Témaindító hozzászólás
|
2007.10.12. 20:29 - |
Zeleros, Zithos és Garron, mint három testvér, sétálgattak az Éjvadonban.
Első hely ahol járnak a Birodalomban és nagyon tetszett nekik.Igazság szerint Zithos és Garron mindenképp a Gyakorlópályákra mentek volna, de Zeleros a legidősebb, az ő döntése a végső.Tehát ide jöttek szétnézni. |
[46-27] [26-7] [6-1]
_____________________________________________________ |
Felröppent egy ágra, összegömbölyödött, és elaludt. |
Csak Zithos nézett hátra egyszer.Nem akarták ők magukkal vonszolni.
"Ha jön, jön, ha nem jön, nem jön!"-gondolták.
Lassan kilépdeltek Éjvadonból, majd eltűntek a homályban. |
Torensz leült, és morfondírozva nézett utánuk. Nem hitte, hogy lenne mersze utánuk menni..... |
-Mi nem tudunk róla, hogy veszélyes lenne!-mondta Zeleros vállat vonva.
-Azt javaslom menjünk!Te meg, Torensz jössz, ha gondolod!
Azzal lassanként elindultak Varázserdő széle felé.! |
Felfújta magát.
- Nem erről van szó! A gazdám és a többiek azt mondták nagyon veszélyes az a hely! - mondta fújón. |
-Hát ez elég sok mindentől függ!
-Hogy tetszik-e a hely!
-Hogy fáradtak leszünk-e ha odaértünk!
-Vagy, hogy találkozunk-e valakivel!Satöbbi....
-De mit magyarázkodunk???Hisz nincs hozzánk kötve!-Garron Torenszhez fordult!-Elmész, ha úgy tartja kedved! |
Elgondolkozott pár percre. Még sohasem járt ott, és érdekelte volna, de a társai eltiltották onnét...Most mihez kezdjen?
- Hosszú időre mennénk oda? - kérdezte végül. |
-Hát rosszul hitted!-vágta oda Garron, kicsit mérgesen.
-A Dimenziókba megyünk!Velünk tartasz?-kérdezte rögtön Zeleros, hogy ne legyen veszekedés!
Zithos mlg mindig nem értett semmit, de már nem is érdekelte különösebben.A Dimenziókra koncentrált.Eléggé izgalmas helynek tartotta. |
Észrevette a virágot, de gyorsan elfordult tőle, és távolabb is húzódott.....
- Azt hittem jó varázsa van - morogta szinte csak magának halkan. |
-Ne nagyon lépkedj hátrafele, mert újra elalszol!-bökött unottan Torensz háta mögé Garron.
-Elaludtál amikor a növény közelébe értél!Reméljük Ztihos is hamarosan felébred, és új helyet keresünk.
Ztihos forgolódni kezdett, de valószínűleg csak rosszat álmodott, mert közben fújt is.Garron nagyot sóhajtott és odalépdelt öccséhez, majd megbökdöste.Zithos azonnal talpra ugrott, és körülnézett.
-Őőőő!Hol vagyunk?-kérdezte, de nem kapott feleletet, ő pedig nem kérdezte többször. |
Torensz nagyot sóhajtott, azután kinyújtózott, és álmosan kinyitotta a szemeit. Egy darabig a ködből nem oszlott fel semmi az agyán, azután rájött hol is van és nem is egyedül. Talpra ugrott Zeleros előtt, és kicsit elhátrált tőle.
Zavartan rázogatta a fejét, hogy rájöjjön mi történt vele, de nem tudott rájönni.
- Hogy....mi...mi történt velem? - kérdezte kicsit szédelegve.
- Hová lett a virág? |
-Már csak ez hiányzott!-kapta fel fejét Garron!
-Majd Én visszahozom!-vállalkozott Zithos!
Máris elindult a nőstényért, de ahogy a növény közelébe ért, azonnal összeesett.
Garront ez még most sem izgatta nagyon.
-Fogadni mernék, hogy az a virág!-mondta Zeleros.Elindult a virág fel, biztonság kedvéért nem vett levegőt.Odaért a növény mellé, de kábulni kezdett.Gyorsan megfogta a nőstény grabancát, majd kifutott a virág hatásköre alól.Lerakta a kis lényt, majd megrázta fejét.
-Ez hihetetlen!Mintha bőrön át is hatna, csak nem olyan erővel!Garron!Hozd vissza az öcséd!
Garron visszavonszolta a lila macskát,.Szívósabb termete miatt, kevésbé hatott rá az altató.
-Szerintem, ha felébredtek, menjünk biztonságosabb helyre!-mondta Zeleros. |
Odaért a virág elé. Különös színben izzó szemekkel nézte meredten, mozdulatlanul, majd előrehajolt, lassan, egyre közeledve a virág kelyhéhez.
Soha nem érte el, még a tüskéket sem. Mély álomba merülve puffant a földre. |
-Nőstények!Virágok!-Garron csak ennyit tudott mondani.
-Hagy menjen, ha akar!-mondta Zeleros, majd visszatért a mosakodáshoz. |
Torensz úgy érezte nincs is más rajta kívül a világban! Csak a virágot látta, az lett a valóság teljes egésze, semmi más nem fért bele Torensz elméjébe! De valahogy csak meghallotta a kérdést, és miközben ment és ment előre a virág felé, zsibbadtan, lassan felemelte egyik szárnyát, és előrebökött vele, a különleges, csábító liliom felé!
Szemei nagyok lettek és üresek, ahogy a lehulló kis pehely-fényeket vagy harmatcseppeket nézte egyre! |
-Hát ez meg hova megy?-kérdezte hallkan, szinte magától Zeleros.
Majd Garron ezt meghallva felnézett.
-Hova mész?-kérdezte azonnal, morgós hangon. |
Neki is ízlett az újféle hús.
- Jó volt nagyon! Köszönöm! - mondta kicsit nyávogón.
Azután kinyújtóztatta két szárnyát, alacsonyan a talaj felett, majd csapott párat, végül hemperegni kezdett!
Azt élvezte a legjobban, ha két szárnyával kétoldalt megtámaszkodva, hanyatt fekhetett. Így jót lehetett emészteni! És csodálhatta az eget.....Torensz nem volt a legnagyobb macskaféle! Hiába voltak rugalmas, erős szárnyai, amik gyorsan tudták röpíteni, hihetetlenül fordulékonnyá tették és még csendesek is voltak, viharban nem szállhatott fel, és sohasem szállhatott túl magasra! Talán ha megkérte volna valamelyik erősebb mágust, az felvitte volna, de ezt csalásnak érezte és megbízhatatlannak. Így álmodozott és merengett a magasról, amit talán sohasem érhet el.......De az ég gyönyörű volt....Mindig gyönyörű volt. Kevesen látták így, sokszor mondták, hogy most túl sápadt, most túl sötét, tele van felhővel, esős, ködös, de Torensz mindig szerette és csodálta.
Nagyot nyújtózott, kimeresztve éles karmait, ahogy mancsaival az ég felé törekedett, azután nagy sóhajjal oldalára fordult.
Szeretett heverészni evés után! De nyughatatlan természet is volt egyben!
Ide-oda mozgatta farka bojtját, majd felkelt újra ülésbe, és igazgatni kezdte karmai segítségével kis sörényét. Csak akkor nyugodott meg, mikor már teljesen sima volt és laza. Megrázogatta, hogy legalább kicsit kilásson alóla, azután újra nyújtózás következett, igazán macskásan, és végül körbenézett, hogy mihez kezdjen. Unatkozott már! Ekkor vette észre a virágot!
Hihetetlenül érdekes és szép volt. Liliomnak nézte elsőre, vérvörös szirmokkal, de kis, világoskék tüskék meredeztek kelyhéből! Bámulva a virágot közelebb ment. Kelyhe mélyén valami indigószín izzás lapult, a kék tüskékről meg apró, gyémántszerűen tiszta és ragyogó cseppek hullottak a talajra lebegőn, mint hópihék! Mágikus volt, az biztos! Torensz szinte vágyni kezdett rá, hogy egészen közelről nézegethesse, így egyenest megindult felé.
Biztos volt benne, hogy a hímeket úgysem érdekelhetik virágok. |
Mire mindannyian befejezték, a szarvasból már csak a feje meg a csontváza maradt.Zithos még a patáját rágcsálta, mikor testvére tisztálkodni, vagyis mosakodni kezdtek.
-Ez jól esett!Rég nem ettem ilyen jót!-mondta elégedetten Garron.
Zeleros lefeküdt egy kidőlt korhadt fára, és onnan nézte tetsvéreit és Torenszet. |
Torensz felröppent, de nem is maradt ideje, hogy segítsen valahogy! Lenyűgözte a másik három lény csapatmunkája és gyors vadászata!
Leereszkedve eléjük épp hallotta a kínálást, amit vigyorgva elfogadott, és elkezdett falatozni a szarvas vállából.
Mohón evett, nem fogva vissza magát, mert éhes volt már nagyon! De így is hamar tele lett a hasa, így félrehúzódott, és mosakodni kezdett macskaszokáshoz hűen. |
[46-27] [26-7] [6-1]
|