Témaindító hozzászólás
|
2007.09.07. 22:30 - |
Thatch a hosszú vágtázás után végre elérte a hegy lábát,majd lassan lefékezett,hogy megvárja Taa-t.
- Hát itt is volnánk. - mondta sóhajjal.
Jól tudta,hogy a hegy igen meredek,de meg kellett találniuk rajta a mezőt,amelyen Greyvale faluja,a félszerzetek otthona nyugszik.Kemény út ez mindenki számára.Thatch a hegy oldalán kezdett el kersegélni és mg is találta,amit akart.Egy alig kitaposott ösvény volt az.Bizonyára a félszerzetek innen közelítették meg akkoriban a falut.Az út szerpentinként vezetett el a hegy teteje felé,néhol igen megviselt volt az út.Rég járták már.
- Nah menjünk! - szólt fel a mén,majd az ösvény felé indult. |
[35-16] [15-1]
------------------------------------------------------------------------------ |
Koloss begyorsított, s nemsokára más lehetett is látni azt a jellegzetes füstöt, aminek a látványára Koloss már oly régen várt....
(reag oda is) |
Thatch egyszeriben felkapta a fejét. Nem tudta volna elmagyarázni miért,de tudta,hogy küldetésük immár elveszítette fontosságát,és ezzel mostani szolgálata a végére ért. Biccentett a lényeknek,majd vágtába csapva át,levágtatott a hegyről,ezzel elhagyva a Szürke hegyet. |
-Akkor vezess, Kapitány! |
-Ebben a Birodalomban még nem jártam az Indiánok Falujában!Mikor vándoroltunk....el kellett hagynom őket....és aztán nem találtam vissza hozzájuk!Szerinted miért kerestem őket????
-De ez a hely....ez a hely.....mindenkit az indiánokra emlékeztet...innen érzésre is megtalálom őket!Jól ismerem a vezetőket!-mosolyodott el... |
-Még sosem voltam az Indiánok Falujában, ezért kérdeztem tőled, hátha te jártál már ott...-mosolygott. |
-Szerintem Te is tudod!-mondta hangossabban, hogy a süvítő széltől is lehessen hallani, majd begyorsított, s kicsit lefele vette az irányt.
|
Alig tudta beérni a lelkes Kolosst.Nevetve sikerült ngay nehezen.
-És tudod, merre kell repülni? |
-Mi az hogy!-elmosolyodott, majd Szélrózsára pillantott és a levegőbe vetette magát és száguldani kezdett hazája felé. |
Beszívta a levegőt, mintha ismerős szagot hozott volna a Szél...vagy csak az ő tudata játszott vele így?
Koloss mellé lépett, rá sem nézve, csak a tájat bámulva kérdezte.
-Akkor, neki vágunk? |
Finoman ledobbant a sziklás talajra.
Szélrózsa szavait igen nagy információnak tartotta, de nem adta semmi jelét annak, hogy hallotta volna.
-Hmmm....-gondolkodott.
Mélyen eltöprengve, a magas hegy tetején a távolba bámult.Erdők...mezők...megint hegy, majd megint hegy.....nem.......
Megfordult, s pár lépéssel fellépett a hegy legtetejére, ahol elétárult a nagy füves, patakos puszta, amit már oly régóta keresett.
Lelkében, testében olyan melegség, boldogság áradt szét, amilyet már rég érzett.Az otthona pár szárnycsapásra van tőle....Szemeiben épphogy nem jelentek meg a könnycseppek.Meg sem tudott szólalni, egy pillanatra el is felejtette, hogy nincs egyedül. |
A szélhullám egész eddig tartott.Szélrózsa sem tarthatta örökre a varázst.Szépen lerakta utasát, s maga is ledobbant a Szürke-hegy tetején.
-Hm...na nézzük, hol is lehetünk......-nézett végig a tájon.-Igen, az Emberfélék országában! |
-Még sosem jártunk erre!-felelte Lerena.
-Nah és minek akartok beszélni azzal az uralkodóval?-kérdezte Doromystic. |
Egy elhúzott mosollyal megforgatta szemeit,majd újból a két unicornishoz fordult.
- Mi épp az itteni uralkodó törzshelyét keressük.Beszélnünk kell vele.Esetleg nem tudjátok,merre találjuk? |
-Én csak követem amerre megy.Tulajdonképpen nem is értem mit csinálunk-viccelődött |
-Szabad Birodalom...csak sétáltunk!-válaszolta Lerena, mire Doromystic bólintott. |
Látta,hogy közben Taa is megjött.
- Az én nevem Thatch - biccentett - ő pedig ideiglenes "munkatársam" - mosolyodott el viccelődve - Taa. Mi járatban erre felé,hol még a madár is csak ritkán jár? |
-Ohh...Szia!Én Taa vagyok ő meg Thach-ügetett oda a tarka kis egyszarvúhoz.Utána látta meg hogy a barnás egyszarvú is vele van
Odakapta a feját:
-Üdv!-mondta majd Thachra nézett |
Lerena felnevetett az ügyetlen csődörön.Doromystic viszont sértődötten állt fel.
Lerena súgott valamit a fülébe mire mindketten felnevettek.
-Üdv!-köszönt Doromystic miután lerázta magáról a köszt amit a földön "gyűjtött".
-A nevem Lerena, Ő pedig Doromystic!-szólt a szürke kanca. |
Nagyot sóhajtott,majd mentek tovább,át az "elmacskásodott" tömegen.Ahogy nézelődött hirtelen valamibe beleütközött.Nem lehetett nagyobb nála,de azért jól egymásnak ütköztek.Thach a földről megrázta fejét és látta,hogy sikeresen beleütközött egy tartka egyszarvúba.
- Oh,elnézést! - kapott fejéhez és felsegítette az elesettet. |
[35-16] [15-1]
|