|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.12. 14:39 - |
 A versenyen nem volt ideje tanulmányozni a vidéket.Oly sok ismeretlen füvet, virágot, állatot látott, de semelyiket sem vette szemügyre eddig.Általában ilyen célokra haszált tarsolyába gyűjtögette ezeket a kis kincseket, melyek segítenek a vidék megismerésében...
A csodalovaknak pár fajjal több ennivaló füvet, s ugyanilyen arányban mérget relytett a hely.Nem is beszélve a vadról!Ki tudja, talán a birodalomban az eddigi barátságos szarvasoknak most itt lappang egy olyan rokona, mely húst eszik...A Birodalom egyik fő jel mondata:Ez a világ mindig tartogat meglepetéseket...
Koni inkább növényeket gyűjtögetett, s nem az állatvilágot vislatta, noha fel-fel figyelt egy-egy gyanús teremtményre vagy zajra.
Yasha nélkül már kicsit védtelennek és magányosnak érzi magát, de nem engedte, hogy idejöjjön.Kölyök még, egy-egy fura állatra biztos kiváncsi lenne és elkalandozna, ráadásul most nem is kell felelőséget vállni érte... |
[141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
___________________________________________________ |
 -Ez már Arshonnan Erdeje. - könnyebbült meg, Azt hitte, sosem találják meg.
|
 Eleinte jó játék volt, bár az a bogár már halálosan komolyan követte!Tudni illik ugyanis az óriás egyszarvú-bogarak hihetetlenül ingerlékenyek, s, ha még véletlenül is a területükre lépsz, halálfia vagy:addig üldöznek téged-ha van rá elég kedvük-, míg össze nem esel holt fáradtan....Igen, most is így állt a helyzet!
Kancánk vándor volt, sok helyen járt már, pedig fiatal volt, de korántsem bölcs!Inkább mondjuk kalandornak, hiszen ép eszű vándor nem merészkedik a Bogárhátúak Országába, pláne, ha éhes óriás-egyszervúak vidékén visz át az út.....Ő nem számolt a veszéllyel, s láss csudát, máris megjárta! Már fél napja üldözi ez a fenevad, ha nem lenne jó kondiban, már rég feladta, volna, de szerencsére sokszor vágtatott már nappalokon át..Csak ne csapkodna időnként "villámokkal" ez a bogár.......
Már elég fáradt volt, hiszen nagyon gyors tempót tartott fél napja, megállás nélkül, rég maga mögött hagyva a Bogárhátúak Országát....
"Egy erdő!"csillantak meg szemei "Bár elég távol van még, kihasználhatom a pusztát, amelyen most vágtázom végig!Ott már nem tud követni a fáktól, s feladja!Most kell belehúznom!"De sajnos a bogár sem volt ostoba....ő most akart éppen lecsapni!
-Menj ki alóla!!!-hallatszott egy kiáltás az erdő széléről, noha senkit sem látott a kanca, majd a bogár fülsüketítő sikítása, és már zuhant is!Kancánk az utolsó pillanatban kanyarodott el alóla.....
Jó időben, jó helyen!Ekkora szerencsét!Éppen arsonnan erdő széli növényeket gyűjtött, amikor észrevette az óriási bogarat, amint egy csodalovat üldöz!Gyorsan két tollat már vett is elő-egy, íjnak és nyílnak valót-, és már lőtt is!Persze még előtte rákiáltott a varázs-lóra, nehogy ráessen a hatalmas lény, mert akkor hiába való volt a mentés.
A találat pont a fejen volt...vagyis a szembeérkezett a nyíl, ezért nem halt hirtelen halált a lény, de Koni segítet rajta, amint odaszaladt, hogy felmérje a körülményeket, na meg szemügyre vegye az üldözöttet.A kanca nem bújt el az erdőben, a sokk és a fáradtság ledermesztették, ahogy a borzalmas ízelt lábút nézte.
-Rendben vagy?-kérdezte közvetlenül és barátságosan Koni, s határozottan megérintette a ziháló lényt, hogy felocsúdjon.-Te aztán jó sokat futottál.Ez a lény sem környékbéli, jó messziről jöhetettek.
-Oh, igen....Köszönöm!-kapkodta a lélegzetét a másik...nehéz kizökkenni ilyen hirtelen a nagy vágtázásból...csak most érezte, milyen fáradt.
-Gyere, üljünk le.Szusszanj, aztán meséld el, mi történt?-ült le törökülésbe az angyal.
Szusszanás után így szolt a kanca:-Hajnalban azt hittem, átvághatok a Bogárhátúak Országán, de nem voltam elég esztelen.Ez példány nem aludt elég mélyen, s én sem láttam.Neki ütköztem a félhomályban a sok óriás növény közt, s felébresztettem.Azóta üldözött.Reggel még jó kalandnak hittem, hogy az unalmas vándorlás végre van egy kis izgalom, de egy birodalomnyi táv után kezdett komolyra fordulni a helyzet.Ha most nem ölöd meg, én lettem volna a reggelije...-nézett az óriás-egyszarvúra.
Koni mosolygott:-Most legalább tanultál....Egy ilyen bogár üldözetése jó kaland?!Vicces lény vagy!-nevetett.-De ne aggódj, itt már nincsen veszély, pláne ilyen nagy ízeltlábú!Most folytatod az utad, vagy kicsit megpihensz?
-Azt hiszem, megpihenek...egy ilyen.... "kaland után, jobban tudnám élvezni a kisebb "unalmas" barangolásokat.-mosolygott szintén a csodaló.
-Akkor hadd kísérjelek el egy darabig!-ajánlotta Koni.-Ha szeretnéd, akkor nem túl izgalmas helyeket mutatok......ha nem, akkor veszélyes helyekre is mehetünk.
-Akkor már legyenek a nyugalmas tájak!...És milyen Birodalom ez?
-Simbelmyne. ....És téged hogy hívnak?
-Danaya.Téged?
-Koni!
.....És az "egy darabig elkísérésből" életre szóló kapcsolat lett! |
Bólintott, és kényelmes tempóben követték Astoront. |
 -Én sem jártam még ott, de tudom merre van!Gyertek csak utánam!
(Oda is reag) |
 -Sose jártam arra. -*csóválta a fejét.* -De szívesen megnézném, úgyhogy nincs semmi kifogásom ellene.
*Biccentett Astoron felé, majd mosolyogva Filence mellé lépkedett.*
-Mutatjátok az utat? |
-Szerintem jó ötlet!-mosolygott. |
Egy pillanatra elgondolkodott.
-Én nem ismerem annyira a környéket, de...mit szólnátok Mistrioll Tavaihoz?-kérdezte hirtelen ötlettől vezérelve.
-Nincs messze, és én békés helynek ismertem meg... |
Elmosolyodva indult tovább.
-És konkrétan melyik helyre gondoltok? |
Felocsúdott Astoron sebeinek méregetéséből, és egyetértően bólintott.
-Jó ötlet.-mosolyodott el.-Én sem utasítok vissza egy hűs vizű tavat, vagy forrást...
-Egyébként az én nevem Filence.-mutatkozott be megkésve Neldának. |
-Jó lenne valami víz közelébe. Egy patak vagy mondjuk csermely mellé. -*szólt halkan.* -Nem tudtam minden sebedet begyógyítani, és azokat bizony nem ártana kitisztítani, mielőtt elfertőződnek. Meg aztán, eléggé kitikkadtam menekülés közben, szeretnék inni is... Persze csak ha nincs ellene kifogásotok! -*tette hozzá gyorsan, és a lepkeszárnyú kancára nézett.*
-Te mit gondolsz? -*kérdezte érdeklődve, nehogy a pegazus esetleg kirekesztve érezze magát. Kíváncsi volt az ő véleményére is..*
|
-Én még mindig Astoron!-mosolyodott el a fehér kancán.
-Nah és, hova is akartok menni?-kérdezte |
-Nem hiszem, hogy többen jönnének. -*rázta a fejét tagadóan Nelda.* -Ha minden igaz, akkor ő volt az utolsó a vadvidéki falkából.
*Fejével a bestia tetemére bökött, majd folytatta.*
-Ez a fajta alapvetően hegyvidéki állat, ritkán jönnek le sík területekre, és az erdőket sem kedvelik. Nagytestűek, és így csak körülményesen mozoghatnak a fák között. -*magyarázta.* -De ettől függetlenül én is menni szeretnék....
*Félrebillentett fejjel pillantott végig a homlokköves kancán és a fekete ménen, szemei pedig komolykodva összeszűkültek, mintha erősen gondolkodna valamin.*
-Ó, igen! -*kapott észbe.* -Még be sem mutatkoztam. A nevem Nelda. |
-Ezt rátok bízom!-mondta tovább bicegve kifelé az erdőből! |
Ámulva nézte, ahogy Astoron visszanyeri az erejét. Nem mindennapi látvány volt...
Egyetértően bólintott. Lepkeszárnyait finoman megrebbentette, amiről alig észrevehetően por hullott a földre.
-És merre induljunk?-kérdezte. |
Astoron is hátrapillantott a wargra.Ebben a pillanatban a fenevad testéből kitörtek a kis sárkányok.
Astoron körül kezdtek forgolódni, majd ugyanúgy átvágtak testén, mint a farkas-féle lénynél, csak épp nem a lelkét tépték ki, hanem feltöltötték energiával.Pár perc múlva a sárkányok felszálltak jó magasra a levegőbe, majd teljes erejükből belevágódtak a földbe, ezután végleg eltűntek.
Astoron bicegve, de tele erővel elindult kifelé az erdőből!
-Szerintem nem lenne helyes tovább itt maradnunk!-nézett mosolyogva a kancákra-Nem szeretném, ha többen jönnének, mert úgy döntenek hiányzik nekik a társuk! |
Hárítón rázta a fejét.
-Mi köszönjük neked.-mondta.- Az a bestia ki tudja, mit művelt volna...-pillantott fintorogva a hatalmas tetemre. |
Astoron alig-alig állt a lábán.Ide-oda dölöngélt, egyensúlya még nem volt a helyén, de talpon tudott maradni.
Végignézett mellső lábain, majd egész testén.Végül a két kancára emelte tekintetét.
-Köszönöm!-kezdte hallkan-...Végülis...Ti mentettetek meg Engem!-mosolyodott el, látszott, hogy életkedvét nem veszítette el. |
Csodálattal nézte, ahogy a kanca egyre több sebet gyógyít be. Bár ő ehhez nem értett, a gyógyfüveket jól ismerte - ám az erdőnek ezen a részén kételkedett, hogy találna-e ilyenfajta növényeket.
Engedelmesen odalépett az unikornis mellé, majd ketten megpróbálták a mént felállítani. Nem volt könnyű a feladat, de szerencsére Filence és a hófehér kanca között gyorsan létrejött az összhang, és pár pillanat múlva Astoron már a saját lábán állt - bár még egy kissé ingadozva és bizonytalanul, de állt. |
*Zavarodottan toporgott a helyén. Segíteni szeretett volna, másrészt viszont sehogy sem akaródzott közelebb mennie a bestiához - habár jól tudta, a ménnek hála ez a rémes fenevad már halott.
Nyelt egy nagyot, majd végül bólintott.*
-Persze. Megyek már. -*nyihoga halkan és a pegazus kancához ügetett. Kényszerítette magát, hogy ne nézzen a kimúlt wargra, s helyette inkább a földön heverő ménre összpontosított.
A fekete csődör lába és nyaka össze-vissza volt marcangolva, mindenhol karmolások és harapásnyomok éktelenkedtek rajta.*
-Nagyon csúnya sebek... -*suttogta elsápadva, miközben végigpillantott a ménen.* -De talán be tudom forrasztani őket... Elméletileg értek a gyógyításhoz, de... kimerültem a menekülésben. Nem biztos, hogy mindet rendbe tudom hozni.
*Lehajtotta fejét a csődörhöz, és gyémántszínű szarvát finoman odaérintette a legnagyobb, legsúlyosabbnak tűnő harapáshoz. A szarv is, a seb is felragyogott egy pillanatra, majd a fény kihúnytával nem maradt ott más, csak az ép és egészséges bőrfelület. Nelda még párszor megismételte a varázslatot, amíg a legkomolyabb sérülések mind be nem forrtak, s el nem tűntek a mén testéről, majd a pegazus kancához lépett.*
-Gyere! Most próbáljuk felállítani. Így talán már könnyebb lesz. |
[141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A versenyen nem volt ideje tanulmányozni a vidéket.Oly sok ismeretlen füvet, virágot, állatot látott, de semelyiket sem vette szemügyre eddig.Általában ilyen célokra haszált tarsolyába gyűjtögette ezeket a kis kincseket, melyek segítenek a vidék megismerésében...
-Ez már Arshonnan Erdeje. - könnyebbült meg, Azt hitte, sosem találják meg.
Eleinte jó játék volt, bár az a bogár már halálosan komolyan követte!Tudni illik ugyanis az óriás egyszarvú-bogarak hihetetlenül ingerlékenyek, s, ha még véletlenül is a területükre lépsz, halálfia vagy:addig üldöznek téged-ha van rá elég kedvük-, míg össze nem esel holt fáradtan....Igen, most is így állt a helyzet!
-Én sem jártam még ott, de tudom merre van!Gyertek csak utánam!
-Sose jártam arra. -*csóválta a fejét.* -De szívesen megnézném, úgyhogy nincs semmi kifogásom ellene.