Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 17:13 - |
Kecsesen vágtatott el az ütött-kopott üdvözlőtábla mellett,majd megállt,hogy megvárja Éji Herceget.
- Isten hozott a Pikkelyképűek vidékén! - vetette oda,már jól ismert hangon.
Ahogy a moha lepte tábla mögé pillantottak,lehetett látni a vidék töredékét.Ahogy azt a környék neve is mutatta,itt éltek a félig-ember, félig-hüllő kinézetű népek.Testüket pikkely borította,emberszabású testalkatukat csak hosszú farkuk és sárkány-szerű fejük hamisította meg.Elég ellenséges nép volt,de ez csak álca volt.A tündékhez hasonlóan,ők az íjászat harcterén emelkedtek ki.Érdekes kis közösség ők.
- Nah,hogy tetszik? |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
--------------------------------------------------------------------------- |
Ayani hirtelen megdermett.Valami borzalmas érzés uralkodott el rajta.Remegve az idegességtől,teste tajtékozni kezdett.Herceg szemébe nézett.Tekintete most éles volt és teljesen üres.Hátralépett egyet,majd sarkonfordult és elvágtatott. |
-Nekem mindegy!-mondta.
-Melyik helyere lennél te kiváncsi? |
- Nekem mindegy.Már sok helyet bejártam. - vont vállat könnyedén - Válassz nyugodtan. |
-Nem tudom!Mező ,rét,vagy álmok birodalma vagy kristálkyhegy vagy varázserdő vagy ahova csak akarsz! |
- Amm... igen. - mondta,egy kicsit több lelkesedést várt,mert őt mindig felvillanyozzák az ilyen tárgyak - Hova menjünk? |
-Majd fejtegetjük hátha sikerül!-mondta. |
- Oké,semmi gond. - mondta,majd a sörényéből kikapott egy láncot és felvillanyozva mutatta Hercegnek - Ezt nézd mit adott Hadawar!
Egy egyszerű ezüst lánc volt,amin egy talizmán lógott.Valamiféle fehér-arany vagy hasonló ásványbó készültetett,közepén egy tengerkék színű,apró kővel.Szép,tökéletes kör alakja volt és bámulatosan sima.Villogva csillogott a napfényben.Borzalmasan halványan,szinte alig látható runák voltak a kő köré vésve.
- Azt mondta ezt a láncot már évezredek óta tanulmányozza,de nem sikerült megfejtenie a runák mondanivalóját.Valószínűleg ez is egy az elveszett mágikus tárgyak közül.Kíváncsi vagyok,vajon mit takarhat ez a kis apróság.Azt is mondta,hogy nekem adja,hisz ő úgysem tudna már vele mit kezdeni és hátha mi többet megtudunk róla.Vagy csak egyszerűen,hogy legyen valami hála-ajánkéka. |
-Bocs!Elméláztam.-mondta.
-És most hova lenne kedved menni?-kérdezte. |
Egy jó idő után aztán kilépett és volt nála valami.Ám Herceg eltünt.
- Herceg? - nézett körbe,majd meglátta,maint a piac sarkából nézi a kis arénát.Odaügetett hozzá.
- Mi az? |
Bólintott.Tovább nézelődött és megint észre vette a suhancot.Még mindig csatázott.Harceg sebe már majdnem teljesen begyógyult. |
- Igen,ez az. - mondta - Várj meg itt!Leadom a növényt és már jövök is vissza.
Azzal besétált az ajtón.Nagyon hallkan hallani lehetett beszélgetésüket. |
Ő is felnevetett.Nem sokára visszaértek a dokihoz.
-Innen jöttünk?-kérdezte mert már nem nagyon emlékezett ,hogy honnan indultak és út közben vagy 3 ugyan ilyen rendelőt látott. |
- Hékás! - szólt rá pajkosan,majd mókázva megbökte a vállával és nevetni kezdett. |
Nem tudott mit mondani és megpuszilta a kancát.
-Így már érted?-kérdezte. |
Barátságosan felhúzta egyik szemöldökét.
- Mi ez a kacsingatás? |
Elmosolyodott.Rákacsintott a kancára és továbbhaladt.Nem tudott mit mondani. |
Csak mosolygott és ment tovább.
Aztán végre megakadt a szeme egy Boróka-gyökeret áruló dragzor-asszonynál.Alaposan megnézte mindegyiket,aztán két szép vaskos szálat kiválasztott.
- 'Még jó,hogy a magunkfajta lényeket tiszteletben tartják.' - gondolta magában,mikor az asszony nem kért érte semmit.
Feltette a hátára a két szál gyökeret.
- Rendben,ez megvan.Mostmár mehetünk vissza,utána szabad akarat van. - mosolygott. |
-Igen!-mondta.
"De nekem többet jelentesz mint egy barát"-gondolta.em merte kimondani. |
- Fény és Sötétség? Érdekes párosítás. - csodálkozott el,de semmi bántó szándékkal - Rendben,akkor nem kérdezem. - mosolygott el viccelődve - A lényeg,hogy most itt vagy és barátok vagyunk. |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|