|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.20. 15:09 - |
Fayu hatalmas kanyarokat leírva szórakozott az égen! Élvezte az erejét!
Lendülete egy szélviharé volt, kecsessége talán egy fényből született főnixéhez lehetett hasonlatos, vagy az egyetlen hozzá méltó lényhez: egy szerencsesárkányhoz! |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
_____________________________________________________ |
 Megrázta a fejét, és elindult a korábbi irányba.
|
 "Megtorpant"-már amennyire meg lehet torpanni a levegőben.Visszafordult.-Rendben!Azt hittem, erre vannak.
|
- Délkeletre kéne menjünk - jegyezte meg kicsit csodálkozva. |
Bólintva haladt tovább...a Barlangrendszerek felé.... |
Biccentett.
- Hát nagyon remélem! |
Fellélegzett.
-Viszont, ha ismernek páran, biztos megismerik a hagod, ha bekiabálsz egy-egy járatba!Úgy hallottam, a barlangokban messze eljutnak a hangok... |
Lassított, és visszanézett Lindére.
- Hát nem megyünk be! Csak megnézzünk melyikben lehetnek a barátaim! - mondta meglepetten. Ő sem kedvelte volna, ha beszorul a sötétben......
- Megpróbálhatjuk épp kicsalogatni őket, de nem hiszem, hogy meghallanák, ha a szikla másik felén vannak, például..... |
Hirtelen lassított, szeme ijedten meredt Fayu-ra.Klausztrofóbiás volt...Végül csak ennyit kérdezett:-Beférünk mi oda? |
Kacarászva, kanyarogva fordult a föld felé.
- Lessünk be a barlangokba! |
Felnevetett és boldogan Fayu után "hullámzott".Ahogy kelt fel a Nap, nemcsak a horizon lett egyre vörösebb!Már az ég is aranyfényben ragyogott, s mintha tényleg kelt volna a Nap-friss volt a levegő! |
- Kiváló napszak a sárkányvadászatra! - nevetett vidáman.
- Induljunk! - zengte, és zúgni kezdett a kelő nap felé. |
Nevetett és ő is elkapta Fayu "ániáját":ő is fordult egyet magán.
-Örömmel!...Nézd, éppen kel fel a Nap!-kerekedtek el szemei (ugyanis eddig este volt).A horizont határa valóban vörös volt! |
Elnevette magát újra, de ekkor még egy vad csavart is dobott magán.
- Bemutatnálak néhány érdekes sárkánynak, ha nem bánnád..... |
-Bizony!És még társaságom is van!-kacsintott Fayura. |
Jigsaw zengőn felnevetett, a szerencsesárkányok pillanatünneplő módján.
- Hát igen. A Birodalom csodálatosan jó hely, ha otthont keresel! |
-Igen, ekkor tanultam meg, mi a boldogság, a fény és rájöttem, több ilyen kedves lény is él a világon, nemcsak az a varázsló...Bár ő csendes volt, Fényüveg Városban meg mindenki fecsegett-mosolygott.Azt hiszem, igen, megérte!Sokat tanultam.
-És, hogy féltem-e?Tudtam, hogy a víz megölhet, mégis csak ott éreztem magam biztonságban...a levegőben is, a szárazföldön is már megpróbáltak megölni.Csak ez maradt, egyetlen menedékem...
-Szirén barátaimban pedig nagyon megbíztam, ha ők azt mondták, gondoltam, biztos igaz, hogy jó város.A rendszer?Hát igen, elég mesterséges, de kellett!Annyi lény élt a városban, nem lehetett egyszerűen elkeveredni valahova, noha mindenhol készséggel segítettek volna útba igazítani....S bármennyire hangzik hihetetlennek, jól esett a zsúfolt tömeg...egy magányos léleknek a hosszú halgatás után végre jó társasága lett!
-De igen, azt hiszem, itt a legjobb!Itt otthon érzem magam.-nevetett. |
Fayu elképedt! Hát mennyi mindent élt meg ez a nőstény?! Vajon melyikőjük az idősebb?
- Szép város lehetett....Végülis akkor megtanultál bízni nem? Sokat megéltél....Mondd, úgy gondolod megérte? Úgy értem ez a sok tanulság.....Látsz benne jót? Engem kicsit megijesztene ennyi minden....Hogy nem zavarja-e meg a fejem. De más az életünk......
Dobott magán egyet.
- Nem féltél a várostól? És a víztől? Tudod, alighanem én nehezen viseltem volna egy ilyen világot....Ez a rendszer nekem nem tetszik....Néha persze lehet szükséges......Megértem, hogy a békének és rendnek ára volt....De olyan mesterséges.....Megértem miért jöttél el.
Kacsintott.
- És örülök is neki! |
-Ezután?-gondolkozott el-Ezután hosszú és óvatos vándorlásba kezdtem megint.Kerültem minden települést, nagy ívben, egyedül a tengeren éreztem kissé biztonságban magam, amikor senki sem volt körülöttem a felszínen...Néha megvicceltek gonosz szirének, hogy, ha közel merészkedtem a tükörhöz vagy magukhoz csalogattak, be akartak rántani a vízbe, de mindig ott volt a több jóságos sellő, hogy kiszabadítsanak...
-De , voltak esetek, amikor versenyeztem egy pár szirénnel, akikkel barátok lettünk!Hozzájuk különösen fűzdtem.Sokat "kirándultunk", jártuk a tengereket és sokat nevettünk.Ahhoz képest, hogy egy látforma választ el minket, különösen sokat tudtak a fajtámról.Ők mondták meg, hogy milyen szép hangom van és köztük énekeltem először.Sút, sokszor énekeltünk együtt, amikor nem hallott senki...
-Sajnos csak addig maradtunk együtt, amíg át nem értem az egyik partról a másikra.Mesélték ugyanis, hogy a túl parton terül el az Fényüveg Város.Mesélték, hogy a hozzám hasonló, boldog- és fénylények élnek ott.Kiváncsi voltam rá, hát elvezettek oda.
-A várost már távolról láttam.Kiérdemelte nevét!Úgy fénylett, mint egy nagy kristály hegy!Itt soha nem ment le a Nap, az éjszaka a sokáig tartó napnyugta és -felkelte.De ott nincs is szükség a Napra, mivel az üvegfalak magukból ontják a fényt.Csak "éjszaka" lankad fényük.
-Itt valóban sokfajta lény él, a sárkányoktól egészen a tündérekig.Mind fehér!Mind boldog és kedves!Senki nem volt mogorva, mindenki vidáman fogadott.Noha náluk "gyakoriak" voltak átvonulásaink-egy szerencssárkány élt is a városban-,mégis szinte ünnepelve fogadtak.A tömeg mindenhova követett, a gyönyörűszép üvegpalotákból ontották a virágokat.Akivel szóba áltam vagy akikhez fordultam, mindnek csillogott a szeme, igazi kitüntetésnek vette, hogy egy szerencsesárkánnyal találkozhat...Kicsit zavarba ejtett ez a hirtelen népszerűség...Eddig azt hittem valamilyen ártó vagy rossz lények vagyunk, hogy ennyien bántottak az életemben,...Akkor kezdtem érteni, milyen ritkák vagyunk.
-Életem legszebb napjait töltöttem ott..vagy évek voltak?!Nem tudom, de annyi biztos, hogy ott maradtam egy ideig.Kedvességük és vendégszeretetük nem lankadt, soha!
-Már egy ideje ott lehettem, megszokva a mindennapos fényözönt, amikor eszembe jutott a másik szerencssárkány, akiről hallottam, hogy itt él.Meg akartam látogatni.Viszont nem volt könnyű dolog....Az idő alatt, amíg itt élt, komoly befolyásra tett szert a város vezetőségében...Nem mehetett be akárki hozzá, még fajta béli sem.Akkor ismertem meg igazán a várost:Ez a pompa , a fény csak a felszín...mélyen viszont komoly irányítás folyik, hogy minden rendben legyen.
-A hivatalok a föld alatt épültek, talán, hogy az egész területet átadják a polgároknak...talán, hogy megfelelően védve legyenek, ha támadás éri a várost, ezek ne sérüljenek-amit meg is értek, hiszen a várost határoló ország nem volt épp barátságos... .
-A lakókat csak egy dolog komorította el...ha a vezetőségről kérdeztünk!Nem szerettek nagyon mesélni az ilyenekről az degeneknek, bár nem volt sok takargatnivaló ezeken:az egész irányítás valóban a városlakók érdekeit szolgálta, a polgármester választás is valásztással ment végbe.Még a határos országgal is próbált békülni....
-Velem csak azért osztottak meg titkot, mert már nem voltam új vendég, már-már polgárnak számítottam...Így is nehezen sikerült időpontot kérnem a szerencsesárkány-neve máig is titok maradt előttem-titkárjától... De fütött a lehetőség gondolata, hogy mégtöbbet tudjak meg a magamról és beszélgethessek egy fajtámbélivel....Aztán a sors közbeszólt:a szerencssárkány meghalt...Idáig is beteg volt, a kora miatt.
-A Város gyászba borult:a fények lejebb szöktek az épületekből és mindenkin volt valamilyen fekete ruha.Nem volt zsivaly, mint általában, csak a menet léptei, mely végig kísérte a szerencsesárkány koporsóját a Városon.Ez több napig tartott:Még, ha óriási területen feküdt is, igen zsúfolt volt, égbe törő felhőkarcolókkal, épületeket a magasban összekötő járdákkal!
-Még a temetés után is sokáig feketében volt Fényüveg Város...állítólag az ilyen fontos személyek gyászolása száz évig is eltart...Az örökös melankólia már-már elviselhetetlen volt, hát tovább álltam, bármennyire is kérték, hogy maradjak...Talán a megüresedett állás miatt is szerettek volna ott tartani-mint később kiderült, a hivatal tagjai minden itteni vagy átmeneti fajt képviseltek, rajtam kívül meg nem volt más szerencssárkány a Városban...Mégsem maradtam!
Most is tartott szünetet... |
Kicsit lecsillapodott a hidegzuhanyszerű szavaktól.
- Bocsáss meg.....Mi történt azután? |
[117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Megrázta a fejét, és elindult a korábbi irányba.
"Megtorpant"-már amennyire meg lehet torpanni a levegőben.Visszafordult.-Rendben!Azt hittem, erre vannak.