkedő magas, szálas tündéken. Arcukról valami földöntúli szépség és nyugalom tündöklött. A tünde hölgyek haja kibomolva omlott vállukra és hátukra, s szinte mindannyian friss virágokat fontak a hosszú szálak közé, amitől selymes fürtjeik leginkább ezüstös vagy ébenfekete vízesésre emlékeztettek. Alakjuk karcsú, mozdulataik kecsesek és mégis oly egyszerűek, léptük könnyed és nyomtalan, szemükből bölcsesség és tudás sugárzott. Nemesek voltak, gyönyörűek és oly elérhetetlenül fénybeliek tűntek, akár maguk a csillagok. A férfiak magasak és büszkék voltak, testük izmos és erős. Termetük szálas és sudár, s oly nyúlánk, akár a fiatal akácfák. Tekintetük büszke és bölcs, hajuk sötéten vagy aranyosan hullott hátukra. Fürgén és könnyedén mozogtak, minden mozzanatuk elegáns volt és határozott. Arcukról ugyanaz a távolinak tűnő szépség és bölcsesség ragyogott, ugyanaz a földömtúli béke és türelem. Gyönyörűek és hatalmasok voltak egyszerre, akár maga a Hold. Aryanna szíve már láttukra is megtelt boldogsággal és nyugalommal, és egyre csak mosolygott.

[9-1]

Sors	Előzmény | 2011.09.27. 20:59 - #9

______________________________________________

Islanzadi

Előzmény | 2008.03.01. 02:10 - #8

Megrázta a fejét. - Alighanem olyasmit keresek, amit egyedül kell megtalálnom....Egy választ. Egy kérdésre. És vele valami olyasmit, ami mindörökre eltűnt a világból, réges-régen. De remélem, hogy itt... - nézett körbe - könnyebben kutathatok - mosolyodott el keserűen. - Akár halandó a lény, akár halhatatlan, vannak dolgok, amik egyformán sújtják....Az igazi otthonom elveszítése idetartozik...Azóta önmagam sem találom.

Aryanna

Előzmény | 2008.02.29. 11:04 - #7

-Örvendek a szerencsének! -*hajtotta meg Aryanna is a fejét.* -Mi járatban erre? Tudok esetleg segíteni?

Islanzadi

Előzmény | 2007.10.27. 15:59 - #6

Széles mosollyal, hogy ismerik a szívének oly kedves nyelvet, ő is elismételte a jelet, majd fejet is hajtott. - Az én nevem Islanzadí.

Aryanna

Előzmény | 2007.10.27. 13:33 - #5

*Először igencsak meglepődött a fehér kanca szavain, ám hamarosan elmosolyodott, és jobb szárnya hegyét finoman ajkához érintette. Jól emlékezett még az üdvözlés mozdulataira, habár idejét sem tudta már, mikor hallott utoljára bárkit is ezen a rég elfeledett tündenyelven megszólalni. Itt, a Fővárosban sem ezt a nyelvet beszélték, de sokan ismerték és értették.* -...s béke legyen a szívedben! -*tette hozzá mosolyogva az ünnepélyes üdvözlés utolsó mondatát a kanca köszöntéséhez.* -Aryanna vagyok.

Islanzadi

Előzmény | 2007.10.06. 18:54 - #4

Megtorpant lépése közben, és megfordult a köszöntő felé. Meglepődött, hogy egy fajtársát látja. De a tündék nyilvánvalóan sok lényt vonzottak ide..... - Atra esterní ono thelduin! - köszönt ő is mosolyogva, meghajolva a lénynek. - Eka frícai - tette még hozzá mosolyogva.

Aryanna

Előzmény | 2007.10.06. 18:42 - #3

*Szeme sarkából észrevette a hófehér teremtményt, s figyelte, amint az sorra megáll megcsodálni egy-egy tündekezek munkáját dicsérő házat vagy hosszan elmereng egy magasra nyúló fa előtt. Mosolyogva követte tekintetével az ismeretlen kancát; hát igen, a Szépek Népének tündöklése nem csak őt nyűgözte le, de mindenki mást is rabul ejt. Nem meglepő. Aryanna kecsesen felvetette fejét, ékszerei halkan csilingelve megcsendültek homlokán és nyakában, s a kanca felé nyerített.* -Aiya! -*köszöntötte barátságosan.*

Islanzadi

Előzmény | 2007.09.30. 23:12 - #2

Úgy hiányzott neki mindez! Ez a világ, az otthona, a lelke kitépett fele volt és eleddig nem is tudott róla! Most pedig visszakapta, kamatostul! Boldogság és valami egészen felfoghatatlan nyugalom és elégedettség szállta meg, ahogy itt lépdelt. Úgy érezte a Sötétségtől kapott sebek begyógyulnak a lelkén, és gondtalanul lépkedhet újra, ahogy nagyon-nagyon rég. Újra és újra megállt, csodálni egy házat, egy fát, egy dalt, amitől valószínűleg sokan idegennek vélték volna, először betévedtnek, holott csak arról akart meggyőződni: nem álmodik!   Szárnyait szorosan becsukta, hogy ne lehessenek útban, de persze ettől még mindig a legnagyobb, legszélesebb utakon maradt. Főleg, mert kissé igenis idegennek érezte magát és nem is mert közeledni senkihez....És mert félt, hogy boldogsága odalenne, ha megszólítana egy tündét...Ha ez mégis álom, tartson örökké!

Aryanna

Előzmény | 2007.09.30. 14:18 - #1

*Aryanna könnyedén ereszkedett alá a Város főterére, patái finoman dobbantak a puha talajon. Kecsesen összehajtogatta szárnyait és lassan, elégedetten hordozta körül tekintetét. A fák és bokrok között rejtett ösvények húzódtak, amik szelíden kanyarogtak elő a lombok alól. A főtér köré fényes lángokat emeltek tünde-mágiával; megnyugtató, meleg fény világított magasan az ágak között, ezüstös-aranyos tündöklésbe vonva mindent. Aryannát - mint mindig - megrendítette a táj földöntúli, ünnepélyes szépsége. Mindenből kortalanság sugárzott, mintha évezredek óta semmi sem változott volna, mintha ez a hely a Világ születése óta mindig is ilyen békés, harmonikus és idilli lett volna. Aryanna azonban tudta, hogy a látszat ellenére sok bánat és szomorúság nehezedett már erre a zavartalannak tűnő erdőre. Felsóhajtott, majd elmosolyodott, ahogy végigpillantott a tér zsenge füvén lépkedő magas, szálas tündéken. Arcukról valami földöntúli szépség és nyugalom tündöklött. A tünde hölgyek haja kibomolva omlott vállukra és hátukra, s szinte mindannyian friss virágokat fontak a hosszú szálak közé, amitől selymes fürtjeik leginkább ezüstös vagy ébenfekete vízesésre emlékeztettek. Alakjuk karcsú, mozdulataik kecsesek és mégis oly egyszerűek, léptük könnyed és nyomtalan, szemükből bölcsesség és tudás sugárzott. Nemesek voltak, gyönyörűek és oly elérhetetlenül fénybeliek tűntek, akár maguk a csillagok. A férfiak magasak és büszkék voltak, testük izmos és erős. Termetük szálas és sudár, s oly nyúlánk, akár a fiatal akácfák. Tekintetük büszke és bölcs, hajuk sötéten vagy aranyosan hullott hátukra. Fürgén és könnyedén mozogtak, minden mozzanatuk elegáns volt és határozott. Arcukról ugyanaz a távolinak tűnő szépség és bölcsesség ragyogott, ugyanaz a földömtúli béke és türelem. Gyönyörűek és hatalmasok voltak egyszerre, akár maga a Hold. Aryanna szíve már láttukra is megtelt boldogsággal és nyugalommal, és egyre csak mosolygott.

[9-1]