|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.28. 23:31 - |
 Változás úgy döntött kipróbálja mire képes.Még nem tudta mire számítson!Ahogy az ügyességi útra ért, csak egy nagy pusztát látott.Miután körülnézett, és nem látott semmit, egyszercsak kezdtek láthatóvá válni a külömböző akadályok.
Volt ott ugró akadály, bújó, mászó, gyorsasági és még nagyon sok féle, kifejezetten unikornisoknak.
Változás egy pár másodperces koncentrállással kezdett felkészülni az akadályokra, és persze átgondolni a menetirányt. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
_______________________________________________ |
 Gondolkodott.
- Akkor menünk a Szavannába! -s máris irányba fordult.... |
 -Azt hiszem rád bízom magam!-mondta, majd egy puszit nyomott Spirit orrára.
|
- Rendben! - Követte kedvesét. - Merre menjünk, hölgyem? |
Elmosolyodott, majd megcsókolta Spiritet és a levegőbe dobta magát.
-Jobb, ha innen megyünk! |
- Mi ez a nagy titkolózás? - nézett egyik szemöldökét felhúzve, gyanúsan Shekeirára. |
Kihívóan elmosolyodott.
-Idővel megtudod!-vigyorgott. |
Örömmel fogadta: az első csók! Hosszan tartota a csókat, majd megkérdezte:
- No és milyen erőről beszélt Viharszem? - nézett kihívóan, szerelmes pillantással Shekeirára. |
-Köszönök mindent!-mosolygott a hatalmas pegazusra, majd meghajolt előtte.
VÉgre kettesben Spirittel.
Ahogy Viharszem elhagyta a Gyakorlópályákat, Shekeira egy szót sem szólt, csak megcsókolta Szerelmét. |
Mit tehetett volna, engedett, hogyShekeira magához ölelje, hiszen neki is jól esett.
 A pár érzéki pillanatát finoman zavarta meg:
- Akkor engedelmetekkel, én magatokra hagylak!
- Köszönöm szolgálatodat, Viharszem! - fordult aztán hozzá, szárnyával még mindig átölelve szerelmét. Hálás mosolyt enegett Viharszemnek, aki bontogatta szárnyait.
-Semmiség! Aztán ne hagyd el legkőzelebb. Nem is tudod, milyen erő rejlik benne! - kacsintott rá, titkosan mosolyogva, melyet csak Shekeira érthetett. Spirit kérdő pillantására már nem válaszolt. Kiterjesztette hát nagy szárnyait, s elröppent a felhők közé. ... |
Shekeira szólni sem tudott, csak szorosan magához ölelte szerelmét és nem akarta soha többet elengedni. |
Szorosan átölelte Shekeirát szárnyaival.
- Te is nekem! - mondta hallkan. Az edzés alatt Árnyéküvöltés megtiltotta, hogy az érzelmeire gondoljon, azok csak hátráltatták volna, s lelke ugyanolyan gyenge maradt volna. Most, hogy már nincs tiltás, érzelmeit boldogan engedte szabadjára, de önkontrolja nem hagyta őket kitörni. Most is csak egy mindent eláruló mosoly, s melegen csillogó szemek árulták el, hogy kavarog valami benne.
- Szeretlek, Shekeira! - nézett egyenesen a kanca szemeibe. |
Shekeira döbbenten bámult az érkezőre.Épphogy boldogan indult volna meg felé, mikor Spirit meszólalt.
"Ne gyertek a közelembe...?"-furcsa tekintete végig a csődör szemeit pásztázták, de az ő tekintete még csak oda sem tévedt Shekeiráéra.
Mikor a csődör fellélegzett, még furcsálta, hogy nem ő közeledett hozzájuk, de ez már kevéssé izgatta a kancát.
Azonnal átkarolta a csődört, s az érkezésekor meginduló könnyei, most sietve a földre hullottak.
-Annyira hiányoztál!-suttogta, de csak ennyit tudott mondani. |
Határozottan megvetette lábát.
-Sajnálom, ezt nem engedhetem! Spirit olyan helyre ment, ahol a más elemű lények meghalnak! Mit szólna, ha holtan találna rád a Sötétség legmélyén , miközben elemészt a..... - akadt meg hangja, majd elmosolyodott.
- Emlegetett szamár!
Lassan suhant az égen. Nem kiáltozott, nem mutatványozott. Szépen, egyesen röpttel landolt pár méterre a páros előtt. Izmosabb volt, bár vonásai még mindig fiatalasokat, koránt sem kamaszé, inkább érett felnőtte voltak.
Nem látszott rajta a fáradtság, milyen hosszú útról jött. Az edzés kiváló kondiba hozta, s úgy tűnt, jelleme is sokat változott.
-Még ne gyertek a közelembe, a Sötétség még tömény az aurámban. ....Várjatok, amíg feloszlik. - mondta határozottan, látszott rajta, nem viccel.
Pár percig mozdulatlanul állt, ijesztően kifejezéstelen arccal. Nem meredt Shekeirára, elnézett mellette, mint aki nem is ismeri. Koncentrált, minél előbb elűzze környékéről a mérgező Sötétséget. Pár perc múlva azonban fellélegzett, sérett, szerelems mosollyal kitárta picit szárnyait:
-Itt vagyok! |
Feltekintett az égre.
"Spirit...ugye jól vagy?"
Miután eléggé kifújta magát, visszaügetett Viharszemhez.
-Megkeresem Spiritet!-mondta határozottan, s már indult is. |
Nem ment utána. Hagyta, hogy kicsit egyedül maradjon. |
-Köszönöm!-szólalt meg hosszú idő után, majd arrébb ügetett a pályától, hogy kifújja magát. |
Szárnyával tapsolva ügetett oda a kancához.
-Gratulálok!-mondta elsimerően-Erő és ügyesség nagyon jó, ha megvannak a lényben-benned mindkettő megvan, nem is kis mennyiségben! |
A pálya következő része szinte ugyanolyan volt, mint az első fele, csak épp hosszabb és különböző zavaró tényezők "díszítik" az akadályokat.
A tüskék nagyobbak, s gyorsabbak voltak, s néhol valamiféle ragacs bújt meg.Shekeira egyszer jól bele is ragadt, de épp időben szabadult meg tőle.
A lengő balták is jóval gyorsabbak voltak.A pálya ezen részén szembeszél fújt, s folyamatosan üvegszerű varázsokkal akadályozta a kancát.Alig látott tőlük valamit, s iszonyatosan szúrtak.
De túl jutott rajtuk.Kisebb-nagyobb nehézségekkel, de Shekeira végigküzdötte a pályát.
A végén szuszogva, fáradtan lépett le a pályáról. |
Úgy tűnik, ez volt az "igen"!Bámulatos könnyedséggel állta a kanca a kezdeti nehézségeket, de hogy fogja állni a nehezebb próbákat?.... |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Változás úgy döntött kipróbálja mire képes.Még nem tudta mire számítson!Ahogy az ügyességi útra ért, csak egy nagy pusztát látott.Miután körülnézett, és nem látott semmit, egyszercsak kezdtek láthatóvá válni a külömböző akadályok.
Gondolkodott.
A pár érzéki pillanatát finoman zavarta meg: