|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.31. 18:17 - |
*Amethyst hangtalanul, csöndesen lépkedett, karcsú lábait óvatosan emelgette a ragadós sárban, és közben engedte, hogy testét teljesen átjárja az a meghitt nyugalom, amit a mocsár árasztott magából.* |
[32-13] [12-1]
___________________________________________________ |
*Elindult útitársával a Tengerpart felé, s néhány lépéssel Dralon előtt haladva vezette a félsárkányt, egyenesen a Lángok Tengere felé.* |
 Bólintott. |
-Hmm, érdekes. -*nézett maga elé tűnődve, majd ismét vállat vont. Aztán hirtelen felvidult.* -Gyere, mutatni akarok neked valamit! Szerintem tetszeni fog, de inkább magad döntsd el. |
Morrant egyet, majd némi szünet után bólintott.
- Úgysincs tennivalóm. Ide nem jöttem, hanem sodródtam. Egy varázsvihar elkapott, és itt dobott el. |
-Ide is teljesen céltalanul jöttél? -*nézett rá kissé meglepetten, majd ő is vállat vont.* -Akkor inkább te gyere velem. Van kedved? |
Vállatvont.
- Sehova. Csak kódorgok. Nem tartozom sehová és nincsenek céljaim. |
*Nem reagált, de magában kissé elmosolyodott Dralon válaszán. A végén még kiderül, hogy ez a félsárkány valójában rendes, sőt.*
-És most innen merre mész tovább? -*kérdezte végül csöndesen.* -Ne áruld el, ha nem akarod. De egy darabon talán veled mehetnék. |
Tüskés nyakát kissé elfordítva, alaposan megnézte magának a kancát....megint.
Aztán csattanva összevágta agyarait, és bólintott.
- Szintúgy. |
*Pár pillanatig még zavartan állt, némán, egyhelyben, pontosan ott, ahová az előbb kiugrott a veremből. Ám a következő pillanatban Dralon után ügetett, és hamar be is érte a komótos tempóban haladó félsárkányt.*
-Tudod, nem kedvellek. De köszönöm a segítségedet. -*elhallgatott egy pillanatig tűnődött, hogy vajon folytassa-e.* -Azt hiszem, végső soron nem is vagy olyan... -*kereste a megfelelő szót.* - ...modortalan. Egy kicsit talán... félreismertelek. |
Dralon egyhelyben állva visszafordult fejével.
Kicsit nézte a lényt, majd továbbindult. |
*Csodálkozva állt és meredt újonnan kiszabadult testére. Majd mikor észrevette, hogy Dralon távozik, egy ugrással a verem peremén termett, és a csődör után kiáltott.*
-Várj! Most hová...? -*szólt, de gyorsan el is hallgatott. Hálát érzett iránta, de azt sem felejtette el, hogy kölcsönösen egymás idegeire mentek... és hogy miatta süppedt a mocsárba.* |
- Okosabb vagy, mint amilyennek néztelek - morrantotta egy vigyorral.
- Valóban csak a fejedet tudnám letépni, vagy még jobban megszilárdítani és ittmaradsz örökre, vagy mindketten beragadunk, és lehet kettős fejfa is, ha tovább várok. A védelmed meg tényleg nem ér sokat ellenem. Tényleg félsárkány vagyok. De attól még most létrehozhatsz gyorsan egy pajzsot. És maradj csöndben - kaffantotta, azzal körbejárta még egyszer a kancát.
Úgy tűnt döntésre jutott, mert egyszercsak megállt oldalt, és lehajolt a talajhoz.
Aztán belevágta szarvát, és egy szinte hófehéren ragyogó tűzoszlop száguldott le a talajba! A talaj remegni kezdett körös-körül, és átforrósodott. De a fekete lény nem folytatta, hanem eltüntette a tüzet, és felállt.
Az elpilledt, de ép unikornis elé lépett, és lehajolt, hogy szarvuk csaknem összeért.
- Most pedig ne mozdulj!!! - utasította halkan a lényt, azzal hátrahajolt, majd előrevágott!! Szarva egyetlen centiméterrel kerülte el az okoskodó lény nyakát, de Dralon nem állt meg, hanem újra és újra ledöfött, majd patájával vágott a kőkemény talajra. A nem mindennapi izomerő pedig megrepesztette a kiszikkasztott iszapot! Dralon újra és újra szúrt, majd patával, farokkal eltakarította a keletkezett törmeléket, és megdöbbentően rövid idő múlva a bajbajutott lény egy kráterre emlékeztető lyuk kellős közepén állt. Szabadon.
A félsárkány a mélyedés szélén fújtatott, hab ütött ki nyakán és marján, de elégedetten nézte "művét".
Aztán megfordult, és ügetni kezdett kifelé. |
*Fejét most kissé felemelte és idegesen pillantott a félsárkányra. Pár pillanatig csak nézte, majd szemét folyamatosan Dralonon tartva válaszolt.*
-Víz elemű vagyok. Talán tompíthatnám egy kicsit a lángjaidat, ha a tüzed nem olyan erős... -*szeme hirtelen tágra nyílt a felismeréstől, majd csalódottan fújt egyet.* -Félsárkány vagy... a víz nagyjából annyit érne ellened, mint egy ezeréves tölgy ellen a lenge szellő...
-Ha viszont nem égetsz, és a talaj fellazul, s én még mélyebbre süllyedek, akkor akár ide is tűzheted a fejfámat... most is épp, hogy csak kilátszik a fejem. Pár centi még, és nem kapok többé levegőt.... Viszont így én se használhatom a Vizet, mert... -*a mondat végét már csak halkan dörmögte maga elé.*
-Mi is az utolsó lehetőség? Ja, tudom már. Hogy most rántasz ki innen. Nos, a talaj jelenleg a hőd miatt szerintem keményebb a legszilárdabb hegyvonulatnál is.... legfeljebb a fejemet tudnád letépni... -*dünnyögte még mindig durcás hangon.* -...amit persze, gondolom, ezer örömmel megtennél azok után, hogy felbosszantottalak... |
Újra elgondolkozva, közönnyel nézett a lényre.
- Meg fogsz lepődni. Azon gondolkozom. Egyébként meg tényleg tény, hogy miattam ragadtál be, de az is, hogy nekem köszönheted az életed. Úgyhogy akár csendben is maradhatsz köszönetül, míg kitalálom hogy szedjelek ki. A mocsár lazul a hőm nélkül - köröttük tényleg újra vizenyősödött a talaj.
- Ami jó, mert kiszedhető leszel, de rossz, mert mélyebbre is csúszhatsz, velem együtt. Ha most próbállak kihúzni, valószínűleg megsérülsz, mert kemény a talaj.....Ha meg kiégetlek, szabad leszel, de sült...... |
*Fejét visszahajtotta a földre, sörénye szétterült mellette a szikkadt talajon. Onnan lesett föl Dralonra.*
-Gondolom, most remekül szórakozol. -*morogta, de ez sokkal inkább ártalmatlan megállapítás volt, mint bántó megjegyzés.* -Akár hiszed, akár nem, fénnyel sajnos nem lehet földet porlasztani... És tudom, hogy tetszik a látvány... És persze eszem ágában sincs segítséget kérni pont tőled... de mivel te kevertél ebbe a sáros slamasztikába, és persze mivel rajtad kívül egyetlen áldott lélek sincs itt közel s távol, mi lenne, hogyha eljátszanál azzal a gondolattal, hogy esetleg kihúzol innen? |
Orra megrándult, de nem nevetett fel. Annyira azért nem volt kárörvendő, főleg, hogy a lény helyzete egy régi emléket villantott fel az elméjében, ami ugyan nem a sajátja volt, de nagyon is élő.
- A Te haragodról nem én tehetek. Az a sajátod - felelte végül, és körüljárta a lényt.
Csak mikor újra szemben volt vele, állt meg, oldalra biccentett fejjel nézve az unikornist. |
*Felemelte fejét a földről, és amennyire talajba száradt nyaka engedte, felpillantott.*
-Szerinted? -*duzzogott.* -Természetesen te vagy az oka! Annyira feldühítettél, hogy a mocsár magába akart nyelni a haragommal együtt, és már szinte teljesen el is süllyedtem, amikor te szépen felperzselted ezt az egész átkozott környéket, én meg itt ragadtam beleszáradva a sárba... |
Felriadt a zajra, és szinte azonnal újra lángbaborult.
Sörénye felborzolódott, és vicsorogva felpattant.
- Még mindig itt vagy?! - bömbölte, és megiramodott arra, amerről az idegborzoló hang jött.
Keresztülverekedte magát pár elszáradt fán, és már készült, hogy elemi erővel fog üvölteni, mikor hátrahőkölt döbbenetében.
A fehér lény a talajban volt!
- Hát te meg hogy kerültél oda? - morrantotta elkerekedett szemekkel. |
*Amethyst magasra tartotta a fejét, mivel már csak annyi látszott ki a sárból, és kapkodva szedte a levegőt. Magában halkan elrebegett egy tünde imát Elbereth-hez, ám a következő pillanatban megérezte a lángnyelveket. A feje felett csaptak át, s egy-két ezüstös sörényszála még meg is pörkölődött. A sár azonnal szikkadni, száradni kezdett, sőt, tőle nem messze, a félsárkány Dralon közelében el is hamvadt. Pár perccel később, mikor a tűz elcsitult, Amethyst még mindig élt. Nem süllyedt tovább, s ennek első pillanatra nagyon megörült. Ám mikor tudatosult benne, hogy szó szerint beleszáradt, belesült a sárba, kissé lelohadt ez a vidámság.*
-Fantasztikus! -*morogta az orra alatt.* -Ennek is az az ostoba félsárkány az oka! Megmentette az életemet, de még azt is úgy csinálja, hogy bosszúságot okozzon vele! Mekkora egy... -*elhallgatott, majd torka szakadtából a félsárkány tartózkodási helye felé üvöltött.* -Hálásan köszönöm a nagy semmit, te tuskó!
*Aztán durcásan letette fejét a megaszalódott, kiszáradt talajra, és magában fújtatott tovább.* |
[32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Bólintott.