|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.21. 13:50 - |
 Isisse lassan lépkedett a hely felé. A lábánál megállt, és egy nagyot szippantott bele a levegőbe, majd lefeküdt pihenni.
|
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
_____________________________________________ |
 Khentimentiu nem nézett hátra, érezte, hogy a kanca nem követi, így hát egyedül ment tovább.Nem állt meg egy pillantara sem.Pár lépése után a csődör szarván tekergő hallvány kék füstcsík, párszor körbeölelte "gazdáját", majd a mén egy villanással eltűnt.
|
 Tethys szótlanul nézett a mén után, immár nem tudta mit mondhatna. Nem mozdult, csak állt, és elfogadta, hogy ennyi volt.
|
Tovább indult le a hegyről.Nem akarta mondani, hogy lassan vissza kéne mennie, mert látszott a kancán, hogy örül a társaságnak, ezért Khentimentiu még várt egy kicsit, bár közben haladt lefelé. |
Tethys a mén után nézett.
- Ezt az érzést ismerem..................Nahát,...épp itt találok rokonlélekre....... |
Felsóhajtott.-Az Én időm....-kicsit megingatta fejét, majd lassan tovább indult.
-Az Én időmből senki nem rabol....még, ha akar is... |
- Ó, tudom jól....De nem is lett volna játék - mondta szomorkás mosollyal, felemelve fejét.
- Átok, hogy hiába vagyunk máguslények, nem válaszhatjuk meg halálunk idejét pusztán vágyunk folytán, nem? Az én lelkem haldoklott akkor, de....mégis életben kellett maradnom......Igaz, egy kicsiny részem így is....elment.......
Megrázta a fejét.
- Bocsáss meg, nem akartam butaságokat beszélni. Nem rabolom az időd..... |
-De hát mióta itt vagy egyszer sem haldokoltál....Őriásit bűnhődnék azért, hogy egy ép lelket a Túlvilágra küldök!Ez nem játék! |
- Csak kellett volna.... - mondta halkan, üres tekintettel.
- Az életemtől.....Akkor.....olyasmit tettél volna értem azáltal, amire nincs szó.....Csodát, jótettet, önzetlen segítséget....Mostmár...nem számít......... |
-Megszabadítsalak?Mitől kéne Téged megszabadítani?-értetlenkedett. |
- Nem kértem, hogy bármit is mondj - mondta halkan.
- De örültem volna, ha megszabadítasz. Akkor mindenképp örök hálára köteleztél volna....... |
Nem túlzottan érdekelte miért kellett volna itt lennie pár éve, bár sejtette, de nem kérdezett rá.
-És most mit mondjak?Sajnálom, hogy nem voltam itt, hogy munkát adjatok?-oldalra rántotta fejét, majd elfordult ballra, de nem indult tovább. |
Habár először megijedt, a szavai után állta a mén pillantását.
- Tudom, hogy nem a lény választja az életét. És csak próbálhatunk jól élni, tanulni a hibáinkból és jól dönteni, ha válaszúthoz érünk. Nem érdekel a hatalmad, Tisztellek, ha Te elégedett vagy az életeddel. Nekem ez nem adatott meg. sem pedig a szabad akarat, akkor amikor minden ezen múlt...
Mély levegőt vett.
- Ha Te átsegíted a lényeket a túloldalra.......Bánom, hogy néhány éve nem voltál itt! |
-Követtél, mi?...-először elég nyugodtan szólalt meg, de egyre jobban felhúzta magát-Hogy a Halál az elemem és, hogy a Kapu örzője vagyok?.....Különlegessé.....AZ....nagyon különleges!
-Remélem tetszett a látvány, mert Én naponta ilyeneket látok!-egy két fenyegető lépést tett az unikornis felé, majd dühösen dobbantva megállt.Újra végig mérte a kancát!
-Szerinted a lény választja az életét?-kérdezte hallkan-Persze, ha neked nem tetszett a mozi, Én bevallom nagyon is szeretem az életem és képzeld...örülök, hogy ez az elemem!.... |
Követte a pegunit.....És mostmár nagyon bánta!!! Hátralépett előle....
Némán rázta a fejét.
- Hát ez lenne az, ami olyan különlegessé tesz? - kérdezte érdes hangon.
Borzalma lassan tovatűnt, és csak ürességet hagyott maga mögött. |
Lassan megingatta fejét.
"Mit is gondolok?Ő csak egy átlagos kanca!Nem ijesztgethetem...dehát arról meg nem tehetek, hogy érzi..."
Elgondolkozott a dolgokon egy kis ideig, de hamar abbahagyta a gondolkodást, mert hirtelen megtorpant és a magasba emelte fejét.
"Egy újabb gyengélkedő...."
-Maradj itt kérlek...-szólt a kancához, majd beügetett néhány bokor mögé.
Egy merész, erős ellenfelű párbajban elbukott unikornist pillantott meg a vérbe ásztatott környékkel együtt.A lénynek óriási sebei voltak,.Már jó ideje ott lehetett, de még bírta, ...szerencsétlen.
Khentimentiu közelebb lépett hozzá és gondolkodás nélkül a szívéhez érintette szarvát.
-Bocsáss meg barátom!-suttogta, majd a szarván csavarodó kék füst elérte a lény testét.Körbefogta azt, majd a lény feje a földre zuhant.Még pár másodpercig nézte a lényt, majd kibaktatott a bokrok mögül, remélve, hogy a kanca nem lát majd rajta semmit.Bár ha lát is az sem baj...legalább megtudja ki ő... |
Tethys lehajtotta a fejét, hogy sörénye takarja arcát.
- Talán igazad van.....Bocsáss meg.... |
-Nah ne mondd!-ezt csak azért mondta olyan gúnyosan, mert amit ő tudott magáról, ahhoz képest ahogy a kancát eddig megismerte, nem biztos, hogy fölülmúlta őt ilyen téren.
-Ha tudnád ki vagyok, nem beszélnél így!-jegyezte meg hallkan, de aztán rájött, hogy ezt nem kellett volna kimondania.
Végigmérte a kancát, majd tovább indult.
|
A ménre pillantott, és halkan válaszolt:
- Sokan vagyunk így ezzel.... - üresedtek meg a szemei.
- Néha úgy érzem Bennem is él valami sötét örökség...... |
A kanca mondandójának elején még nem értette mit akar, de Tethys utolsó mondatát szinte megtiszteltetésnek vette.Szerette életét, szerette az elemét, úgy érezte, mintha egy kiválasztott lenne.Hisz nem sok lénynek halál az eleme, és nem sokan jutnak le élve a Túlvilág kapujához.Ő pedig ott tölti le napjai nagy részét.....
Nem tudta mit feleljen a kancának, majd végül csak mélyet bólintott.
-Jobb, ha nem tudod ki is vagyok Én!-itt egy halovány mosoly jelent meg arcán, de az hamar lemosódott róla. |
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Isisse lassan lépkedett a hely felé. A lábánál megállt, és egy nagyot szippantott bele a levegőbe, majd lefeküdt pihenni.
Tethys szótlanul nézett a mén után, immár nem tudta mit mondhatna. Nem mozdult, csak állt, és elfogadta, hogy ennyi volt.