Témaindító hozzászólás
|
2007.10.01. 17:46 - |
-Ennél a vidéknél már nem lesz rosszabb!Ha ezt bírod, bírni fogod Vadvidék több táját is!-szólt hátra Whisperwindnek. |
[15-1]
______________________________________________________ |
Azt hitte, azért megy l, mert nem bírja a fájdalmat, de többet nem fírtatta.Folytatta útját....haza! |
Whisperwind hatalmasat sóhajtott, ahogy kiértek a havas tér túloldalára a lapályról.
Hirtelen szél támadt, amiben a fekete kanca a magasba szökkent, és pillanatok alatt tovatűnt! |
Élete legnehezebb próbatétele nem az volt, hogy a tragédiája után továbbéljen, nem az volt, hogy megtanuljon kemény lenni, nem az volt, hogy újra rendbejöjjön, nem az volt, hogy csatlakozzon azokhoz, akiket nem is ismert......
Hanem most megállni a felsikoltást, a tombolást, az elrohanást......
Idaho figyelmeztetése jól jött, de Whisperwind végig, végesvégig az úton, a halottai közt haladt.....Akárhova nézett, az ő arcukat látta...
Összeszorította a száját, és ment, ment, miközben potyogtak a könnyei, amiket még szégyellt is. |
Mint álomból, olyan kábulatból ébredt a kanca könnyeire, s halk zokogására.Nem mert hátra fodrulni, nehogy valami új emlék képbe pottyanjon.Finoman megcsapta Whisperwind arcát, hogy legalább csak könnyezzen.Nem sokára kiérnek, márcsak egy kicsit kell eltűrniük az emlékeket! |
Whisperwind alig érzékelte Idahót, habár valahol tudta jól, hogy anyja és apja, majd a ménes tanításai és a közösség, ahol élt, aztán a magányos évek kalandjai és szörnyűségei illúziók.
Aztán hirtelen meglátta a rajta és a ménen átrohanó csikót! Majdnem megkérdezte ki lehet az!! Az utolsó pillanatban nyelte vissza hangját!
Rettenetes szégyen söpört végig a lelkén, olyannyira, hogy szinte nekiment az előtte, a múltjából kilépve, megjelenő trollt! Az első egyedül végrehajtott harca emléke volt a szörny...Ő végezhetett soha meg nem ismert kistestvérével...Emlékezett a hihetetlen haragra és tombolásra, amit akkor felszabadított...Úgy érezte most is így kell tennie! De aztán, épp időben, a troll szertefoszlott...És Whisperwindben megállt az ütő...........
Előtte egy nagy, nyílt hómező terült el, felette a hihetetlenül ismerős, barlangos sziklafallal, aztán, ahogy a kanca előrelépett, újra látta...Véres, megtépett holttestek mindenütt!!!! A családja, a barátai, a nevelői és a lény, akit mindennél jobban szeretett: a kiscsikó, akinek először csak barátnője-pótnővére-dajkája volt, majd végül, ahogy kiderült, hogy nem jönnek vissza az itthagyott csikókért, az anyja......Mindig azt mondogatta, hogy ha az övé lenne, sem szerethetné jobban, hogy ő a legjobb kiscsikó a világon.....A háború sok családot széttépett, de sok újat is létrehozott....Ő pedig elvesztett mindent aznap,....mert késve ért haza....
Nem véletlen lett magányos, gyémántkemény, csődörös kanca......És azt hitte idáig, hogy eltemetette, sőt, elfelejtette ezeket az emlékeket.....Most mégis könnyezni kezdett a szeme..... |
Ő nem újra látta emlékeit, hanem azok szereplői elevenedtek meg...egy ismeretlen csikót látott, mely rohant előtte, majd elbújt egy bokorban.A csikóra nem emlékezett, bizonyára egyszer futó pillantással látta, de valahogy rögzült az agyában.
A csikó pedig egész úton követte őket.Játszott rlőttük, néha még át is szaladt rajtuk, mint valami szellem.Idaho látomásában egy erdő felé tartottak, s ez a kis ismeretlen az fái mögé bújt, s kikandigált.Volt, mikor egy időre magukra hagyta őket, de mindig feltűnt.
Idaho pedig erős késztetést érzett, hogy kövesse, de ellenállt! |
Whisperwind majdnem megtorpant, de szerencsére a lendület és a "robotpilóta" tovább vitte.
Emlékei, amiket rég elfeledettnek és eltemetettnek hitt, most szinte megelevenedtek körülötte! |
Szólni akart, aztán mégis csendben maradt!Már a rét érzékenyebb helyén jártak...Lassan megrohamozzák őket az emlékek... |
- Mint viharelemű lénynek, különös erre válaszolni... - fintorgott ironikusan.
- De ha itt kell átmenni, hát itt kell átmenni - indult el, megacélozva magát. |
-Netán egy mindent elsöprő vihar elől akarnál menekülni? |
Whisperwind, bár viharelemű volt, komolyan vette a mén figyelmeztetését. A többiek is óva intették ettől a tértől! Idaho is biztos nem véletlen szólt rá......
Alapvetően csendes énjében bízva újra szemügyre vette a teret, de közben a félsz kissé már dolgozott benne.
- Mindenképp át kell vágnunk itt? |
Jellegzetes halk hanogn szólalt mweg, mellyel csak a vadvidékiek rendelkeznek.-Az emlékektől!Ez a rét az emlékek tere!tt mindenkihez ellátogatnak egyes emlékei.De akár milyen jók vagy borzalmasak, csendben kell maradni!Ha megszólalunk, egy borzalmas vihar tör ránk... |
- Értem - felelte kissé bizonytalanul, ahogy körülnézett. Eddig nem sok veszéllyel találkoztak, pedig sok vidék volt már mögöttük!
- Mondd, miért kellene itt félnem? |
-Ennél a vidéknél már nem lesz rosszabb!Ha ezt bírod, bírni fogod Vadvidék több táját is!-szólt hátra Whisperwindnek. |
[15-1]
|