|
Témaindító hozzászólás
|
2007.08.28. 12:09 - |
 -Nagyon szép kis tó.-mosolgyott WaterWait |
[51-32] [31-12] [11-1]
_________________________________________ |
 Kiügetett a partra.Sebei szinte eltűntek.
-Érdekes történet!Mindenesetre a továbbiakban jobbakat kívánok neked!Ugyanis el kell hagyjalak titeket.....
Biccentett.
-Ég veletek!-mondta, majd elindult a hatalmas tó partján.Astoront hamar elnyelte a köd, s többet nem láthatták őt....... |
 -Nem igazán tudom. -*vallotta be csöndesen.* -Ápoló vagyok a Csillagvizsgáló-város kórházában. Én gondozom az újszülött kiscsikókat. Épp egy társam ikercsikóra felügyeltem, amikor furcsa zajt hallottam a folyosóról. Kimentem szólni, hogy hallgassanak, mert a kicsiknek aludniuk kell, de semmire sem emlékszem onnantól, hogy kiléptem az ajtón. Már ott tértem magamhoz az erdőben.
*Farkával suhintott egyet, majd folytatta.*
-Borzasztóan sötét volt, és sosem voltam valami nagy erdőjáró, ezért nagyon hamar eltévedtem. -*mondta.* -Mivel Fény elemű lény vagyok, a mágiámmal megpróbáltam kissé világosabbá tenni a környéket, hátha akkor könnyebben kitalálok, de valószínűleg a fényem felverhette azt a fenevadat. Akkor támadt rám, amikor a bokrok között észrevettem egy ösvényt. Nekem ugrott. Nem tehettem mást, mint hogy menekültem. Így botlottam belétek. Innentől pedig már ti is tudjátok, mi történt. -*biccentett két új barátja felé.* -Fogalmam sincs, mi történhetett a kórházban, de azt hiszem, egy rosszul sikerült teleportációs varázslat lehetett az oka annak, hogy ide kerültem. |
 Hátranézett, mert ő is kívánsi volt a válaszra.
|
Ő is mosolygott Neldát hallgatva, majd végül ő is közelebb ment a vízhez, és óvatosan belekortyolt.
Hideg volt, de nem kellemetlenül hideg, Filence-re olyan hatást gyakorolt, mintha testileg-lelkileg megújult volna. Homlokköve fel is izzott egy pillanatra.
Végül körülpillantott. Tavak mindenütt, rajtuk kívül sehol senki, de ezt a kanca nem is bánta. Bár nem volt társaságkerülő, jobb szerette, ha nem tolonganak körülötte.
Neldához fordult, miközben Astoron ivott.
-Mondd, te honnan kerültél oda, az erdőbe?-kérdezte őszinte kíváncsisággal. |
Elmosolyodott.
-Semmi gond!Mindnyájan örülünk a friss víznek!-válaszolta, majd elsőbbséget engedve Filencenek, arrébb állt.
Mivel a kanca még kétkedve méregette a vizet, és előre is engedte Astoront a csődör hálásan a vízhez ügetett, majd kicsit arrébb belegázolt.
Sebeit csípte a hideg víz, de tűrt.Közben ivott a pár kortyot, mert a harcban Ő is kimerült. |
*Könnyed ügetéssel követte két új ismerősét a tavakhoz, ő azonban nem állt meg Filence és Astoron mellett. Még csak nem is lassított. Egyenesen a tó partjához sietett, majd lehajolt és mohón inni kezdett a kristálytiszta, csillámló vízből. Jó nagy kortyokban ivott, de még így is beletelt három-négy percbe, mire végül felegyenesedett.*
-Jaj, bocsánat, csak olyan szomjas voltam már. Tudom, hogy neveletlenség, de az a warg kíméletlenül megizzasztott. Úgy örültem a friss víznek... -*mentegetőzött.* -Elnézést a kapkodásért.
*Ezzel udvariasan félreállt, hogy Filence és Astoron is kényelmesen odaférhessenek a vízparthoz.* |
Amikor a csillogó tavak képe eléjük tárult, Filence teljesen lenyugodott.
-Valóban nem.-mosolygott a ménre, miközben Neldát is bevárták. |
Mikor megérkeztek, Astoron megállt.
-Hát itt lennénk!Nem rossz hely! |
-Ninia!-kiáltott megdöbbenve. A kancától nem látta a sérüléseket, ezért nem értette, miért távolodik egyre gyorsabban.
-Várj! Hová mész?-kiáltotta, de a hippocampus csak úszott, úszott tovább...
Kiugrott a vízből, hogy jobban lássa, de ekkor megrettenve vette ő is észre, hogy szügytől lefelé hosszú sebek tarkítják.
-Mi ez? Mi történik?-kérdezte magától kétségbeesetten, majd a következő pillanatban elájult.
Aggódva és gondterhelt arccal, szárnyait alig mozdítva száguldott a tavak fölött, mikor egy magányosan heverő testet pillantott meg. Szíve nagyot dobbant, és törékenységét meghazudtolva a földnek csapódot, de nem történt semmi baja.
-Qatana, édes Qatanám!-suttogta megnyugtatóan, és a lény homlokára helyezte tenyerét.
Qatana kinyitotta szemeit, de csak homályosan látott.
-Egy angyal...ez a vég?-kérdezte.
-Nem.-rázta fejét mosolyogva, megkönnyebbülten.
-Ez csak a kezdet.-mondta, és meglepő erővel talpra állította Qatanát. Nagyon gyengének tűnt, így Dorcsy, a démon-angyal hosszú, selyem ruháját megnyújtva egy ívet képezett maga alatt, abba fektette bele az újra elalvó Qatanát.
Felszállt, és a következő pillanatban már messze járt.
Aki esetleg meglátta a földről, furcsa dolgot láthatott: egy fekete szárnyú, csillogó testű lény, alatta fekete selyemmel átkötve egy másik...és lassan a homályba vesztek.
|
 Ninia megállt a tempózásban.
Kiemelte uszonyát a vízből, és elszörnyedve látta, hogy súlyos sérülések borítják!
Valami vadvarázs egyszerűen megtámadta, akár egy betegség!
Annyira megrettent ettől, hogy mindenről elfeledkezve, teljes sebességgel elkezdett visszaszáguldani a Birodalomba, el innét! |
Meglepődve vette észre ő is a víz változását maguk körül.
Majd bólintott, és másfelé vették az irányt, kicsit kintebb a tó közepétől. |
Átúsztak egy erős sodráson, és Ninia szinte megtorpant.
- Ez már sós víz! Ne menjünk messzire a parttól! - pillantott vissza. |
Ő is megkönnyebbülten kacagott fel, majd bólintott.
-Jó ötlet.-felelt a javaslatra, és nagy rúgásokkal tempósan elindultak kifelé erről a furcsa helyről. |
- Szép volt, de majdnem ráment a farkam! - nyihogta, a megkönnyebbüléstől hangosan kacagva, hisz megszabadultak!
- Azt javaslom tűnjünk innét! Nézzünk meg egy másik "tavat"! |
Erőltette agyát, hogy kitaláljon valamit, ami lerázza ezeket a szörnyű hínárokat!
Végül eszébe ötlött egy lehetőség.
'Talán sikerül' gondolta reménykedve, és koncentrált.
Hirtelen fénynyalábok törtek elő belőle, de csak halványan. A fény egy burkot alkotott köré és Ninia köré, és a burkon belül nem volt víz. Azt figyelte, hogy a hínárok elpusztulnak-e víz nélkül. Pár pillanatig semmi, és már éppen mag akarta szüntetni a burkot, amikor a hínárok kezdtek elsorvadni!
Elsárgultak, majd lassan kiszáradtak, és Qatanán megszűnt szorításuk.
'Hála az égnek' sóhajtott megkönnyebbülten, majd megszüntette a burkot, és gyorsan felúsztak a felszínre. |
Épp Qatanához akart szólni, mikor észrevette, hogy a kanca eltűnt!
Egy pillanatra mérgesen gondolt valami buta tréfára, de aztán gyanakodni kezdett....Elvégre ez a Vadvidék.....
Lebukott a víz alá és körülnézett, hogy döbbenten lássa, amint a hínár, a zöld, egyszerű hínár, ráfonódik az egyszarvúra!
Felé lendült, és szarvával nyesni kezdte a szálakat, de látta, hogy ennél drasztikusabb lépésekre lesz szükség, hisz akármilyen fordulékony és izmos is volt, előbb-utóbb a már őt is "kóstolgató" hínár komoly bajba keveri őket!
'Tudsz valami trükköt?' üzente kétségbeesetten Qatanának. |
Harapott még egy utolsót az ízletes hínárból, majd vállat vont.
Éppen arrébb úszott volna, mikor érezte, hogy valami, nyálkás, az egyik lábára kulcsolódik.
Alaposan megijedt, majd a valami lehúzta a víz alá, hogy még kiáltani sem tudott.
'Legalább tudok lélegezni a víz alatt' gondolta kétségbeesetten, és lenézett a lábára. Egy makacs hínár kulcsolódott rá, de a hínár élt! Ráadásul egyre több szál bontakozott ki a homályból... |
Ő is felnevetett.
- Jó, igaz! Nos...akkor most....mi legyen? |
Megeresztett egy kuncogást.
-Akkor én mit mondjak?-kérdezte, végignézve magán. |
[51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Nagyon szép kis tó.-mosolgyott WaterWait
-Nem igazán tudom. -*vallotta be csöndesen.* -Ápoló vagyok a Csillagvizsgáló-város kórházában. Én gondozom az újszülött kiscsikókat. Épp egy társam ikercsikóra felügyeltem, amikor furcsa zajt hallottam a folyosóról. Kimentem szólni, hogy hallgassanak, mert a kicsiknek aludniuk kell, de semmire sem emlékszem onnantól, hogy kiléptem az ajtón. Már ott tértem magamhoz az erdőben.
Hátranézett, mert ő is kívánsi volt a válaszra.
Ninia megállt a tempózásban.